„Talán tudja a kockajátékból, hogy az ember legfeljebb hat pontot tud egyszerre felfogni. Ami efölött van, azt már számolnia kell. Ezért áll az én ábécém csupán hat pontból.” Louis Braille látónak született, látását elvesztve a vakokat segítő íráson dolgozott.
„Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.” (Babits Mihály)
Louis Braille francia vak pedagógus, a vakok róla elnevezett írásának megalkotója 205 éve született.
Egy Párizshoz közeli kis faluban, Coupvray-ban született 1809. január 4-én. Alig volt hároméves, amikor apja bőrdíszműves műhelyében játszva ő is megpróbált egy bőrdarabot az árral átlyukasztani, de a szerszám megcsúszott, és a szemébe szaladt. Sebe elfertőződött, a fertőzés átterjedt a másik szemére is, és ötéves korára teljesen megvakult. Szülei ragaszkodtak hozzá, hogy ugyanolyan iskolába járhasson, mint látó testvérei. A fiú éles esze és memóriája feltűnt a plébánosnak, aki továbbtanulásra biztatta, így került Párizsba, a világ első, vak gyerekek részére indított iskolájába.
A vak tanár
Az intézményben jobbára szóbeli oktatás folyt, írni nem is tanítottak. Tankönyveket viszont már használtak, ezek papírba domborított, nagyméretű betűkkel készültek, és tapintással lehetett őket olvasni. Az iskolaalapító Valentin Haüy által kifejlesztett rendszer annak idején hatalmas áttörésnek számított, mert felismerte az érintés adta lehetőségeket az olvasásban, megalkotója azonban a látó ember szemszögéből építette fel rendszerét.
Braille tizenöt évesen már segédtanár volt, az iskola elvégzése után pedig ő lett az intézmény első vak tanára. Élete végéig oktatott történelmet, geometriát és algebrát, s remek hallása révén kiváló csellista és orgonista is volt. Tanárként is leginkább az foglalkoztatta, hogyan teremthetne hidat a látók és nem látók világa között.
A Braille-írás
Még 1821-ben, 12 évesen ismerkedett meg az iskolába ellátogató Charles Barbier kapitány módszerével, aki a francia hadsereg számára fejlesztette ki az „éjszakai írást”. Ez papírba szúrt pontokat jelentett, amelyeket tapintással olvastak, így a csatatéren lehetővé vált a csendes, fény nélküli kommunikáció. A rendszer a katonák számára túl bonyolultnak bizonyult, Braille-t azonban elbűvölte. A módszert fáradhatatlanul tökéletesítette, s végül kiforrott írásrendszert alkotott.
A nehezen kezelhető éjszakai írást leegyszerűsítette, felismerve, hogy a katonák számára kidolgozott 12 pontos rendszer helyett elegendő egy 6 pontos szisztéma. Eredményeit 1829-ben tette közzé, a végleges változat 1837-ben született meg. A Braille-írás betűi ujjhegy-érintéssel ismerhetők fel, egy-egy karakter téglalap alakba van rendezve, s két oszlopban elhelyezkedő hat kiemelkedő pont kombinációjából áll, keménypapírba nyomva.
Az egyértelműség kedvéért egy adott variációt az alapján neveznek el, hogy melyik pozícióban van pont. A pontokat balról jobbra és felülről lefelé haladva növekvően számozzák, vagyis a bal oldali oszlopban a legfelső pont az 1, a legalsó a 3, a jobb oldaliban pedig a legfelső a 4, a legalsó a 6. Attól függően, hogy a 6 lehetséges pontból melyeket használjuk fel – domborítjuk ki -, kapunk egy betűt vagy más karaktert (pl. szám, hangjegy).
A hatpontos rendszer segítségével a vakok és gyengénlátók számára lehetővé vált a gyors tanulás, olvasás, írás és megértés. Minden nyelv saját Braille-írással rendelkezik, hogy kielégítse az adott nyelv igényeit, külön Braille-írás van a magyar nyelvhez is.
A húszas éveiben járt, amikor szervezetében jelentkeztek a tuberkulózis tünetei, végül ez a betegség végzett vele 43 évesen, 1852. január 6-án. Halálát követően, 1854-ben ismerték el Franciaországban hivatalosan írásrendszerét, amely a 19. század végén az egész világon elterjedt. Magyarországon 1893-ban vezették be. Hamvai 1952 óta a párizsi Pantheonban nyugszanak. Születésének napja, január 4-e a Braille-írás világnapja.
