Uralkodásával elindult a pápai udvar elüzletesedésének korszaka, ám múlhatatlan érdemeket szerzett a reneszánsz művészet pártolásával. IV. Sixtus római pápa 600 éve, 1414. július 21-én született.
Francesco della Rovere a Genovai Köztársaságban, egy szegény liguriai családban jött napvilágra. Földműves szülei olyan sanyarú helyzetben voltak, hogy a családapa úgy döntött, hogy a kis Francescót a közeli ferencesek közé adják be. Az ifjú gyermek kivételes tehetségnek bizonyult, idővel a kolostor legképzettebb szerzetese lett. A ferences atyák támogatták tanulmányait: Padovában teológiát és filozófiát tanult, majd Bolognában, Paviában, Sienában és Firenzében mélyítette el tudását.
Tanulmányainak befejeztével a ferences rend prokurátora lett Rómában, majd Liguria tartományi rendfőnöke. 1464-ben a rend vezetőjévé, generálisává választották meg, és II. Pál pápa 1467-ben bíborossá szentelte fel. Több teológiai értekezés szerzője.
IV. Sixtus néven 1471. augusztus 9-én lépett a pápai trónra. Családja érdekeit sokszor az egyházi érdekek elé helyezte, tevékenységét nem is leplezte, nyíltan kifejtette: legfőbb feladatának azt tartja, hogy a della Rovere családot Itália leggazdagabb családjai közé emelje. Nemcsak egyházi rangokat adományozott előszeretettel testvéreinek, unokaöccseinek, hanem gyakran hercegi vagy más fejedelmi címeket is adott emellé.
Uralkodásának kezdetén keresztes hadjáratot szervezett a törökök ellen, de annak kudarca után inkább Mátyás királyunkat segítette pénzzel ebbéli tevékenységében. A pápai állam megerősítésére, befolyásának kiterjesztésére törekedett, ezért fegyveres összetűzésekbe keveredett egyes itáliai városokkal. 1475-ben még elődje bullájának eleget téve Rómában megrendezte a Szentévet, amely jelentős bevételt hozott a Vatikánnak.
IV. Sixtus pápa múlhatatlan érdemeket szerzett a reneszánsz művészet pártolásával, Róma naggyá tételével. Ő adott megbízást a Vatikáni Könyvtár berendezésére és a pápák történetének megírására, az ő utasítására hozták létre a Vatikáni Levéltár ősét. A legkülönbözőbb tudományok támogatójaként is tisztelték, a boncolások engedélyezésével jelentősen elősegítette az orvostudomány fejlődését.
A nevét viselő vatikáni Sixtus-kápolnát is ő építtette. A kápolna 1483-ban készült el, és olyan művészekkel festette ki, mint Pinturicchio, Botticelli és Ghirlandaio. (Michelangelo mennyezetfreskói később, a 16. században készültek.) A kápolna a mai Vatikán legdíszesebb része, itt tartják a konklávét és a legünnepélyesebb pápai rendezvényeket. Rómát több más épülettel is gazdagította, építtetett utakat, tereket, hidat és vízvezetéket is. Uralma alatt az örök városban nyugalom és béke honolt, aminek áldásosságát akkor tudták igazán értékelni, amikor halála után a városban ismét rablóbandák vívtak utcai harcokat.
1484. augusztus 12-én halt meg Rómában. Testét a Szent Péter-bazilikában egy monumentális bronz, fekvő síremlék őrzi, amelyen az elhunyt pápát a hét szabad művészet és a múzsák allegorikus nőalakjai veszik körül.
Fotók: Wikimédia
