Évek óta tart a vita, ami szerint nem az etruszk időkből, hanem a középkorból származik Róma jelképe, az anyafarkas híres bronzszobra. Úgy látszik, most végére ért a történészek véleményének ütköztetése.
Végére ért a régi vita, meghatározták a római Capitolium-dombon álló nőstényfarkas-szobor korát. Mint kiderült, mindkét félnek nagyjából igaza van, a szobor részben etruszk, részben középkori.
A városalapító ikreket, Romulust és Remust megmentő anyafarkas szobrát, amelyet ma a római Capitolium múzeuma őriz, IV. Sixtus pápa ajándékozta az intézménynek 1471-ben. Egészen egy 2006-os vizsgálatig azt tartották róla, hogy a farkasalak az i.e. 5. századból származik és az ikrek figuráit a 16. század elején adták hozzá.
„Mielőtt még megszülettek, Romulus és Remus nagyapja, Numitor és annak fivére, Amulius apjuk halála után megszerezték Alba Longa trónját. Numitor az elsőszülött jogán uralkodott, Amulius pedig a kincseket kapta meg, köztük azt az aranyat, amit Aeneas Trójából hozott. Mivel Amuliusé volt a vagyon, hatalma is erősebb volt, és letaszította Numitort a trónról. Viszont tartott attól, hogy Numitor lánya, Rhea Silvia gyermeket szülhet, ezért arra kényszerítette, hogy Vesta-szűz legyen.
Ám egy éjjel Mars, a háború istene eljött Rheához Vesta templomában. A lány nagyon szép és erős fiúikreket szült, akiket később Romulusnak és Remusnak neveztek el. Amulius dühében börtönbe záratta Rheát, az ikreket pedig sorsukra akarta hagyni. Szolgája felajánlotta, hogy megöli a két csecsemőt. A két gyermeket egy kosárba tette és a Tiberis partján hagyta. A folyó megáradt, és elsodorta a kosarat. Az ikreket Tiberinus, a folyók istene mentette meg, és a Palatinus-dombon tette le kosarukat. Itt a két gyermeket egy nőstény farkas (latinul: lupa; így hívták a prostituáltakat is, ezért vannak, akik szerint ez arra utal, hogy egy asszony nevelte őket) nevelte egy fügefa alatt, és egy harkály táplálta őket; ezek Mars isten szent állatai. Romulust és Remust később Faustulus, Amulius egyik juhásza találta meg, és hazavitte őket. Faustulus és felesége, Acca Larentia sajátjukként nevelte az ikreket.”
2008-ban Anna Maria Carruba restaurátor mintegy újdonságként azzal állt elő, hogy munkája során alaposan tanulmányozta a szobrot és egyre inkább megbizonyosodott arról, hogy a farkas is legfeljebb a kora középkor, a 7.-8. század műve. Szerinte erre utaltak bizonyos szennyeződések, valamint a bronz megmunkálásának technikája.
Róma városának – illetve a birodalomnak – jelképéről konferenciát rendeztek a Capitoliumi múzeumban, ahol a Romulust és Remust szoptató anyafarkast őrzik. Mint kiderült, a farkasalakot a XV. században egészítették ki az ikrekkel. A találkozón Edilberto Formigli restaurátor professzor, a bronzöntési technikák szakértője ismertette legújabb téziseit. Formigli szerint a farkasszobrot nem az etruszkok és nem is a rómaiak öntötték, hanem a középkorban készült.
Az alkotást mégsem lehet teljesen középkorinak tartani, mivel a szoborhoz egy, az ókorból megmaradt öntőformát használtak – állapította meg a szakértő. A professzor kutatásainak eredményeit az Archeologia Viva olasz folyóirat is közölte. Formigli kompromisszumos megoldást talált a szobor keletkezését évszázadok óta övező vitákra. A művészettörténészek egy része a szobor stílusa alapján az etruszk-római származást hangoztatta, mások a középkori eredetre esküdtek a szoborhoz alkalmazott tipikusan középkori bronzöntési technika miatt.
Állást foglalt a Der Speigel német magazin is, amely tavaly novemberben „középkori hamisítványnak” nevezte a capitoliumi szobrot. Az újság azzal vádolta Rómát, hogy szégyelli elismerni a szobor valós korát. Formigli hangsúlyozta, nincsen szó hamisítványról, a nőstényfarkas eredeti, „egy kicsit középkori, és egy kicsit ókori is”.
