„Talán nem is újdonság ez a megállapítás, hiszen nem titok, hogy a három bűvös szám, és ezeknek a fogásoknak mindegyike egyszerűen annyi, mint három jó dolog a tányéron.” Három jó dolog… a tányéron, azaz sima trükkök, őrületes eredmények Hugh Fearnley-Whittingstall szakácskönyvéből.
A brit konyha soha nem volt igazán híres, nem szolgál ínyenc falatokkal, gasztronómiai csodákkal. Ennek ellenére (vagy tán pont ezért, az ország nagyszerű tévészakácsokat adott a világnak, elég Hugh Fearnley-Whittingstall, Jamie Oliver vagy Gordon Ramsey nevét említeni. Az említett szakácsok egytől egyik célul tűzték ki maguknak a brit konyha színesebbé tételét, és a lakosok étkezési szokásainak megváltoztatását, javítását.
A siker mérhető és megfigyelhető. Igaz, az emberek kevesebb zöldséget vásároltak, de ez a folyamat már régebben kezdődött a káposzta, a karfiol és a kelbimbó népszerűségének csökkenésével. A jelenséget nagyjából ellensúlyozta, hogy több salátát, több halat és kevesebb zsiradékot fogyasztottak. Az egészségesebbnek tartott bioételek forgalma megugrott.
Hugh Fearnley-Whittingstall: Három jó dolog… a tányéron
Ez tényleg egyszerű. Nem mint az 1×1, inkább, mint az 1×3. Három fő összetevőt kombinálnak ezek a receptek. Minden étel e nagyon szimpla hármasságra épül – és csupa hétköznapi alapanyagra. Ha már nem tudjuk, mit is főzzünk estére, érdemes visszatérni az alapokhoz! Az egyszerűség mindig rejteget új csodákat.
„Szeretnék friss, kreatív irányt mutatni a főzésben, felfedve azt a sémát, amely sok közkedvelt ételt jellemez. Mire is gondolok? Paradicsom, avokádó és mozzarella; Szent Jakab-kagyló, bacon és zöldborsópüré; rebarbara, morzsa és sodó… Jól működő kombinációk, ugye?
Talán nem is újdonság ez a megállapítás, hiszen nem titok, hogy a három bűvös szám, és ezeknek a fogásoknak mindegyike egyszerűen annyi, mint három jó dolog a tányéron. Három jó dolog ihletett elrendezése ki nem hunyó fénnyel képes elárasztani a legszerényebb alapanyagokat is, s a konyhaművészet magasabb szintjére emeli őket, hogy együtt valami olyat alkossanak, ami nagyszerűbb, mint a részek összessége.” (a Szerző)
Tészta, cukkini, mozzarella
A zöldséges sült tészták gyakran unalmasak, de ez nem az. Ez a három egyszerű hozzávaló ízletes és kellemes egészet alkot.
Hozzávalók 4 személyre: darabka vaj; 500 g cukkini megtisztítva; 3 evőkanál olívaolaj; 2 gerezd fokhagyma, finomra vágva; 250 g tészta, például penne vagy rigatoni; 2 darab bivalymozzarella (összesen 250 g); 2 evőkanál zsíros tejszín; frissen reszelt parmezán, kemény kecskesajt vagy más ízletes kemény sajt; tengeri só és frissen őrölt fekete bors
A sütőt előmelegítjük 190 °C-ra (gázsütő 3-as fokozat), és kivajazunk egy kb. 1,5 liter űrtartalmú sütőtálat. A cukkinit 3 mm vastag szeletekre vágjuk.
Az olívaolajat nagy serpenyőben közepes lángon felforrósítjuk, és beledobjuk a cukkinikarikákat. Amikor már szépen sisteregnek, de még azelőtt, hogy elkezdenének barnulni, visszavesszük a lángot, és kicsit megsózzuk a cukkinit; ez segít neki levet ereszteni.
A cukkinit lassú tűzön, gyakran megkeverve puhára pároljuk, a szűrőlapáttal vagy fakanállal kicsit össze is törve. Egészen addig főzzük, míg szinte már pürés állagúra puhul – akár fél órán
át. A fokhagymát csak akkor adjuk hozzá, amikor szinte teljesen kész van. Illatos, fokhagymás cukkinipürét kell kapnunk. Közben nagy fazékban vizet forralunk, alaposan megsózzuk, és beletesszük a tésztát. Egy vagy két perccel rövidebb ideig főzzük, mint a csomagoláson feltüntetett minimum főzési idő, hogy kicsit nyers maradjon.
A tésztát alaposan lecsöpögtetjük. Hozzáadjuk a szétfőtt, fokhagymás cukkinit, és összekeverjük. A mozzarellát összetépkedjük, és a tejszínnel együtt a tésztához adjuk. Sózzuk-borsozzuk, majd az egészet még egyszer átkeverjük.
A keveréket áttesszük az előkészített sütőtálba, és bőségesen reszelünk rá parmezánt vagy más kemény sajtot. A sütőben 20 percig sütjük, míg tűzforró lesz, és a teteje aranybarnára pirul.
Azonnal tálaljuk.
Csirke, paradicsom, tárkony
Ahogy fő ez az étel, ízletes mártás is képződik hozzá a sült csirkéből kisülő szaftból és az igencsak ínycsiklandó paradicsomléből. A tárkony több itt egyszerű, háttérben meghúzódó fűszernövénynél. Jellegzetes, ánizsos zamata meglehetősen erőteljes, egyenértékű a csirke és a paradicsom ízével.
Hozzávalók 6-8 személyre: 1 szabad tartású csirke (kb. 1,8 kg) 8 darabra vágva (vagy hasonló súlyban csontos, bőrös csirkedarabok); 2 evőkanál olívaolaj; ½ pohár fehérbor (vagy víz, ízlés szerint); ½ citrom leve; kb. 500 g érett paradicsom (bármilyen formájú, méretű), félbe- vagy negyedbe vágva; 1 csokor tárkony levelei, összevágva; tengeri só és frissen őrölt fekete bors
A sütőt előmelegítjük 190 °C-ra (gázsütő 3-as fokozat). A csirkedarabokat alaposan sózzuk és borsozzuk. Valószínűleg két adagban kell majd előpirítanunk őket. Az olívaolajat közepesen magas lángon felhevítjük egy nagy, tapadásmentes serpenyőben, majd hozzáadjuk a csirkét, és időnként megforgatva előpirítjuk a húst, míg mindenütt aranybarnára sül. A darabokat bőrös felükkel felfelé sütőtálba vagy magas falú tepsibe tesszük. Hogy feloldjuk a serpenyő aljára ragadt darabkákat, beleöntjük a bort, és hagyjuk bugyogni a hő fölött, közben alaposan átkeverve, hogy felkaparjuk az odapirult csirkefoszlányokat az edény aljáról.
A serpenyőből a folyadékot a sütőtálba öntjük (de nem közvetlenül a csirkére). Hozzáadjuk a citromlevet, és a csirke bőrét még egyszer megszórjuk sóval és borssal.
Az edényt letakarjuk alufóliával, és 30 percig sütjük. Kivesszük az edényt a sütőből, levesszük a fóliát, és beletesszük a paradicsomot, amennyire lehet, vágott felével fölfelé elhelyezve a csirkedarabok között. Fedél nélkül sütjük az egészet még 20-25 percig, vagy míg a csirkehús átsül, és a paradicsom puha és hólyagos lesz.
A tárkony nagyját rászórjuk, és összeforgatjuk. Pár percig pihenni hagyjuk, hogy a tárkony íze átjárja a szaftot. A maradék felaprított tárkonyt is az ételre szórjuk, és már tálalhatjuk is. Finom újkrumplival, krumplipürével, rizzsel vagy kenyérrel.
