A számos kalandot megélt Marco Polo megítélése sokszor változott, egyesek zseniális, nagy emlékezőtehetségű megfigyelőnek, a kán sikeres hivatalnokának tartják, mások hetvenkedő hazudozónak.
1254-ben született valószínűleg Velencében, esetleg Korcsulán. Apja, Nicolo és nagybátyja, Maffeo vállalkozó kedvű kereskedők voltak, akik irodát működtettek Konstantinápolyban és a Krímben. 1260-ban üzleti útra indultak Konstantinápolyból Kelet-Ázsiába. Először Berke kán Volga menti udvaraiban, Sarai és Bulgar városokban működtek, majd Bokharába mentek, útjuk Kublaj kán nyári székhelyén, a Pekingtől északra fekvő Sangtuban ért véget. Európába a nagykán követeként tértek vissza 1269-ben, hogy a pápától száz tudóst kérjenek számára.
A Polo-testvérek második utazásukra magukkal vitték a 17 éves Marcót is, aki tanulmányai során megismerkedett a Bibliával, Ptolemaiosszal, a keresztény teológia alapjaival. 1271-ben indultak el Velencéből két dominikánus baráttal. A Palesztinán és a perzsa-mongol birodalmon át vezető déli útvonalat választva érintették Erzurumot, Tabrizt és Hormuzt. A két pap hamar visszafordult, ők a sivatagon át Khorászán, majd az afganisztáni Badahsán tartományokba mentek. A Pamír mentén jutottak Kasgárba, majd a Takla-Makán sivatag oázisaiba, Jarkandbe és Khotánba, ezután a Lop-nór tóhoz érkeztek. Sacsounál értek Kínába, Kancsoun keresztül mentek a fővárosba, Sangtuba. 1275-ben adták át X. Gergely pápa levelét Kublaj nagykánnak. Ezután 17 évig éltek Kínában, Sangtu és Tatu, a téli főváros, a mai Peking közt utazva.
A mongol állam sok külföldit alkalmazott, mert nem bízott a kínaiakban. Az idősebb Polók műszaki feladatokat kaptak, katonai tanácsadók lehettek. Marcót, miután megtanult kínaiul, helyzetfelmérő utakra küldte a kán Jünnanba, talán a burmai Tagaungba s a délkeleti Hangcsou városba is. Valószínűleg sókereskedelemmel foglalkozott. Könyvében keveset ír magáról, beszámolói inkább pletykák, mint megfigyelések. Írja, hogy három évig kormányzó volt a kanszui Jangcsou városban, de nem tudjuk, mi volt a neve Kínában, ezért történetei nem vethetők össze a kínai feljegyzésekkel. 1292-ben egy mongol hercegnőt Perzsiába, Argun kánhoz adtak férjhez, és a Polók elkísérték. A nagykán nyolcvanéves volt, s féltek, hogy halála veszélyt hoz a külföldiekre. Csüancsou kikötőből indultak 14 hajóval, Vietnam, a Maláj-félsziget és Szumátra érintésével jutottak Ceylonba és Hormuzba, itt átadták a hercegnőt Argun kán fiának.
További útjukról keveset tudunk, Törökországban kifosztották őket, Konstantinápoly után 1295-ben érték el Velencét. 1298-ban egy gálya kapitányaként Marco tengeri csatában vett részt és genovai fogságba esett. A börtönben a lovagregény-író pisai Rustichellónak diktálta le úti kalandjait, a mű francia-olasz keveréknyelven íródott. Marco 1299-es szabadulása után hazatért, jómódban élt és a Tanács tagjaként halt meg. Amikor felszólították: vonja vissza a sok valótlanságot, amit írt, ezt válaszolta: a felét is alig írta le annak, amit látott.
Marco Polo beszámolt a drágakő-bányászatról, a gyógyvizekről, a kőolaj alkalmazásairól, az öltözködésről, leírta a kán palotáit, a vadászatokat, a kínai városok gazdagságát, írt az asztrológusokról és a vallási ceremóniákról, a papírpénzről, a szőnyegszövésről, de mesébe illő dolgokról, így kutyafejű emberekről is olvashatunk nála. A Föld méreteivel kapcsolatban Ptolemaiosszal szemben Erasztotenész becslését tartotta helyesnek, ez áll közelebb a valóságoshoz.
Személyisége homályba vész, majd minden, amit tudunk róla, az ő könyvéből származik. Nem tudni, mit írt ő, s Rustichello mit tett hozzá. A könyv – a nyomtatás felfedezése előtt – nagy sikert aratott, hónapok alatt egész Itáliában elterjedt. Sokan másolták, több átdolgozása és fordítása készült, kiegészítették vagy rövidítették. Pipino barát, latin fordítója megcsonkította, némely gondolatot eretneknek tartva, a szokatlan nevek torzultak a másolások során. Hiteles példánya nincs, csak 140 kézírásos változat tucatnyi nyelven, ellentmondásban egymással. Egyes példányokat Marco is javított, így az anyag a középkori irodalom legnagyobb filológiai kihívása. Eredeti címe Divisament dou Monde (A világ leírása), s beszámol olyan helyekről is, ahol csak ismerősei jártak, mint Szibéria, Japán, India, Etiópia, Mezopotámia vagy Madagaszkár, de úti részletekről, személyes dolgokról ritkán szól. Az emberek lovagregénynek, nem útleírásnak olvasták, Kublaj kán Artúr királynak felelt meg.
Marco Polo megítélése sokszor változott, egyesek zseniális, nagy emlékezőtehetségű megfigyelőnek, a kán sikeres hivatalnokának tartják, mások hetvenkedő hazudozónak, aki oly fontos dolgokat sem említ, mint a Nagy Fal, vagy a kínaiak teázási szokása. Beszámolói jórészt arab és perzsa útleírásokkal egyeznek, így sokan feltételezik azt is, hogy sosem járt Kínában. Saját tapasztalatait pontosan írta le, a szóbeszéden alapuló elbeszéléseiben torzult adatok is akadnak. Könyve tágította a középkori Európa világképét, olvasóit megrázta, hogy a kereszténységtől oly idegen kultúra is komoly értékeket hozott létre. Az Il milione a kor legfontosabb távol-keleti kézikönyve s lendületet adott a felfedezéseknek. Niccolo Conti e mű alapján járta be 1414-44 közt Elő- és Hátsó-Indiát, adatai segítették Kolumbusz útját, aki Japánba indult. Műve magyarul utoljára 1986-ban jelent meg.
