A húsvéti ünnep a legtöbb ember számára nemcsak a nyuszival, a locsolkodással, a piros tojással egyenlő, nemesebb tartalma is van. A legtöbben meg vannak győződve arról, hogy az igazi húsvéti tojás piros, pedig Erdélyben feketére is festettek tojást.
A locsolás és a vesszőzés jutalma az egész magyar nyelvterületen a piros vagy hímes tojás. A tojás ősi termékenységszimbólum. Már a honfoglalás előtti avar sírokban találtak karcolt díszítésű tojásokat. A keresztény vallásban a feltámadó Krisztust jelképezi, a 12. század óta szentelmény. A húsvéti tojás a locsolás viszonzása, valamint a keresztszülők ajándéka volt. A tojást hozó húsvéti nyúl hagyománya feltehetően német nyelvterületről terjedt el. A szapora nyúl – a tojás mellett – a termékenységet szimbolizálja.
Húsvéthétfőhöz fűződő másik jellegzetes népszokás a locsolás, melynek festett tojás a jutalma. A locsolkodás magyarázata a víz tisztító és termékenységvarázsló erejébe vetett hit. A tojás a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését, a népi hiedelem szerint az életet, a piros szín Jézus kiontott vérét jelképezi.
A húsvéti tojást leggyakrabban hagymalevéllel festették, de nyerhettek sárga színt a vadalmafa héjából, zöldet a bürökből, kéket a lencse levéből. A tojásdíszítés, tojáshímzés módja a viaszolás és a karcolás. A viaszolásnál pálcára erősített fémcsövecskét, tollcsévét mártogatnak forró viaszba, ezzel írják rá a mintát a tojás felületére, majd festéklébe teszik.
A díszítés másik módja a karcolás. Ilyenkor a megfestett tojásra karcolják a díszítményt. Vannak egyszerűbb díszítési módok, például a festett tojásra levelet tapasztanak, és ez adja a mintát. Ügyes kovácsmesterek patkolt tojást is készítenek lágy fémdíszekkel.
Még ma is közismertek voltak a húsvéti tojásjátékok: tojásdobálás, -gurítás, -összeütés. Ez utóbbi egyik elnevezése, a kókányozás, ami a húsvéti szentelt tojás régi nevét őrzi.
Ma már strucctojásból is készül húsvéti tojás, azonban a hagyományos a tyúktojás. Régen ebből volt a legtöbb, a kacsa- és lúdtojást elültették és kikeltették, túl drága kincs volt, nem pazarolták. Más tojás díszítése iparművészeti alkotásnak számít, ami nem von le az értékéből. A Sárközben díszítettek kacsatojást, de ez „kakukktojásnak” számít. A vastag héjú lúdtojásból készült áttört tojások sem tekintenek nagy múltra vissza.
A hiteles, tradicionális minták és díszítési módok
Nagyon régi a cserelapis (tölgyleveles) és a récetalpas – istenlétrásként is emlegetni –, mindkettőnek sok változata létezik – említi Molnár Éva dombóvári díszítő néhány éve. Az egyszerűbb barkás, fenyőágas mintákat régebben is majdnem minden asszony meg tudta írni. A mezőgazdasági munkához kapcsolódik a gereblyés, ásós, bárdos minta, a hitvilágban gyökerezik a kereszt és a vétett út, amely tipikusan gyimesi csángó motívum, és nagyon nehéz megírni. A festésben vétett út egy bizonyos értelmezésben a tejutat jelképezi, mások szerint az emberi tévelygésre utal. Vétek megírni, mégis ezt írják legelőször azon a vidéken, mert olyan szép. Kanyarog a tojáson, körbezár egy területet; nehéz megkomponálni, hogy visszaérjen oda, ahová elindult.
A hagymahéj leve a hagyományos, bár a piros bolti festéket is régóta használják. Erdélyben szokás narancs vagy piros-fekete tojásokat is festeni. Vannak természetes festőlevek, például az eperfa termésének főzetével szép kéket lehet kikísérletezni, de ez nem igazán hiteles, mivel tavasszal nem terem az eperfa. Zöldet égerfa terméséből és kérgéből főztem. Azt mondják, hogy az erős tea is megszínezi sárgára tojást, de nem tartós a szín. Régen rövid életű volt a húsvéti tojás: megfőzték és megették. Ma eltesszük a díszített tojást, és ha kifakul, már nem az igazi.
