Művelődéspolitikus, reformer, publicista, közoktatási és vallásügyi miniszter, az MTA tagja, később igazgatója, majd pedig elnöke volt. Trefort Ágoston 125 éve halt meg.
Trefort Ágoston művelődéspolitikus, miniszter, akadémikus, az MTA elnöke, 125 éve, 1888. augusztus 22-én halt meg.
1817. február 6-án Zemplén vármegyében, Homonnán született, vallon eredetű katolikus családban. Szüleit korán elvesztette az 1831. évi kolerajárványban, és Csáky Petronella grófnő gyámsága alá került. A pesti egyetemen jogot végzett. Kitűnő nyelvtehetségének köszönhetően megtanult angolul, olaszul és franciául, de már a gimnáziumi évek során tudott szlovákul, németül és latinul is. Egy európai körút után, 1827-ben kiváló ügyvédi vizsgát tett, majd a budai Udvari Kamaránál gyakornokoskodott.
Tagja lett a Nemzeti Kaszinónak, ahol fontos kapcsolatokat és barátokat szerzett, Eötvös Józseffel is ott kötött életre szóló barátságot. Eötvössel később sógorok is lettek, Trefort Rosty Ilonát vette feleségül 1847-ben, akinek a testvére Eötvös felesége volt.
Az 1843-44-es országgyűlésben – Zólyom szabad város követeként – a reformellenzéken belül a centristák közé tartozott. Publicisztikái a Pesti Hírlapban jelentek meg. Az ő kezdeményezésére jött létre a képzőművészet támogatására, kiállítások szervezésére hivatott Műegylet, s történeti és közgazdasági tanulmányai elismerésként mindössze 24 évesen, 1841-ben felvették a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé.
1848 áprilisától szeptemberéig a Batthyány-kormányban Klauzál Gábor mellett elvállalta a földművelés-, ipar-, és kereskedelemügyi minisztérium államtitkári tisztségét. Október elején, nem sokkal Lamberg császári és királyi altábornagy meggyilkolása után emigrált, a forradalmi események elől Bécsbe, majd Münchenbe menekült családjával, csak 1850 szeptemberében tértek haza. Ezután Békés megyében, elzárkózva élt, majd az 1850-es évek végén bekapcsolódott a megyei közügyekbe. Megalapította a Békés megyei Gazdasági Egyesületet. 1860-tól ő lett Békés vármegye első alispánja, de hamarosan lemondott. A kiegyezés idején a Deák-párt tagja volt.
1872-től haláláig több kormányban is betöltötte a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tisztséget, és működése alatt számos művelődéspolitikai intézkedést hozott a közép- és felsőfokú oktatás fejlesztése érdekében. Többek között arra törekedett, hogy a közoktatást összhangba hozza a társadalom szükségleteivel. Eötvös József munkásságát folytató oktatáspolitikája a modern magyar felsőoktatás megszületését eredményezte.
Rendkívüli jelentőséget tulajdonított az orvostudománynak, az orvosképzésnek és a közegészségügynek. Minisztersége idején készültek el a Műegyetem Múzeum körúti épületei, az Egyetemi Könyvtár, az Orvostudományi Kar, illetve az Üllői út mentén a „klinikai negyed” épületei.
Az oktatás terén végzett munkája során szaporította a tanszékek számát is. Új tanulmányi és vizsgarendet, fegyelmi szabályzatot hozott létre, amelyekkel egységesítette az egyetemek szervezetét.
1873-tól újjáalakította a tanárképzés rendszerét: egyesítette a gimnáziumi és reáliskolai tanárok képzését. Rendeleteiben szabályozta a polgári iskolák, középiskolák és a szakiskolák közötti átmenetet, szabályozta a kereskedelmi iskolák szervezését, javasolta az ipartanuló-iskolák és központi ipartanoda felállítását.
Létrehozta az első leányközépiskolát, valamint az állami polgári iskolai tanítónőképző intézetet. Az 1879. évi ún. népiskola-törvénnyel bevezette a magyar nyelv kötelező elemi iskolai oktatását.
1883. május 23-án az uralkodó szentesítette a középiskolákról és a középiskolai tanárok képesítéséről szóló 1883. évi XXX. törvénycikket. E törvény létrehozásában és végrehajtásában elévülhetetlen érdemei vannak Trefort Ágostonnak és munkatársainak. Idézet az 1883-as középiskolai törvényből:
„1. § Középiskolák alatt ezen törvényben a gymnasiumok és reáliskolák értendők. A gymnasium és reáliskolának az a feladata, hogy az ifjúságot magasabb általános műveltséghez juttassa és felsőbb tudományos képzésre előkészítse. A gymnasium e feladatot a minden irányú humanisticus, főleg az ó-classicai tanulmányok segítségével, a reáliskola pedig főleg a modern nyelvek, a mennyiségtan és természettudományok tanítása által oldja meg.
2. § Mind a gymnasium, mind a reáliskola nyolcz osztályú, ugyanannyi évfolyammal
7. § A hitfelekezetek maguk határozzák meg az általuk fenntartott nyilvános középiskolák tannyelvét és a mennyiben ez nem a magyar, kötelesek a tannyelven és irodalmán kívül a magyar nyelv és irodalmának történelme, mint rendes tantárgy tanításáról is gondoskodni és pedig oly óraszámban, mely annak kellő elsajátítását lehetővé tegye
42. § Az ország a középiskolák tekintetéből, tizenkét tankerületre osztatik, s mindegyiknek élén egy tankerületi főigazgató áll.”
Érdemeket szerzett a műemlékvédelemben (a budavári Mátyás-templom, a kassai Szent Erzsébet-dóm, a bártfai Szent Egyed-templom, a jáki apátság, a pécsi székesegyház, a vajdahunyadi vár, a visegrádi Salamon-torony rendbehozatala). Nevéhez fűződött 1875-ben a Zeneakadémia és az első festészeti mesteriskola megalapítása, az Iparművészeti Múzeum és a technológiai Iparmúzeum megszületése. 1867-ben az MTA rendes tagja lett, 1885-88-ban pedig az elnöke volt.
