Ki Angela Davis? A múlt század hatvanas éveinek egyik sztárja volt Ernesto Che Guevara, Daniel Cohn-Bendit, Joan Baez és Bob Dylan mellett. Angela Davis amerikai fekete polgárjogi harcos, filozófus 70 éves.
Angela Davis 1944. január 26-án született. Értelmiségi családban látta meg a napvilágot az alabamai Birminghamben, ott, ahol még erős gyökerei voltak az afroamerikaiak rasszista megkülönböztetésének. A gimnázium után a massachusettsi Brandeis Egyetemre került. Ekkor már tudatos baloldalinak tartotta magát, Herbert Marcuse német filozófus tanítványa lett, falta Camus-t, Sartre-ot. Megtakarított pénzéből részt vett az 1963-as helsinki Világifjúsági Találkozón – ami miatt az FBI látókörébe került. Ezt követően a dél-franciaországi Biarritzban, majd a párizsi Sorbonne-on tanult, később a frankfurti egyetemen Theodor W. Adorno német filozófus, zeneesztéta hallgatója lett. A mesterfokozatot a kaliforniai San Diegóban, a nagydoktori fokozatot a kelet-berlini Humboldt Egyetemen szerezte meg.
1
969-ben ideiglenes tanári állást kapott a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem filozófia-tanszékén, ahol európai filozófiát oktatott. Ekkor már radikális feminista és a kommunista párt tagja volt, és bekapcsolódott a Fekete Párducok radikális polgárjogi mozgalmába. 1970-ben egy emberéleteket követelő fegyveres bírósági lövöldözés miatt – mivel az akcióban használt egyik fegyver az ő tulajdona volt – másfél évet börtönben ült. Világszerte mozgalom indult a kiszabadításáért, végül az esküdtszék felmentette a bűnrészesség vádja alól. El kellett hagynia az egyetemet. Ronald Reagan – akkor kaliforniai kormányzó – ezt mondta: „Ez a nő soha többé nem állhat katedrára Kaliforniában.”
Szabadulása után először Kubában telepedett le, és számos országban megfordult azoknak a szervezeteknek a meghívására, amelyek a kiszabadításáért küzdöttek. Járt a Szovjetunióban és Magyarországon is. A baloldali értelmiség, a diákmozgalmak ifjúsága és a kommunista országok ünnepelték, a múlt század 60-70-es éveinek egyik ismert, sokak által követett politikai alakja volt.
Amikor visszatért az Egyesült Államokba, az 1970-es évek második felében egy friss diszciplína, az ún. női tanulmányok egyik alapítója lett. Rövid időre kapcsolatba került a Népek Temploma szektával, 1972-től tagja volt az amerikai kommunista párt Központi Bizottságának, 1980-ban és 1984-ben a párt alelnökjelöltje volt a választásokon. 1991-ben viszont szakított a szervezettel, mert az támogatta a Gorbacsov-ellenes moszkvai puccsot.
1991-től előbb a San Franciscó-i és a stanfordi egyetemen tanított, majd Santa Cruzban lett az ottani egyetemen a társadalmi tudat, a közgondolkodás történetének professzora. Foglalkozik kulturális és zenei témákkal, a feminizmussal, a fekete nők egyenjogúságával. Elnöknője egy, a börtönök megszüntetéséért harcoló mozgalomnak. Leszbikusságát 1997-ben vállalta fel az Out magazin hasábjain.
A napjainkban már nyugdíjasként és professzor emeritusként dolgozó Angela Davis vezette azt a feminista tanulmányok munkacsoportot is az egyetemen, amely azt tűzte ki feladatául, hogy dokumentumokkal bizonyítsa a rasszizmus egyik formájának minősített, világszerte uralkodó „nőgyűlöletet”. Angela Davis fekete radikális körökben továbbra is élő legenda, de korábbi ismertsége, fénye, hírneve (1979-ben Nemzetközi Lenin-békedíjat is kapott Moszkvában) megkopott. Magyarul Angela Davis beszél (1971) és Életem (1977) címmel jelentek meg könyvei.
