„Mit adhatnék, csüggedt, árva költő: / E dalt hozom, mint könnyét a felhő, / Te feketén is vigaszt derengő / Magyarok Asszonya!” A magyar katolikus egyház október 8-án tartja a Magyarok Nagyasszonyának ünnepét.
A hagyomány szerint Szent István király halála előtt 1038-ban, Nagyboldogasszony napján Szűz Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. A krónikák szerint így imádkozott: „Egek Királyné Asszonya! A te oltalmadba ajánlom népemet és nemzetemet. Vigyázz reá, mint a te országodra!” Őseink ezt a felajánlást szent örökségként származtatták nemzedékről nemzedékre.
JUHÁSZ GYULA: A FEKETE MÁRIA
(részlet)
Ősi templom árnyas szögletében
Századoknak füstje és pora
Lassan lepte be s ő mély sötéten
Néz jövőbe hét tőrrel szivében:
Magyarok Asszonya.
Háború és béke váltakoztak
És jött és ment nemzetek sora,
Nyarak búzát, telek havat hoztak,
Ő csak nézett, a Fiát karolva:
Magyarok Asszonya.
Hű zarándok messze, messze tájról,
A lábain országút pora,
Vigaszt várva hozzájött s a távol
Múltakból gyászt s jó reményt világol
Magyarok Asszonya.
S jöttem én is, e szomorú öltő
Bús magyarja, hű zarándoka,
Mit adhatnék, csüggedt, árva költő:
E dalt hozom, mint könnyét a felhő,
Te feketén is vigaszt derengő
Magyarok Asszonya!
A Mária és hazánk közti kapcsolat a nép lelkében is tovább élt, bizonyság erre a magyar költészet, ima- és énekvilág, számtalan Mária-kegyhelyünk és zarándoklataink, a nép áhítata.
1693-ban a török uralom alóli felszabadulás emlékére I. Lipót király hálája jeléül megismételte ezt a felajánlást. Máriát, a magyarság patrónáját évszázadokon át Nagyboldogasszony napján ünnepelték.
A magyar honfoglalás millenniumán, 1896-ban aztán Vaszary Kolos bíboros, esztergomi prímás-érsek kérésére a Szentszék is elismerte a Mária-tisztelet nemzeti jellegét, és XII. Leó pápa külön ünnepet engedélyezett október második vasárnapjára. Szent X. Piusz pápa az ünnepet október 8-ára tette át, majd a második vatikáni zsinat után a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re helyezte át, de 1984-től ismét október 8-án ülik.
1980-ban Szent II. János Pál pápa ezen a napon szentelte fel a Szent Péter-bazilika altemplomában az új magyar kápolnát, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. (A régit, a II. Szilveszter pápa által adományozott kápolnát a bazilika bővítése miatt 1776-ban lebontották.)
A Regnum Marianum barokk világában a Napba öltözött Asszony ábrázolásából bontakozott ki a Patrona Hungariae jellegzetes ikonográfiája. Ezen a Szűzanya fejére a tizenkét csillagú korona helyett a magyar Szent Korona, a karján ülő kis Jézus helyébe az országalma, Mária másik kezébe pedig az ország jogara, kormánypálcája került, a lábánál feltűnő félhold a török veszedelem elmúltával bőségszaruvá, mintegy a magyar Kánaán jelképévé alakult.
Legismertebb Mária-énekünk is e szavakkal kezdődik: Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk!, a magyar katolikusok évszázadokig, a Himnusz megszületéséig ezt énekelték nemzeti imaként.
