A karcsú és kecses közönséges daru, vagy más nevén szürke daru (Grus grus) hasonlóan más nemzetekhez, hazánkban is megbecsült vadmadár.
A „daru” szó feltehetőleg finnugor eredetű hangutánzó szó, olvasható a Madárpark honlapján. Az éberség és a hűség jelképeként számos ókori és középkori ábrázoláson láthatjuk, legtöbbször lábával követ tartva. Hazánkban tolla elmaradhatatlan kelléke volt a „valamire való” legények kalapjának. Ma már nem gyűjthető, védett madár származékaként birtoklása szintén a hatályos természetvédelmi törvényekbe ütközik.
Az állatvilág vándorai fokozottan veszélyeztetettek, mert más helyen szaporodnak, mint ahol telelnek és megbízható pihenőhelyekre is szükség van a költözés során, és súlyos következményekkel járhat, ha valamelyik élőhelyen megváltoznak a körülmények.
Az éghajlatváltozáson kívül a környezetszennyezés és a mértéktelen halászat, illetve a mezőgazdasági területek, a települések és a közlekedési infrastruktúra szakadatlan terjedése is sebezhetővé teszi a vándor fajokat. Rajtuk látszik leginkább, hogy milyen drámai átalakuláson megy keresztül az ökológiai rendszer, és ez részben az éghajlatváltozás számlájára írható.
