Hogy miben különbözik az egyik róka a másiktól? Míg a sivatagi rókák hosszú lábú, nagy fülű állatok, a hazánkban élő vörös rókák végtagjai és fülei rövidebbek, s a sarki rókák végtagjai még rövidebbek, fülük meg egész kicsiny.
Alig hisszük, hogy akad olyan fiú vagy lány, akinek élete során ne lett volna valamilyen kedvenc állata. A háziállatokról nem is beszélve, nyilván nem egy gyerek kísérelt meg több-kevesebb sikerrel fogságban tartani, de legalább lencsevégre kapni különböző állatokat, különösen kölyköket vagy fiókákat.
Tudjuk, hogy a régi magyar udvarházak kedvelt madara a daru volt. Erdészek, falusi emberek ma is szívesen követik őzek, szarvasok, csalavér rókák nyomait. Ezek az állatok valóban kezes kedvencek fiatal korukban, de ők is felnőnek, és bizony nem válnak „igazi” házikedvenccé, hiszen nem azok, sohase szelídülnek meg teljesen. Kovács Attila fotóriporternek ismét szerencséje volt: Pest megyében, Pomáz környékén sikerült megörökítenie egy erősen figyelő, gyönyörű vörös rókát.
Alfred Brehm természettudós így jellemezte a vörös rókákat:
Igazi rókák vagy vörös rókák
A valódi rókák (Vulpes vulgaris) vagy a vörös rókák (Vulpes vulpes) koponyaalakulásuk alapján az előbbi alnemhez annyiban csatlakoznak, hogy egységes koponyatarajuk nincsen, vagy a halántéklécek egész hátul nagyon rövid tarajjá egyesülnek. A vörös rókák az egész világon nagyon messze északig elterjednek. Ezeknek az állatoknak különösen változatos a színük és koponyaalakulásuk egyaránt. Két teljesen hasonló rókát találni nagyon nehéz. Természetesen szűkebb és korlátolt határok között élő rókák egymás között bizonyos mértékben hasonlók. Ily körülmények között számos úgynevezett fajt és alfajt írtak le, a nélkül, hogy ezeket minden esetben éles határral megkülönbözethették volna. Amit az egyik szerző fajnak tekintett, a másik alfajnak véli. Mindenkor adódnak oly egyedek, amelyek egy bizonyos terület megszokott alakjaitól eltérők. Hilzheimernek alkalma volt nagyszámú keletázsiai róka szőrmét az európaival összehasonlítani. Voltak egyes keletázsiai róka szőrmék, melyek az európaival megegyeztek és ugyanezt a szerző fordított viszonyban is tapasztalta. Az egyiptomi Canis aegypticus Desm. nyúlánk, tetszetős és nagyon világos színű, a mi vörös rókánktól színben és testalkatban különbözik. Ha azonban más déleurópai és ázsiai rókákkal hasonlítjuk össze, az éles határ eltűnik. Némely rókafajnál a vörös szín inkább a szürkés vagy barna színezetbe megy át, mint a tibeti Canis flavescens Graynél vagy északnyugatamerikai kitrókánál (Canis velox Say.), melyhez a tibeti Canis ferrilatus Hdgs., vagy a szürkésvörös indiai Canis bengalensis Shaw közelállónak látszik.”
Brehm szerint a „szürke róka nem annyira kitartó és gyors futó, testének kipárolgása sem terjeszt annyira bűzös szagot, mint vörös rokonáé, de egyéb tulajdonságokban a vörös rókától nem különbözik lényegesen.
