„Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten.” Ezen a héten a szeretet, a csöndes várakozás és a megváltás jegyében Ady Endre egyik legszebb versét ajánljuk.
Nem könnyű karácsony hetén verset ajánlani. Megemlékezünk Petri Györgyről, Babiczky Tiborról vagy akár Váci Mihályról, mert mindannyian ezen a szeretetben gazdag héten születtek. Most mégsem egy ünnepelt versére esett a választásom. Ady Endre minden alkalommal, minden időben idézhető, gondolatai, érzelmei átitatják kultúránkat, hitünket és mindennapi életünket.
Az Úr érkezése című vers rövidsége semmit sem von le tartalmának mélységéből, ahogyan a cím is mutatja, nem másról szól, mint Istenről, a szeretetről és az elmúlásban megtalált békéről. Ady a Szegények karácsonyában így ír: „Karácsony. A legendák szent ünnepe, amely a legszebb, a legdicsőbb valamennyi közt. Karácsony… e szónál millió szív dobban össze, s millió ajkról hangzik fel a hála, a zsolozsma a nagy mindenség Urához, aki beváltá az ígéretet, s Megváltót adott a bűnös emberiségnek.” Ady zsenialitása a mondanivaló összefoglalásában és annak összeszedettségében minden esetben megjelenik: virtuóz módon használja a magyar nyelvet, szinte pár szóból megérteti a mély gondolatokat. „De őt, a fényest, nagyszerűt, / Mindörökre látom.”
ADY ENDRE: AZ ÚR ÉRKEZÉSE
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
