A karácsonyi rituálékban mindenütt a világon központi szerepet játszanak a különleges, csak ehhez az ünnephez tartozó ételek és ezeken belül is a speciális édességek. Az angol puding például valami egészen más, mint az itthoni puding.
Hosszú évszázadok hagyományai húzódnak meg az ínycsiklandozó desszertek mögött, politikai, gazdasági, vallási és kulturális viták és jellegzetességek formálták külalakjukat és tartalmukat.
Karácsony: az édességek kultusza
A mostani, mazsolát, diót és szilvát tartalmazó, fűszerrel ízesített lángoló desszert valami egészen másnak indult a ködös Albionban. Őse a mazsolával, aszalt szilvával, borral és fűszerekkel ízesített, de alapvetően marha- és birkahús levéből készült kásaféleség. Gyakran leves formájában tálalták és a karácsonyi ünnepeket megelőző böjti étrend részét alkotta.
A XVI. század végére már inkább kezdett szilva pudinghoz hasonlítani, miután tojással, zsemlemorzsával, szárított gyümölccsel „dúsították”, illetve sörrel és egyéb alkoholos itallal ízesítették.
Épp mikor általánosan elterjedt karácsonyi étellé vált volna, 1664-ben megérkeztek a puritánok, akik „buja szokásnak” titulálva betiltották, mivel sokszínű alkotó elemeit „Istenfélő ember számára nem megfelelőnek” tartották.
I. György király, belekóstolva a szilva pudingba, rendeletileg ismét a karácsonyi rituálék részévé emelte 1714-ben – a kvékerek heves tiltakozása ellenére, akik „Babilon bíbor rimájának találmányaként” tartották számon a szóban forgó édességet.
Számos vallási babona is tartozik ehhez az édességhez. Például szigorúan tizenhárom összetevőből készítik, így jelképezve Krisztust és 12 tanítványát, valamint, ha házilag főzik, a három királyok tiszteletére a család minden tagja kelet-nyugati irányban kavar egyet rajta. És bár a karácsony Krisztus születéséhez kapcsolódik, a puding egyben halálának előjele is, hiszen a rálocsolt konyak okozta lángok Krisztus szenvedését, a magyal díszítés pedig a tövis koszorút hivatott ábrázolni.
