Hárman Kölcseyről

Milyen ember volt Kölcsey Ferenc? Milyennek látja a kortárs irodalom a Himnusz írójának költészetét? A kérdéseket és a válaszokat megtudatjuk Kemény István és Nyáry Krisztián beszélgetéséből, Székhelyi József színművész közreműködésével.

191 évvel ezelőtt, 1823. január 22-én, ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnuszt, mely olyan fontos részévé vált nemzeti identitásunknak, hogy különösen nehézzé teszi szerzője életművének megismerhetőségét.

Mihez kezdhetünk ma Kölcsey Ferenc örökségével? Kilátszik-e a Himnusz mögül Kölcsey többi nagy verse? Egy interjúban a politikai/közéleti versekben is új hangot megütő  Kemény István azt mondta: „nekem is az lenne az ideális, ha a hazával kapcsolatban nem merülhetne fel kétség”. Milyen kapcsolódási pontjai lehetnek a kortárs lírának Kölcsey költészetével és a szatmárcsekei magányban írt súlyosan borúlátó vallás- és történetbölcseleti verssel?

Nyáry Krisztián a Facebookon és most már könyv formájában is megjelenő irodalmi szerelmi krónikái időről-időre felrázzák és felborzolják a kedélyeket. A tavalyi év egyik legtöbb kérdést és vitát felhozó írása így kezdődött:

„1813 szeptemberében a 23 éves Kölcsey Ferenc szokatlan verset írt a jegyességről: „Mért e reszkető könyű szememben? / Mért ez édes órán új remény? / Bájos arcod, százszor boldog álom, / A múltban s jövőben nem találom.” „A jegyváltó” című, boldognak nehezen nevezhető versét „forró csókok” mellett el is küldte annak, akit a saját bevallása szerint legjobban szeretett a világon. Levele zárásaként ezt írta: „Ölellek véghetetlen szerelemmel, mint mátkád ölelni soha sem foghat – ez a szív nem a lyánykájé.” A levél címzettje Szemere Pál, Kölcsey legjobb barátja volt.”

Kérdés és válasz bőven van.

A magyar kultúra napján többek között ezekről a kérdésekről is beszélget Kemény István költő és Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész, az Így szerettek ők című könyvek szerzője Székhelyi József színművész közreműködésével a Műcsarnokban.