Előőrs című lapjában József Attilának, Féja Gézának és Szabó Dezsőnek is teret adott. Bajcsy-Zsilinszky Endre publicista, politikus, a második világháború alatti antifasiszta mozgalom egyik legjelentősebb alakja 70 éven halt meg.
Bajcsy-Zsilinszky Endre újságíró, politikus 70 éve, 1944. december 24-én halt meg Sopronkőhidán. Zsilinszky Endre néven 1886. június 6-án született Szarvason. Kolozsvárott, majd német egyetemeken tanult jogot. Neve 1911-ben lett ismert, amikor öccsével szóváltásba keveredtek az apjukról sértő cikket közlő Áchim L. Andrással, és a dulakodás hevében öccse védelmében lelőtte a parasztpárti politikust. Az országos feltűnést keltő perben a bíróság jogos önvédelem címén felmentette a fivéreket.
Az első világháborúban az orosz fronton megsebesült és hadifogságba esett. Hazatérve bekapcsolódott az ellenforradalmi szervezkedésekbe, a Horthy Miklós körül Szegeden szerveződő Nemzeti Hadsereghez csatlakozott. Érdemeiért Horthy 1925-ben századossá léptette elő és vitézzé ütötte, ekkor kezdte – az elvárt magyarosítás helyett – anyja után a Bajcsy nevet is használni.
1922-ben antiszemita, fajvédő programmal kormánypárti képviselő lett, de a Bethlen István kormányfő által létrehozott Egységes Pártba nem lépett be, 1923-ban Gömbös Gyulával hozta létre a Fajvédő Pártot. 1926-ban nem jutott be a parlamentbe, két évvel később szakított az Egységes Pártba visszalépő fajvédőkkel. Ekkor már a földreformért harcolt, Előőrs című lapjában József Attilának, Féja Gézának és Szabó Dezsőnek is teret adott. 1930-ban megalapította a Nemzeti Radikális Pártot, és 1931-ben Tarpán képviselőnek választották. Az élesen ellenzéki Bajcsy-Zsilinszky újraválasztását 1935-ben egykori barátja, az akkor miniszterelnök Gömbös eszközökben nem válogatva akadályozta meg, mire ő tiltakozásul lemondott vitézi rangjáról. Pártjával a Független Kisgazdapárthoz csatlakozott, ennek képviselőjeként került vissza 1939-ben a törvényhozásba.
Ekkor már a náci Németország növekvő befolyását tartotta a magyarságot fenyegető legnagyobb veszélynek. Képviselőként és publicisztikájában is a fasizálódás, a háborús politika ellen emelt szót, még a területi revízióknak sem tudott örülni, mert azok a hitleri Harmadik Birodalomhoz láncolták az országot. Bár élete végéig fajvédőnek tartotta magát, harcos antiszemitizmusával felhagyott, a fajvédelmet a földreformmal és a szociálpolitikával akarta elősegíteni.
A második világháború kitörése után közeledett a baloldalhoz, szorgalmazta a kisgazdapárt és a szociáldemokraták szövetségét, a háborúból való kilépés érdekében még a kommunistákkal is kapcsolatot keresett. Szót emelt a Szovjetuniónak hamis ürüggyel elküldött hadüzenet, az újvidéki vérengzés miatt, követelve a felelősök szigorú megbüntetését, és bírálta a zsidótörvényeket.
1941 karácsonyán cikket írt a Népszavába, főszerkesztője lett a Szabad Szó című antifasiszta hetilapnak, 1942-ben bekapcsolódott a Történelmi Emlékbizottság munkájába, és részt vett a március 15-i antifasiszta és háborúellenes tömegtüntetés megszervezésében. A Gestapo figyelmének középpontjába került, így, miután 1944. március 19-én az ország német megszállás alá került, az elsők között volt, akiket a nácik „megkerestek”. Egyedül Bajcsy-Zsilinszky fogadta a Gestapo embereit a lakásában fegyverrel. Letartóztatásakor két lövést kapott, a fogságból – ahol egy föderatív Nagy-Magyarország terveit dolgozta ki – október 15-én, szabadult.
A nyilas hatalomátvétel után illegalitásba vonult, november elején a fegyveres ellenállást szervező Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának elnökévé választották. A szervezkedést elárulták, Bajcsy-Zsilinszkyt – Kis János altábornagyékkal együtt – november 23-án vették őrizetbe a nyilas Nemzeti Számonkérő Szék emberei. Parlamenti képviselő volt, ezért ügyét elkülönítették a szervezkedés december 8-án kivégzett többi vezetőjétől. A nyilas országgyűlés kiadta mentelmi jogát, ezt követően Sopronkőhidára vitték, ahol december 23-án este hűtlenség és hazaárulás vádjával halálra ítélték. Az ítéletet másnap reggel hajtották végre, a nyilas vérbíró „nyugodt szentestét” akart. 1945. május 27-én ünnepélyes gyászpompával temették el végakaratának megfelelően Tarpán.
Nevét számos köztér és intézmény viseli, Budapesten az egyik legforgalmasabb sugárutat nevezték el róla, ennek közelében, a Deák téren áll szobra (Illyés Antal, 2006). Korábban itt felállított szobra 2003-ban Tarpára került (Győrfi Sándor, 1986). Szülővárosában, Szarvason két szobra is van, mindkettő Andreas Papachristos (1981, 2010) alkotása, és Kiskunfélegyháza is szoborral (Eskulits Tamás, 1989) tiszteleg emléke előtt.
