„Istenke, vedd térdedre édesanyámat, / ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt, / ki adtál életet, adj neki most álmot,” A mai nap emlékezzünk, üdvözöljük édesanyánkat, nagymamánkat, pótmamánkat.
Az anyák tiszteletére először a görögök rendeztek tavaszi ünnepet az ókorban. Az antik világban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának, az istenek anyjának tiszteletére, s vele együtt ünnepelték az édesanyákat is. A történelem során később is külön ünnepnapot szenteltek az anyáknak, a XVII. századi Angliában az ünnep némi vallási köntöst is kapott.
Az édesanyák ünnepét akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, tartották. A családjuktól messze dolgozó szolgálók ilyenkor szabadnapot kaptak, így hazamehettek, hogy a napot édesanyjukkal töltsék. A látogatás előtt külön erre a napra elkészítették az anyák süteményét.
Az Anyák napjának legújabb kori hagyománya az Egyesült Államokból terjedt el. Először 1872-ben, Bostonban tartották meg az ünnepet, amelyet Julia Ward Howe költő, politikai aktivista kezdeményezésére szerveztek meg.
CSUKÁS ISTVÁN: ISTENKE, VEDD TÉRDEDRE ÉDESANYÁMAT
Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e földalatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!
A XX. század elején Anna Jarvis már azért küzdött, hogy az Anyák napja nemzeti ünnep legyen az Egyesült Államokban. Törekvéseit 1914-ben koronázta siker, Woodrow Wilson elnök ekkor nyilvánította hivatalos ünneppé az Anyák napját, ami Jarvis elhunyt édesanyja emlékére május második vasárnapjára került.
Az ünnepre gyorsan növekvő népszerűsége miatt a kereskedők is hamar lecsaptak, az Anyák napja jó üzletet jelentett a virágosoknak, a képeslap-gyártóknak, és az ajándék-kereskedőknek. Életének későbbi éveiben Anna Jarvis hevesen tiltakozott az ünnep elüzletiesedése ellen, még a törvénnyel is szembekerült egy vehemens tüntetése során. Élete végére megbánta tettét és nem akarta nevét Anyák Napjával kapcsolatba hozni.
Európában, az 1920-as években először a virágkereskedők szervezetei propagálták az ünnep átvételét. Ausztriában 1924-ben a katolikus egyház azzal a hangsúllyal kezdte terjeszteni, hogy az iparosodással és gazdasági törekvésekkel együtt járó elvilágiasodás ellenében a természetes és egészséges élet és anyaság mellett emeljen szót.
Magyarországon is az 1920-as években kezdődött megünneplése, és a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt honosította meg a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. Az első megemlékezést 1925-ben szervezték, 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az Anyák napját.
Az ünnephez kapcsolódóan Magyarországon 1990 óta az Anyák napját követő hétfőn – A Nevelőotthonok Magyarországi Egyesületének kezdeményezésére – az anya nélkül nevelkedő gyermekek napját is megrendezik.
Az utóbbi húsz-harminc évben megváltozott a társadalmi elvárás az anyákkal szemben.
Steigervald Krisztián generációkutató szerint korábban a közösségi elvárás csak az volt, hogy a nő egy bizonyos kor után legyen feleség és anya. Mostanra több lett az elvárás.
A „jó anya” szerep nagy kihívás, komoly dilemma elé állítja a nőket. Manapság egyre több magazin is foglalkozik azzal a témával, hogyan lehet valaki tökéletes anya. Hozzátette: a mostani 30-as, 40-es szülők nagyon maximalisták. Az anyák „nagyon sok súlyt tesznek magukra”, vagy társadalmi elvárásból, vagy saját maximalizmusuk miatt. Ez nagyon sok energiát vesz el – hangsúlyozta a kutató, aki szerint emiatt nem csak egy napra, hanem több napra is szükség lenne egy évben, amikor odafigyelnek az anyákra.
