VIII. Edvárd mindösszesen 326 napig uralkodott, az Egyesült Királyság történetében ennél rövidebb ideig senki nem ült a trónon, mégis jobban ismerik, mint más királyokat, akik hosszú évtizedekig viselték a koronát és az azzal járó felelősséget.
VIII. Edvárd (máskor: VIII. Eduárd) a brit monarchia történetének egyetlen uralkodója, aki önszántából mondott le a trónról. A példátlan lépésre nem a politika, hanem a szerelem késztette, amikor a korona és az elvált amerikai Wallis Simpsonnal kötött házasság között kellett választania, a magánéleti boldogság mellett döntött.
Edward Albert Christian George Andrew Patrick David of Windsor Londonban született 1894. június 23-án, születésekor még ükanyja, Viktória királynő uralkodott. Apja, V. György 1910-ben lépett a trónra, ő pedig még abban az évben, tizenhatodik születésnapján trónörökössé lépett elő, walesi hercegi beiktatására a középkor óta először került sor valóban Walesben. A királyi család hagyományainak megfelelően tizenhárom évesen a tengerészetnél lett kadét, majd Franciaországba küldték nyelvet tanulni. 1912-től Oxfordba járt, ahol nem annyira tanulmányi eredményeivel, mint a pólócsapatban nyújtott teljesítményével tűnt ki. Az első világháború kitörése után a flottánál szolgált, de hiába követelte, éles bevetésre nem engedték.
A háború után – apját képviselve – otthon és külföldön utazgatott, jószolgálati küldetéseket teljesített. A gazdasági világválság idején sűrűn látogatta az elszegényedett területeket, s több mint 200 ezer embert vont be a foglalkoztatási programokba. Ugyanakkor nem túl épületes, gyakran rasszista kiszólásokat is tett, lenézte birodalma nem fehér és zsidó lakóit. Kijelentéseit később gyakran olvasták a fejére, s szavaiból olykor azt is ki lehetett olvasni, hogy rokonszenvezik a fasisztákkal. A húszas évek végére a választékosan öltözködő, a divatot nem követő, hanem diktáló walesi herceg mozisztárhoz hasonló népszerűségre tett szert; igaz, a hiú Edvárd ezt saját érdemeinek, nem pozíciójának tulajdonította.
Edvárdot apja nem engedte az államügyek közelébe, inkább nősülésre buzdította. A herceg azonban jobban élvezte a legényéletet, vidéki birtokán számos románcot bonyolított le, levelezéséből bizonyított, hogy szívesen folytatott viszonyt férjezett asszonyokkal. Aztán 1931 elején az éppen akkori szeretője által szervezett partin találkozott az amerikai Wallis (Warfield) Simpsonnal, s fülig belehabarodott a már második férjétől is válófélben lévő asszonyba. A nő előbb férje oldalán, majd e „zavaró körülmény” nélkül töltött egyre több időt a trónörökös vidéki házában. A nem különösebben titkolt kapcsolat egyre nagyobb botrányt keltett, V. György nem is volt hajlandó fogadni fia szerelmét az udvarnál. Ez azért is történhetett meg, mert a király jobban kedvelte kisebbik fiát, Albertet – avagy családi körben Bertie-t -, aki egy hercegnőt vett el, példás családi életet élt, és két lánya született. A közutálatnak örvendő amerikai asszonyról a legváltozatosabb pletykák keringtek Londonban, a legvadabb szerint a náci német nagykövet, Joachim von Ribbentrop is a szeretője volt.
Edvárdnak szüksége volt Wallis Simpsonra, azt akarta, hogy törődjenek vele, különösen egy olyan nő, aki elég erős ahhoz, hogy segítsen elviselnie a monarchia fojtogató terheit. Bár elviselte, nem kedvelte a pompát és a ceremóniákat, viszont mint a trón várományosának csupa pompából és kötelező ceremóniából állt az élete.
V. György 1936. január 20-án meghalt, s VIII. Edvárd néven fia lett a király, a koronázás azonban egyre csak halasztódott. Edvárd ragaszkodott ahhoz, hogy anyja, kormánya és népe akarata, egyháza előírásai ellenére (az anglikán egyház, amelynek feje volt, tiltotta a házasságot olyan elvált nővel, akinek házastársa még élt) elvegye az amerikai asszonyt. Edvárd felajánlotta, hogy morganatikus házasságot köt (ilyenkor a feleség nem királyné, csak Princess Consort, az uralkodó hitvese, a gyermekek nem számítanak trónörökösnek), de kategorikus visszautasításban volt része. Mrs. Simpson idővel hajlandónak mutatkozott arra, hogy véget vessen a kapcsolatnak, de ebbe meg a szerelmes király nem egyezett bele. Ehhez képest kisebb problémát jelentett, hogy Edvárd a trónra lépésének alkalmából vert pénzérmékkel sem volt elégedett. A hagyomány szerint ezeken az új uralkodó mindig elődjével ellenkező irányba néz, de ő apjához hasonlóan bal profilját szerette volna a pénzen viszontlátni, mert úgy vélte, hogy ezen az oldalon szebb a haja.
„Lehetetlennek éreztem, hogy cipeljem a felelősség nehéz terhét, és ellássam királyi kötelességeimet […] annak a nőnek a segítsége és támogatása nélkül, akit szeretek.”(Részlet VIII. Edward 1936. december 11-i rádióbeszédéből)
A fenyegető alkotmányos válság miatt 1936. december elején Stanley Baldwin kormányfő választás elé állította a királyt: vagy szakít Mrs. Simpsonnal, vagy kormánya távozását is vállalva megnősül, avagy lemond. Edvárd a harmadik megoldást választotta: december 10-én rádióbeszédben bejelentette lemondását. Döntését másnap hagyta jóvá a parlament, az immár exkirály azonnal elhagyta Angliát. (VIII. Edvárd 326 napig uralkodott, az Egyesült Királyság történetében ennél rövidebb ideig senki nem ült a trónon.) Öccsét, VI. Györgyöt 1937. május 12-én koronázták meg, és ő első döntésével a Windsor hercege címet adományozta bátyjának, annak feleségétől viszont megtagadta a királyi fenség cím használatát.
Edvárd néhány nappal később, június 3-án vette el az immár elvált Mrs. Simpsont, anglikán rítus szerint, de az anglikán egyház áldása nélkül. A házaspár Európa-szerte utazgatott, Németországban találkoztak Adolf Hitlerrel is. Fényűző életük költségeit VI. György állta, mert a kormány nem volt hajlandó az exkirályt és nejét a civillistára felvenni, de ennek ára az volt, hogy nem térhettek vissza Nagy-Britanniába. A második világháború alatt, Franciaország 1940-es német megszállása után a házaspár Spanyolországba, majd Portugáliába költözött, ahonnan a brit kormány a nácibarátsággal gyanúsított Edvárdot a biztonságosan távoli Bahamák kormányzójának küldte ki. A háború befejeződése után feleségével Párizsban élt, az ötvenes években mindketten megírták emlékirataikat. Edvárd csak fivére, majd anyja temetésekor látogatott haza, első hivatalos meghívását 1967-ben kapta. Feleségét soha nem fogadta senki hivatalosan a királyi család tagjai közül.
VIII. Edvárd 1972. május 28-án Párizsban hunyt el torokrák következtében, őt és feleségét (aki 1986-ban halt meg) a windsori kastély parkjában, Frogmore-ban temették el. Egy valamiben – a lemondáson kívül – mégis első maradt: az angol uralkodók közül ő szállt először repülőgépre.
