A pészah (szó szerint az elkerülés) ünnepe arra utal, hogy a kivonulás előtt a tizedik csapás – az elsőszülöttek halála – elkerülte a zsidók házait. Az ünnep első napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren (Nádas tenger, Jám Szuf) való átkelésre emlékeztet. Ez a két nap az igazi ünnep, a közbenső napok csak félünnepek.
A zsidóság a pészah ünnepét niszán hónap 15. napjának előestéjétől, azaz 14-étől a hónap 22. napjáig tartja. A Gergely-naptár szerint idén április 6-án este kezdődik és április 14-ig tart a tavasz, a természet újjászületésének ünnepe, amikor az egyiptomi kivonulásra, a rabszolgaságból való szabadulásra is emlékeznek és április 14-ig tart. Idén a pészah és a húsvét, a keresztény és a zsidó ünnep egy időre esik. bA nyolcadik (Izraelben a hetedik) napon megemlékeznek a halottakról is (mázkir), mint minden nagyünnepen.
Az elkerülés és kivonulás ünnepe
„Mikor pedig a ti fiaitok mondandjának néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.” Mózes II. könyve 12. fejezet 26-27. (Károli Gáspár fordítása)
A bibliai történetet – az elnyomatást, Mózes és Áron isteni küldetését, a fáraó kérlelhetetlenségét, az Egyiptomot sújtó tíz csapást, majd a zsidók megmenekülését – Mózes második könyve mondja el. A pészah (szó szerint az elkerülés) ünnepe arra utal, hogy a kivonulás előtt a tizedik csapás – az elsőszülöttek halála – elkerülte a zsidók házait.
A pészah a szabadság ünnepe is, ekkor engedték ki Egyiptomból a rabszolgaságból Izrael gyermekeit. A pészah harmadik elnevezése a kovásztalan kenyér ünnepe, mert az ünnep alatt nem szabad kovászos kenyeret enni.
A kovásztalan kenyerek ünnepe
A kovász nélküli tésztaféleség a pászka (héberül) vagy macesz (jiddisül), egyfajta lisztből és vízből készült, gyorsan sütött, kovásztalan ostyaféleség. A bibliai magyarázat szerint Egyiptomot elhagyva nem volt idő a kenyér megkelesztésére, ezért keletlenül, kovász nélkül vitték magukkal a tésztát, amelyet fejükön a nap szárított meg. Mivel a pészah tavaszra esik, így a tavasz ünnepe is, az ünneplés után volt az első termések áldozat utáni bemutatása a szentélyben.
A tavasz ünnepe
Az ünnep hét (Izraelen kívül nyolc) napig tart. Ennek az az oka, hogy annak idején az Izraelben élő zsidók füst- és tűzjelekkel továbbították Babilonban és Perzsiában élő testvéreiknek az újhold bekövetkeztének hírét. Ezt azonban ellenségeik hamis jelekkel igyekeztek megzavarni, így a bizonytalanság miatt sokáig kettős ünnepet (két széderestét) tartottak. Idővel aztán már a diaszpórában is pontosan ki tudták számítani a jeruzsálemi újhold időpontját, de hagyománytiszteletből megmaradt a két széder.
Az ünnep a széderestével kezdődik. A széder héber szó, magyar jelentése rend, és azt jelzi, hogy az ünnep a meghatározott rend szerint zajlik, egyfajta szeretetvendégség, ahol dramatizálva felidézik a kivonulás történetét (Haggáda). A következő napok úgynevezett félünnepek, az utolsó a Nádas-tengeren való átkelésre emlékeztet. (Ez volt az a tenger, amelyen Isten a zsidókat száraz lábbal átvezette, az őket üldöző egyiptomi sereget viszont elpusztította.) A pészahi istentisztelet rendje is kötött, az első napi harmatért való imától a nyolcadik napi mázkírig, az elhunytakért mondott imáig.
Pészah ünnepén már az előnapra minden kovászos élelmiszert el kell távolítani a lakásból, úgynevezett pészahi edényben kell főzni és enni, a nagyon vallásos zsidóknál erre az ünnepre egész külön konyhát tartanak fenn. Pészahra a rabbinikus szabályozás szinte kórházi sterilizálást ír elő, így a zsidó nők rituális tavaszi nagytakarítást rendeznek.
A pészah és a húsvét kezdetben egybeesett, majd a II. századtól a húsvét egy héttel a zsidó ünnep utánra került, a formális szétválasztást 325-ben a niceai zsinat végezte el. Magyarországon, Erdélyben a XVI. századtól jött létre a székely zsidózók, a szombatosok hitfelekezete. Már ők is megtartották a zsidók egyiptomi kivonulásának ünnepét, amelyet „pogácsás ünnepnek” neveztek, s megülték a széderestet is.
