Az esztendő utolsó napjának elnevezése, szilveszter onnan ered, hogy azon a napon ünnepelte névnapját I. Szent Szilveszter pápa (314-335). Ünnepnapját december 31-én tartják, de talán ez a legismertebb névnap, hiszen az újévhez is kötődik.
Amikor Európa nagy részében – a katolikus egyház szorgalmazására – december 31. kerekedett fölül az esztendő utolsó napjaként, I. Szilveszter pápáról (az ő pápasága idején lett a kereszténység a Római Birodalomban államvallás) szilveszternek nevezték el. Mint minden ünnephez, szilveszterhez is szokások, hagyományok és hiedelmek sora kötődik, amelyek közös célja egészséget és bőséget varázsolni az új évre, és elűzni a balszerencsét, az ártó szellemeket.
Három római pápának is Szilveszter (Sylvester) volt a neve. I. Szent Szilveszter, akit 314. január 31-én választották meg a keresztény egyház vezetőjének, és egészen 335. december 31-jéig töltötte be ezt a hivatalt, a 33. pápa volt a történelemben.
Szilveszter (a latin eredetű szó jelentése „erdei”) Rómában született egy bizonyos Rufinus fiaként. 314. január 31-én választották a római katolikus egyház fejévé, húsz nappal elődjének, (Szent) Melchiades pápának halálát követően.´
I. Szilveszter pápa alakját legendák sora övezi, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy befolyással volt (Nagy) Konstantin császár és édesanyja, Helena keresztény hitre térésére. Az egyik ilyen legenda szerint Szilveszter meggyógyította és megkeresztelte a leprában megbetegedett császárt. Történeti források úgy tudják azonban, hogy Konstantin csak a halálos ágyán, 337-ben vette fel a keresztséget – tehát csaknem két évvel Szilveszter pápa halála után.
A legendák egyike szerint Szilveszter pápának köszönhető a Donatio Constantini elnevezésű történelmi jelentőségű okmány is, amelyben a császár állítólag elismerte Róma elsőbbségét minden más egyházzal szemben; császári jelvénnyel együtt a lateráni palotát ajándékozta a pápának, s elismerte az egyházfő uralmát Róma városa, Itália és a Földközi-tenger keleti medencéjében lévő római provinciák fölött.
A középkorban eredetinek tartott „Donatio” azonban 752 és 806 között keletkezett, valószínűleg Rómában. A XV. században Nikolaus Cusanus (1401-1464) német filozófus, Brixen püspöke, tekintélyes dialektikus gondolkodó és a humanista Lorenzo Valla hamisítványnak nevezte az okmányt, s ezt a XIX. század közepétől fogva egyházi részről is elismerik.
(Nagy) Konstantin császár – akinek a kereszténység a teljes szabadságot köszönhette – Szilveszter pápát háttérbe szorítva beavatkozott egyházi ügyekbe is. Ennek jó példája volt a 325-ben megtartott niceai zsinat, amelyen a pápa nem vett részt, hanem legátussal képviseltette magát. Konstantin 330-ban Konstantinápolyba (Bizánc) helyezte át császári székhelyét, s ezzel a pápa feje felől elhárult annak veszélye, hogy korlátozott szabadsággal és függetlenséggel rendelkező „udvari püspökké” nyilvánítsák.´ I. Szilveszter pápa 335. december 31-én hunyt el Rómában. A Via Salarián lévő Priscilla-temetőben helyezték örök nyugalomra, ahol később bazilikát emeltek a tiszteletére.
Róma szentté avatott püspökének nevét 813-ban vették fel az egyházi naptárba.
Utána még további három hasonló nevű pápa követte őt Szent Péter trónján. II. Szilveszter (999-1003), akitől Szent István királyunk a koronát kapta; III. Szilveszter (1045-1046), és IV. Szilveszter (1105-1111), ez utóbbi mint ellenpápa II. Paschalisszal (1099-1118) szemben. E keresztnév nem túl elterjedt, azonban van néhány ismertebb viselője.
