„Eltemettük a farsangot / S a gond mégis messze száll, / Jelszavunk még csak a régi: / Éljen herceg Karnevál.” A nagyböjt a farsang és a húsvét közötti választónapon, hamvazószerdán kezdődik.
A negyvennapi böjtnek is nevezett nagyböjt hamvazószerdán kezdődik, és nagyszombat délig tart. Hamvazószerda, a katolikus vallásban a húsvét előtti nagyböjt kezdete, amely az idén február 10-re esik.
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: A FÁRSÁNG BÚCSÚSZAVAI
(részlet)
S fársángolok véletek,
Rejtőzvén szent maskarában.
A vallás álorcájában
Negyven napig nevetek
S fársángolok véletek.
Most nyúgodjunk: Ádiő!
Pislog a dáma s gavallér:
Beteg, s oda a sok tallér. – –
Majd megjön tán egészsége,
Hervadó kedve s szépsége;
A kőltség is tán kijő:
Most nyúgodjunk: Ádiő!
A hamvazószerda a farsang és a húsvét közötti választónap: az előtte lévő farsangvasárnapot farsanghétfő, majd húshagyókedd követi. Ez a nagyböjt, a negyvennapos vezeklő és böjti időszak első napja, megemlékezés Jézus böjtölésének, illetve kínszenvedésének időszakáról.
Az ünnep latin neve quadragesima (negyvenedik), utalásul arra, hogy a nagyböjt negyven hétköznapjának kell megelőznie húsvétot, Jézus feltámadásának ünnepét. A bűnbánati felkészülés a 7. századtól vált szokásossá. E napon a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette. A bűnbánati zsoltárok elimádkozása után fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból.
A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt belépniük a templomba. II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A pap a mise után megszenteli az előző évi szentelt barka hamuját, és keresztet rajzol vele a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból lettél és porrá leszel.”
ADY ENDRE: NAGYBÖJTI DAL
(részlet)
Ördög lát oly bűnbánókat,
Amilyenek mi vagyunk:
Hamut hintünk a fejünkre
És ─ mégiscsak mulatunk.
Eltemettük a farsangot
S a gond mégis messze száll,
Jelszavunk még csak a régi:
Éljen herceg Karnevál.
A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mert a régi korokban nemcsak a mulandóság jelképe, hanem mosószer és a szappan alapanyaga is volt, ezért egyszerre a gyász és a tisztaság jelképe. A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. Hamvazószerdát másként böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik. A II. vatikáni zsinat óta – a nagypéntekkel együtt – szigorú böjti nap a katolikus
hívek számára, azaz ekkor csak háromszor szabad enni, és csak egyszer jóllakni.
A hamvazószerda és a nagyböjt első vasárnapja közti három nap neve „semmihét”, „csonkahét” volt, egyes helyeken a hamvazószerda utáni csütörtököt nevezték „kövércsütörtöknek” vagy „zabáló csütörtöknek”. Ezen a napon ismét szabad volt húst fogyasztani, sőt bizonyos területeken a csütörtöki torkoskodás „kötelező” volt, hogy elfogyasszák a farsangi maradékot. Hazánkban évek óta ezen a napon rendezik a Torkos csütörtök akciót.
