„Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya.” Miért nevezik az év utolsó napját éppen Szilveszternek? Kik e keresztnév legismertebb viselői?
Amikor Európa nagy részében – a katolikus egyház szorgalmazására – december 31. kerekedett fölül az esztendő utolsó napjaként, I. Szilveszter pápáról (az ő pápasága idején lett a kereszténység a Római Birodalomban államvallás) szilveszternek nevezték el.
Pilinszky János: Szilveszteri „tizenkettő”
Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri „hangulat” nagyon is összetett valami, s kivált az a hívő számára. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri „tizenkettő”.
Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük. Tulajdonképpen csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni.
A Szilveszter mégis a féktelen, a karneváli öröm órája lett, s mintha emögött az öröm mögött még ma is valamiféle pogány szív dobogna. Nem csoda aztán, ha újév napja sokak számára a kijózanodás szürke szomorúságával egyenlő.
Pedig gyönyörű alkalom az igaz derű s tegyük hozzá: a földi öröm számára. Mert valóban az: „földönjáró” ünnep, s ezt a „földi mosolyt” nem is szabad megtagadnunk tőle.
Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálygömb, a csillagos egyetem. De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztendőből az újesztendő mezőire.
Három római pápának is Szilveszter (Sylvester) volt a neve. I. Szent Szilveszter, akit 314. január 31-én választották meg a keresztény egyház vezetőjének, és egészen 335. december 31-jéig töltötte be ezt a hivatalt, a 33. pápa volt a történelemben. A történetírók szerint kigyógyította I. Constantinust a leprából, egy vérrel telt medencében való fürdést javasolva neki. A császár ezután olyan hálás volt a pápának, hogy felvette a keresztséget. A hagyomány Constantinus megkeresztelését is Szilveszternek tulajdonítja, ez azonban történelmileg vitatott tény. Viszont annál bizonyosabb, hogy ez volt a nyolcadik nap Krisztus születése után, amikor a fiúgyermeket régi szokás szerint körülmetélték, így ezt a szent alkalmat lehetett magasztalni.
A Szent Korona küldője
A magyarság szempontjából legjelentősebb II. Szilveszter, aki 999-től 1003-ig volt pápa. Korának talán legműveltebb embere, filozófiával, matematikával, irodalommal is foglalkozott. Eredetileg Gerbert d’Aurillac néven született, 945 körül, a mai Franciaország Auvergne tartományában. Már ifjú szerzetes korában a későbbi II. Ottó császár tanítómestere. A pápaválasztó zsinat 999. április 2-án választotta meg egyházfőnek. Felszentelése után I. Szilveszter pápa emléke előtt tisztelegve felvette a II. Szilveszter nevet. Ő küldte államalapító királyunknak, Szent Istvánnak a királyi koronát. Az évezredforduló tájékán született Giovanni di Sabina a száznegyvennyolcadik egyházfőként lépett a pápai trónra III. Szilveszter néven.
Az erdő mellett lakó
A latin Silvester személynév jelentése: erdei, erdő mellett lakó (férfi). Alighanem ilyen lehetett a vidubecki kolostor vezetője, Szilveszter apát is. Ő azzal írta be a nevét a történelembe, hogy – szó szerint – történelmet írt. A legrégebbi orosz évkönyv, a „Poveszty vremennih let” (Régmúlt idők krónikája, a szakirodalomban előfordul még Nyesztor krónika vagy Őskrónika néven is) eredeti, 1113-ban elkészült változatának a vége ugyanis nem maradt fenn, az akkori idők mind zavarosabbá váló politikai viszonyai miatt. Ezért Vlagyimir Monomah, az utolsó kiemelkedő kijevi uralkodó 1116-ban Szilveszter apáttal íratott új befejezést.
A hazai kultúra és tudomány történetében halhatatlan hely illeti meg az 1504 körül született és 1551 után elhunyt Sylvester Jánost. Az erdélyi Szinyérváralja szülötte alighanem Erdősi János néven látta meg a napvilágot, csak aztán vette fel – a kor szokását követve latin nevét – a Johannes Sylvestert. Ő írta 1538-ban az első magyar nyelvű ábécéskönyvet. A volt krakkói és wittenbergi egyetemi hallgató, később a sárvár-újszigeti nyomda kezdeményezője, aki a reneszánsz műveltség terjedésében – szamosháti í-ző nyelvjárását a héber nyelv bécsi professzoraként is megőrizve – fölfedezte, hogy magyar nyelven is lehet időmértékes verseket írni. Sylvester latin-magyar nyelvtankönyvét, amely 1539-ben jelent meg Grammatica Hungaro-Latina címmel, még a XIX. század elején is lelkesen másolták tudós honfitársaink.
Valójában talán sohasem létezett, mégis híressé vált Bonnard Sylvester, aki a XIX. század vége felé dolgozószobájában, könyvei közt gyönyörködik a tudományok nyújtotta kutatnivalókban. És egyszer ráeszmél, hogy szorgos munkálkodása közepette elfeledkezett valamiről: az életről. Nagy tudását céltalannak érzi, s lázasan küzdeni kezd az elherdálni vélt élet értelméért. Megnyugvást keres, boldogságot, a szépségek örömét. Amikor azután – szinte váratlanul – találkozik a szerelemmel, felismeri, hogy semmiről se késett el.
Ismerős történet? Hát persze Magántudósunk regényhős, annak az Anatole France-nak (1844-1924) a tollából, akit kortársai közt G. B. Shaw, Thomas Mann és Gorkij a kor legnagyobb írójának és gondolkodójának vallott. France 1881-ben, 37 éves korában ért el kirobbanó sikert a Bonnard Sylvester vétke című regényével. A nagyon szép stílusú, egyszerre szórakoztató és elgondolkoztató olvasmány tanulsága nem több és nem kevesebb, mint hogy minden lehetséges, de semmi se biztos.
Annál bizonyosabb viszont, hogy egy Szilveszterünk, az őrült Matuska, sohasem kaphat helyet a jeles Szilveszterek panteonjában. Az eszement bécsi kereskedő és gyáros 1931. szeptember 12-ről 13-ra virradóra, éjfél után 20 perccel felrobbantotta a Bécsbe tartó nemzetközi gyorsvonat alatt a biatorbágyi vasúti hidat. A tragédiának 22 halálos áldozata és 17 sebesültje volt. A merénylő e hídrobbantásával – amelyről Viadukt címmel film is készült – hírhedtté vált, nem pedig híressé, mint druszája, a Rambo-filmek véres pusztításokban ugyancsak jeleskedő sztárja, Sylvester Stallone, az olasz származású amerikai filmszínész.
Íróink között jeleskedik az 1948-ban született Ördögh Szilveszter, A csikó, a Koponyák hegye, a Titkos értelmű rózsa és több más emlékezetes próza szerzője, műfordító, József Attila-díjas (1974).
A ránk köszöntő új esztendőben lesz hetven éves tudományos közéletünk jeles Szilvesztere, az 1936-ban született kutatóorvos és egyetemi tanár, dr. Vizi E. Szilveszter professzor. Az Akadémiai- és Széchenyi-díjjal kitüntetett tudós fő kutatási területe a központi és perifériás idegrendszer ingerület-átvitelének fiziológiai szabályozása és gyógyszeres befolyásolhatósága. A nemzetközileg elismert agykutató 2002 óta a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Őt megelőzően dr. Szentágothai János volt orvos az akadémiai elnökök sorában.
