„Szeressük a hazánkat, a nyelvünket, nemzetünk múltját is. Higgyünk népünk fölemelkedésében. Írva áll, hogy gyógyíthatóknak teremtette Isten a nemzeteket.” 130 éve született Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros, Magyarország utolsó hercegprímása.
„Szándékaim tisztaságát, szavaim igazát, cselekedeteim helyességét Isten és a történelem ítéletére bízom. Szenvedéseimet engesztelő áldozatként ajánlom fel Egyházamért és hazámért. Földi igazságszolgáltatást nem várok, kegyelmet csak Istentől kérek. Imádkozom az igazság és szeretet világáért. Ellenségeimnek szívből megbocsátok.” (1971. június 28. VI. Pálhoz írt levél; Mindszenty József: Emlékirataim)
Mindszenty József bíboros Pehm József néven látta meg a napvilágot 1892. március 29-én született a Vas vármegyei Csehimindszenten, nevét 1941-ben magyarosította szülőfaluja nyomán. 1915. június 12-én szentelték pappá, ezután a Vas vármegyei Felsőpatyon volt káplán, majd a zalaegerszegi gimnázium hittantanára lett. Az 1918-19-es forradalmak idején ellenzéki magatartása miatt szülőfalujába internálták. 1919-től Zalaegerszeg plébánosa volt, 1924-ben címzetes pornói apát lett, 1937-ben XI. Pius pápai prelátussá nevezte ki.
Az egész életében a totalitárius zsarnokságok ellen küzdő Mindszenty a harmincas években szembeszállt Gömbös Gyula diktatórikus törekvéseivel és a nyilaskeresztes mozgalommal. XII. Pius pápa 1944-ben veszprémi püspöknek nevezte ki, az év nyarán püspöktársaival együtt körlevélben tiltakozott a zsidóüldözés ellen.
Ha az ország első számú papja megszólal, annak nem csak hitbeli, hanem politikai üzenete is van. Amikor sérelem érte az egyházat, Mindszenty mindig hallatta a hangját, ez pedig nem tetszett a pártvezetésnek. 1944-45 fordulójától kezdve hol finomabb, hol keményebb ellenállás van az egyház között. 1945 januárjában létrehozták a Politikai Rendészeti Osztályt, ahol információkat gyűjtöttek a jelentősebb egyházi személyekről. Ettől kezdve, ha valahol – legyen az prédikáció vagy bármilyen rendezvény – megszólaltak, jelentést írtak róluk a legfelsőbb pártvezetés számára.
1944. november 27-én a nyilasok letartóztatták, Veszprémben, majd a sopronkőhidai fegyházban raboskodott, december végétől Sopronban tartották házi őrizetben, ahonnan csak 1945. április 1-jén szabadult.
A pápa 1945 augusztusában Mindszentyt nevezte ki esztergomi érsekké, hercegprímássá, majd 1946 februárjában bíborossá. Személyében elveihez ragaszkodó, minden megalkuvást elutasító vezető került a magyar katolikus egyház élére. A hercegprímási címet közjogilag értelmezte, aktívan politizált, keresztény erkölcsi törvényeken alapuló társadalmat hirdetett.
„Rákosi Mátyás Sztálin szellemi rokona, a „legjobb magyar tanítványa”, kegyeltje. Egyszer Vorosilov Sztálin csókját hozta és nyilvánosan adta át neki. Ez a csók Rákosi politikai tőkéje, politikai életének meggyújtója, mélyben jelentkező elégedetlenség csitítója. (Filmre is került persze ez a csókjelenet.” (Mindszenty József: Kommunista arcélek)
Szót emelt a felvidéki magyarság deportálása és a magyarországi németek kitelepítése ellen, ellenezte a katolikus sajtó korlátozását, a hitoktatás fokozatos betiltását, a katolikus intézmények államosítását, de a földosztást, a nemzeti bizottságok működését, a köztársasági államforma bevezetését is. Az egyeduralomra törekvő kommunista vezetéssel egyre gyakrabban szembekerülő főpap az antikommunista politika jelképes alakja lett. Rákosiék gondosan készültek a leszámolásra „a klerikális reakcióval”, a szovjet tanácsadókkal zsúfolt politikai rendőrségen külön csoport foglalkozott „a Mindszenty személye és a köréje gyűlt reakciós kör” elleni harccal.
„A világtörténelmi pápa-sornak első 32-je vértanú-halált halt; egész sor az üldözött, a számkivetett, de az igazság hirdetésével fel nem hagytak. Letörték a népvándorlás vadságát, az ököljog tobzódását, leállították a rabszolgakereskedelmet, a közelmúltban megbélyegezték az emberüldözést; XIII. Leó pápa félszázada a Rerum Novarum-ban, a társadalmi rend Arany bullájában, Magna Chartájában legfőbb tanítói tekintélyével és illetékességével meghirdette a munkástársadalom polgári méltóságát, testi, lelki és gazdasági boldogulását, jogait és kötelességeit, a tőke és munka viszonyát.” (Mindszenty József: Hirdettem az Igét)
A rettegett Államvédelmi Hatóság (ÁVH) durva sajtókampány után 1948. december 26-án tartóztatta le a főpapot hűtlenség (hazaárulás), a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés, kémkedés és valutaüzérkedés vádjával. Az ÁVH hírhedt székházában, az Andrássy út 60-ban heteken keresztül kínozták, hogy beismerő vallomást csikarjanak ki belőle. Ügyét a budapesti Népbíróság a pártok delegáltjaiból álló különtanácsa elé utalták, a három napig tartó „nyilvános” tárgyaláson csak előre megválogatott közönség vehetett részt. A koncepciós per végén, 1949. február 8-án Mindszentyt életfogytiglani börtönre ítélték, amit – a nemzetközi tiltakozás ellenére – másodfokon is megerősítettek. A megromlott egészségű főpap négy év magáncella után rabkórházba került, 1955 nyarától házi őrizetben volt a Baranya megyei Püspökszentlászlón, majd a nógrádi Felsőpetényben.
Az 1956-os forradalom alatt, október 30-án egy páncélosalakulat szabadította ki, másnap Budára vitték, ahol a romos Prímási palotában rendezkedett be. A Nagy Imre-kormány által rehabilitált főpap november 3-i rádiószózatában óvott a pártviszálytól és a széthúzástól.
Az eseményeket nem forradalomnak, hanem szabadságharcnak minősítette, amely „azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől”.
„…1945-től egy vesztett, számunkra céltalan háború után, erőszakkal épült ki az itteni rendszer, amelynek örökösei most a tagadás, megvetés, undor és elítélés izzó bélyegét ütik annak minden porcikájára. A rendszert az egész magyar nép söpörte el. Az örökösök ne kívánjanak erről még egy bizonyságot. A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel népünk élén.…” (Mindszenty József rádióbeszéde (részlet). Elhangzott 1956. november 3-án 20 órakor a Szabad Kossuth Rádióban)
A másnapi szovjet intervenció elől az Egyesült Államok budapesti nagykövetségére menekült. A követségi tartózkodást csak átmeneti szükségmegoldásnak gondolta, de „félfogsága” végül tizenöt évig tartott. A hatvanas évek végére a megváltozott világpolitika, a hidegháború enyhülése és a Vatikán ezzel együtt változó keleti politikája egyre sürgetőbbé tette a „Mindszenty-ügy” megoldását.
„Mindezen előzmények után mély fájdalommal vettem át – éppen letartóztatásom 25. évfordulóján – egy december 18-án kelt pápai levelet, amelyben Őszentsége tudomásomra hozta – sok, személyemnek szóló dicséret mellett –, hogy az esztergomi érseki széket megüresedettnek nyilvánította.” (Mindszenty József: Emlékiratok)
A Szentszék, az Egyesült Államok és a magyar kormány megegyezése nyomán a főpap 1971. szeptember 28-án hagyta el Magyarországot. A Szent VI. Pál pápánál tett rövid látogatás után Bécsbe, az esztergomi érsek egyházi joghatósága alá tartozó Pázmáneumba költözött, ahol nyolcvanévesen is folytatta lelkipásztori munkáját, látogatta a világban szétszóródott magyar közösségeket.
A pápa a magyar kormány sürgetésére, egyházpolitikai megfontolásból többször szólította fel Mindszentyt lemondásra, majd 1973. december 18-án üresnek nyilvánította az esztergomi érseki széket, az 1974 februárjában nyilvánosságra hozott döntést Mindszenty tudomásul vette.
A főpap 1975. május 6-án hunyt el Bécsben, végakaratához hűen ideiglenesen Mariazellben temették el. Hazahozott hamvait 1991. május 4-én helyezték ünnepélyesen végső nyugalomra az esztergomi bazilika prímási sírkápolnájábanl a sír felirata: „Fidelissimus in tribulatione pastor” (az üldöztetés idején a leghűségesebb pásztor). Mindszenty Emlékiratai külföldön 1974-ben, Magyarországon 1989-ben, majd 2015-ben jelentek meg.
A rendszerváltozás után koncepciós per áldozatának nyilvánították és rehabilitálták, a Fővárosi Bíróság 1990. május 18-án kimondta, hogy az ellene hozott népbírósági ítéleteket semmisnek kell tekinteni. A hercegprímás teljes jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálására 2012 márciusában került sor. Boldoggá avatási eljárása 1994-ben kezdődött, 2019-ben Ferenc pápa engedélyezte a Szentté Avatási Kongregációnak, hogy dekrétumban tegye közzé „hősies erényeinek elismerését”. 2021-ben a Vatikán tanulmánykötetet adott ki Mindszenty József bíboros pere hetven év távlatából címmel.
