Meghalt Kabai Lóránt író, költő, akinek az eltűnését a napokban jelentették be a rendőrségen. Elvesztése olyan tragédia, amelynek döbbenetes felfoghatatlansága megrázta a magyar kulturális élet egészét.
Kabai Lóránt szombaton távozott terézvárosi otthonából ismeretlen helyre, a rendőrség eltűnés miatt kereste.
A költő halálhírét kedden jelentette be a családja. A miskolci városháza is megemlékezett a Szabó Lőrinc irodalmi díjas alkotóról, írja a miskolc.hu oldal.
Elvesztése betölthetetlen űrt hagy maga után a kortárs magyar irodalom egészében, alkotó művészként aktív, meghatározó alakja volt a fiatal magyar kortárs lírának, irodalomnak, olyan folyóiratokban publikálva, mint a Holmi, a Jelenkor, a Beszélő, vagy az Élet és irodalom.
Életének 46. évében tragikus körülmények között elhunyt Kabai Lóránt miskolci születésű költő, író, szerkesztő és vizuális művész, a MŰÚT folyóirat egyik alapítója, akinek Miskolc városa 2020-ban alkotói tevékenysége elismeréseként Szabó Lőrinc irodalmi díjat adományozott.
Halálhírét családja tudatta a nyilvánossággal a közösségi oldalakon:
„Mélyen megrendülve, megtört szívvel tudatjuk, hogy szeretett testvérünk, Kabai Lóránt költő, író, szerkesztő és vizuális művész, életének 45. éves korában tragikus körülmények között elhunyt. Gyászoló édesanyja nevében is fivérei, Zoltán és Csaba.”
K. KABAI LÓRÁNT: EGY
az emberek járnak egymással, beszélnek egymással,
hálnak egymással, és nem ismerik magukat,
ha az emberek ismernék magukat, nem járnának egymással,
nem beszélnének egymással, nem hálnának egymással
Kabai Lóránt 1977. március 23-án született. Alkotói munkája során a nevét kisbetűvel írta (k.kabai lóránt), írói álneve Spiegelmann Laura volt.
Az irodalomról azt vallotta, hogy „a művészet olyan luxustudomány, amire szükségünk van, mert vele el tudunk igazodni a mindennapokban, ki tudunk szakadni onnan, és jobb lenne, ha életünk természetes velejárója lenne, hiszen úgy jobban megismerhetjük saját magunkat és a társadalmat”.
1993-tól publikált, munkásságát számtalan díjjal ismerték el, alkotói sokoldalúságát, kreativitását jól mutatja, hogy irodalmi tevékenysége mellett rendszeresen szerepelt hazai és külföldi kiállításokon grafikákkal, fotókkal, festményekkel, kollázsokkal és mail artokkal.
Tevékenykedett a Független Mentorhálózat mentoraként, éveken át zsűrizett a Diákpoézisben, szemináriumvezetőként segítette a fiatal alkotókat a József Attila Kör táboraiban. Aktív és meghatározó tagja volt a miskolci közösségnek, a civil társadalomnak, nyitott, közvetlen személyisége miatt sokan ismerték és kedvelték, nemcsak az alkotóközösségek tagjai közül, hanem az „átlagemberek közül is” szülővárosában, Miskolcon.
Annak ellenére is oszlopa volt Miskolc életének és közösségeinek, hogy Budapestre költözött, és hogy művészlelkét sokszor hatotta át a magány, az izoláció, az egyedüllét és a társadalomban meglévő szolidaritás hiányának érzete.
