„Karácsonyfa minden ága / csillog-villog: csupa drága” Békés, boldog karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak!
A karácsonyi szokások nagy része a szentestére vonatkozik. Elsősorban vallási eredetűek, de olyan szorosan beépültek a kultúrába, hogy még a nem hívők is fenntartják őket. December 24. számos hiedelem és szokás felelevenítője: régen ezen a napon tilos volt dolgozni, kölcsönadni, kérni, mert elvitte a gazda hasznát.
A gazdaasszonynak nem volt tanácsos varrni, foltozni, mert hályogos lett a szeme, de mosogatni sem volt szabad, mert ezáltal elveszítette szerencséjét. Karácsony előestéjén a kiterített mosott ruha is nagy bajt, betegséget hozott a családra a népi hiedelem szerint.
A fiataloknak is akadt „jótanács” bőven: az eladó lánynak az esti harangszókor a kútba kellett tekintenie, hogy meglássa vőlegényét. A legényeknek pedig nem volt szabad zsírosat enni, nehogy csúnya menyasszonyt kapjanak.
DSIDA JENŐ: ITT VAN A SZÉP KARÁCSONY
(részlet)
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
A szenteste napja eredetileg a karácsony böjtje volt, amelyet azután különleges ünnepélyességgel megterített és hagyományosan meghatározott kellékekkel, ételekkel megrakott asztal és vacsora követett. Itt a népszokás szerint fontos szerep jutott még a morzsának és a szalmának is. A só az állatok gyógyítására, a bors a férfiasság erősítésére szolgált, a morzsát az egész következő évben ugyancsak az állatok gyógyítására használták.
A jó háziasszony az ünnepi menüt is a hagyománynak megfelelően állította össze. Karácsonykor többnyire sertésből készítette el a vacsorát, mert a néphit szerint a sertés előretúr, ami fejlődést jelentett, a szárnyassal ellentétben, ami hátra kapar és rossz előjelnek számított. A szenteste fontos attribútumai közé tartozik a tizenkét apostolt felidéző tizenkét fogás is.
Egyes ételek, élelmiszerek, mint például a bab, borsó, lencse, tök, mák, hal a néphit szerint sok pénzt, gazdagságot jelentett.
Ma már ezek a hagyományok nemigen érvényesülnek, hiszen a karácsonyi menü sok helyen szárnyasból, például pulykából készül, de a fiatal lányok sem a kútba tekintgetnek, ha vőlegényt akarnak szerezni.
Karácsonyról hallván, a csillogó díszű, kivilágított fenyő képe jelenik meg először lelki szemeink előtt. A karácsonyfa állításának szokása néhány száz éves, vélhetően Németországból ered. Az már évezredek óta hagyomány, hogy ilyenkor zöld ágat visznek a házba, de a fa állításának szokása később alakult ki, állítólag először Luther Márton állított karácsonyfát a családjának. Az is előfordult, hogy a földesúr egy nagy fára aggatta azokat az ajándékokat, amelyeket a cselédjeinek szánt.
„Régebben a fenyőt nyalánkságokkal, almával, naranccsal, aranyozott dióval, tarka papírdíszekkel és – láncokkal ékítették, tetején csillagba foglalt angyal – vagy kis Jézust tartó Mária-képpel koronázták. Gyertyáit először december 24-én este gyújtották meg, utoljára rendszerint vízkeresztkor. Úgy tudjuk, nálunk Brunswick Teréz grófnő állíttatott először karácsonyfát, 1825-ben”, olvashatjuk Jankovics Marcell Jelkép kalendáriumában.
Mivel december 24-én Ádám és Éva napja van, a karácsonyfadíszek is kötődnek a paradicsomi életfához. Így alakult ki, hogy a karácsonyfán megjelent az alma, valamint a kígyót jelképező lánc.
