Dél-Franciaországban, Roquefort-sur-Soulzon vidékéről egy inkább udvarlással foglalkozó juhásznak köszönhetjük a kékes erezetű, erős szaggal bíró, jellegzetes ízű rokfort márványsajtot. Ha egyszer valaki megkedveli, nem tud lemondani róla.
A kék sajtként is ismert rokfort márványsajt sajátos ízvilággal bír. A gasztro kultúra egyik legizgalmasabb ételének is tekinthető, kiváló borral, olajos magvakkal, vagy hal mellé, de nagyon finom salátaként, krémként és öntetként is. A sajtok királynőjének is nevezett rokfort sajt több száz éves múltra tekint vissza, Franciaország egyik legrégebbi sajtjaként ismerjük.
A Roquefort falu közelében egy pásztorfiúnak igencsak melege lett a nyári hőségben. Hogy ha már ő izzad, legalább az elemózsiául szolgáló sajtja meg ne izzadjon, betette a tarisznyáját egy hűvös barlangba, ő meg kiment ismét a szabad ég alá, őrizni az állatokat. A faluból felkereste a kedvese, és bizony az idő elszaladt velük.
Az élet szebbik oldalát szerető pásztorunk elszunnyadt kissé, s arra ébredt, hogy kitört a vihar, szétfutott a nyáj. Az elbitangolt állatok miatt bánatában világá bujdosott, de csak képletesen, mert pár hét múlva a honvágy hazavitte. S lássatok csodát: mire megtért, újra együtt volt a nyáj. Ahogy kiörülte magát, eszébe jutott a tarisznyája, és futott érte a barlangba. Ott újabb meglepetés várta. Kékeszöld penész lepte el a hószínű juhsajtját, rossz volt nézni is. Honnan tudhatta volna, hogy a kék belső erezetet a penicillint termelő Penicillium notatummal rokon Penicillium roqueforti nemespenész-fajta adja. A szaga meg…
Csakhogy emberünk úgy megéhezett, hogy így is belekóstolt, és mert ez a nap a csodák napja volt, kiderült, hogy a sajt a penésztől még jobb lett. Épp akkor kukkantott a barlangba egy szerzetes. Megkóstoltatta vele is, az meg hazatérve elmondta társainak, milyen jót evett. „Olyan az a sajt, mint a márvány” – mesélte -, csak éppen penésszel erezett, de az íze valami felséges.”
A szerzetesek sajtmestere, meghallván a történetet, maga is kitett darabnyi juhsajtot egy boltozatos, jó légáramlású barlangba. Néhány héttel később csodálkozva látta, márványos lett abból is. Kissé csípős ízű, könnyű morzsolódó és pikáns aromájú. Olyan sikere lett vele, hogy elkezdte nagyban gyártani. Ettől kezdve messze földről járt hozzá a nép. Felfigyelt a sajtra maga a király is, VI. Károly, és annyira ízlett neki, hogy parlamenti védelmet biztosított 1411-ben. Védik a rokfortot azóta is, nevét sem engedik használni külföldön. Hazánkban márványsajtnak nevezik.
A sajtot legalább három hónapig érlelik azóta is a környék híres barlangjaiban.
Rokfort saláta
A sonkát, a magos kenyeret és a salátaleveleket tányérra rendezzük.
Hozzávalók: 1 fej lolo rosso, 1 db cikória, 1 csomag retek, 3 db színes kaliforniai paprika (lehet tévépaprika illetve kápia is), 20 dkg serranói sonka, 2 db főtt tojás, 5 dkg olívabogyó
Öntethez: 15 dkg rokfort sajt, 4 dl joghurt, 1 db citrom, 2 evőkanál olívaolaj, só, bors
Elkészítés: Minden zöldséget megmosunk, majd a paprikákat apró kockákra vágjuk és a salátalevelekre szórjuk. A retket a reszelő legnagyobb lyukán lereszeljük és az olívabogyóval együtt szintén a salátához adjuk. Egy kis tálba reszeljük a főtt tojást, belemorzsoljuk a sajtot, hozzáadjuk a joghurtot és összedolgozzuk. A salátát megszórjuk sóval, borssal, meglocsoljuk olívaolajjal és ráöntjük a sajtos mártást.
LaZa
