A magyar szellemi világ egyik legnagyobb integráló személyiségére, a kiváló íróra és történészre emlékezünk. Kosáry Domokos a 20. század szellemi életének kimagasló alakja 100 éve született.
„Az alkalom fel nem ismerésén, a tévedésen, a bizonytalanságon a legjobb szándék sem segít… A reális szem, a döntés és határozott cselekvés képessége viszont, akár kockázatvállalás, akár kompromisszum van soron, meg tudja sokszorozni az erőt.” (Kosáry Domokos, 1983.)
Egyedülálló történészi felfogása Kosáry Domokost a hazai történetírás egyik kiemelkedő egyéniségévé emelte. Könyvei, munkássága révén méltán övezte nemzetközi és hazai elismerés.
Kosáry Domokos 1913. július 31-én született a mai Szlovákia területén található Selmecbányán. Édesanyja, a 20. század elejének egyik híres írónője, Kosáryné Réz Lola volt. Eötvös-kollégista volt, majd külföldi tanulmányutakat tett, 1936-ban szerzett doktorátust. 1937-1950-ig az Eötvös Kollégium tanáraként dolgozott, majd a Budapesti Tudományegyetem professzora lett. 1949 végén az egyetemi történészi munkából menesztették. 1954-1957-ig az Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtárának igazgatója volt.
1957-ben az 56-os forradalomban vállalt szerepe miatt letartóztatták, 1960-ban amnesztiával szabadult. 1960 és 1968 között a Pest Megyei Levéltár, majd 1968-tól 1989-ig az MTA Történettudományi Intézetének munkatársaként, tudományos tanácsadójaként dolgozott.
A tudós 1982-ben lett az MTA levelező, 1985-ban pedig rendes tagja. Kutatási területe a XVIII-XIX. század magyar történelme volt. Kosáry Domokos 1990 és 1996 között töltötte be az MTA elnöki tisztségét, egy olyan időszakban, amikor „szerencsétlen ötletek alapján az Akadémiát politikai célzatú támadások érték, s akár még a megszűnés is fenyegette”; emellett számos külföldi tudományos akadémia is tagjává választotta. Elnöke volt a Magyar Külügyi Társaságnak, 2000-től a Magyar Történelmi Társulatnak. Kosáry Domokos „személyes kiállásával, határozottságával megmentette a magyar tudomány majd kétszáz éves fellegvárát. Ezért én, mint a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi elnöke, csak a legnagyobb tisztelettel és szeretettel tudok rá emlékezni” – hangsúlyozta Vizi E. Szilveszter 2007-ben, a tudós halála alkalmából.
„Magyarország Európán belüli történetének áttekintésével nem dicsekedni óhajtunk, önmagunkat vagy éppen, még gyermetegebb naivitással, Brüsszelt emlékeztetve arra, hogy már régóta szépek és okosak vagyunk, tehát az Unió tagságát kiérdemeltük. Nem, mondandónk azoknak szól, akik még mindig nem ébredtek tudatára annak, hogy milyen nemzetközi, európai koordináták közt folyt és folyik történetünk, hogy nem puszta szigeten vagy a puszták szigetén élünk. A történet legyen azok számára tanulság, akik tévesen azt képzelik, hogy hamuban sült érzeményeik varázsszavával úgy forgathatják maguk körül a külvilágot, mintha a farok csóválná a kutyát.” (Kosáry Domokos: Magyarország Európában)
A tudós munkásságát számos kitüntetéssel – Állami Díjjal (1988), Széchenyi-nagydíjjal (1995), a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíjával (1997), Akadémiai Aranyéremmel (1997), Hazám-díjjal (2001), Pro Humanitate díjjal (2003), Nagy Imre-érdemrenddel (2003), Prima Primissima Díjjal (2004), Széchenyi-aranyéremmel (2006), Radnóti Miklós-díjjal (2007) – ismerték el. Szlovákia és Magyarország történészi kapcsolatainak elmélyítése érdekében kifejtett tevékenységéért 1997-ben megkapta a Szlovák Tudományos Akadémia aranyérmét.
