Csokonai Vitéz Mihály nemcsak a hosszú életű alkotókat meghazudtoló költészetét hagyta maga után, hanem konyhaművészet titkaival foglalkozó írásait is.
Társait magához híván az időt borozással és pipázással vesztegeti” – ezzel a váddal próbálták megfegyelmezni az alig húszéves, szertelen, de tanulmányaiban kitűnő, már akkor nagytudású fiatalembert kollégiumi előljárói. Csokonai Vitéz Mihály nem várta meg, hogy kicsapják a gimnáziumból, hátat fordított szülővárosának, Debrecennek, és Sárospatakra ment. Majd vándorbotot vett, Pozsonyba indult, hogy az országgyűlésben mecénást keressen. A Dunántúlon vándorolt, Komáromban, Csurgón tanítóskodott. Beleszeretett Vajda Juliannába, akit gazdag apja gyorsan férjhez adott. Nagybetegen tért vissza Debrecenbe, édesanyjához, ahol a tüdőbaj ragadta el 1805-ben. Harminckét éves volt.
Legjobb a tojás. De
minél hígabban, sőt
nyersen a legjobb, ha
háromszor-négyszer a forró vízbe mártják, vagy
a forró, de nem fövő huslébe széjjelhabarják.
*Még ennél is derekabb a téj,
amellyel míg élsz, kerűlj minden acidumot.
Mikor iszod, előtte és utána egy-
két órával semmit se egyél.
Egyszerre keveset vegyél be.
Gyomrodat semmi italul (?) meg ne terheld.
Hosszú életű alkotókat meghazudtoló költészetet hagyott maga után. Szerelmes verseket, dalokat, diáktréfákat és tanító költeményeket, verses színjátékokat. Könnyedeket, játékosokat, vidámakat, szomorúakat, a szerelem és az elmúlás dalait.
Senki sem gondolta, hogy Csokonai költészetét kutatva a 20. század végén előkerülnek a konyhaművészet titkaival foglalkozó írások. Egészségi szabályok címmel regulákat írt az étkezésre, óvott a „sok és vastag ételtől”, hangsúlyozta, hogy „Egyes ételekkel élj: soha sokat öszve ne egyél”, és „Mindenek felett pedig arra vigyázz, hogy az ételt minél jobban megrágd.” Azt írta: „Olyannal élj, könnyen emészthető s egyúttal nagyon tápláló…”
De nemcsak az étkezésben, még a főzésben, a hús elkészítésében is adott tanácsokat: „…A hússal így bánj: / Lassú tűznél süsd; vagy maga kevés levében lassan főzd. / Ha kemény pedig a hús, főzd ki a levét: vesd el a húsát. / Ha ezt a levest nem szenvedi a gyomrod, tégy belé egy kis kenyeret, citromlével vagy jó borral.”
Az is kiderül ezekből a szövegekből, hogy a zöldségféléknek is nagy híve volt, ma azt mondanánk, az egészséges étkezés mesetere: „Kenyeret és vegetabilét egyél a húsfélével egy keveset, de az ne legyen hűvösítő. Jók p. o. / Gyenge gyökérfélék / cikória; / articsóka; / spárga.
