Maci a gömbben?Igen. De hogy lehet ez? Nem bonyolult a válasz, hiszen karácsonyfa díszről van szó. – Oldal Gergely képe
A fenyőfa zöld tűlevéltakarója önmagában is szép, ám karácsonykor sok minden kerül a fára. Nem figyelünk a miértekre. Nem nézzük, hogy miért gömböt, almát vagy esetleg diót akasztunk a fára. Pedig a díszeknek jelentése van, szimbólumok egész soráról van szó. A gömb a bolygókat a tejútrendszer spirálján elhelyezkedő égitesteket is jelképezi. Anyaguk többnyire üveg. Törékeny, illékony talmi csillogás, mégis ettől lesz a fa díszítése az ami. A fények megcsillannak az üvegen, visszatükrözve a karácsony életfáját.
A csúcsdísz a felemelkedett embert jelképezi, Jézust, a megváltót, aki eljutott a csúcsig, sőt azon is túl. Gyakori, hogy a csúcsdísz a lángos csillag formájú, mert ez hozta hírül a Napkeleti Bölcseknek a Megváltó megszületését.
A girlandok, akár a kígyók, úgy fonják körbe az élet fáját. Ők emlékeztetnek bennünket az eredendő bűnre.
A fát borító angyalhaj misztikus fátyol. Áttetsző, mégis leplez. Az ezoterikus gondolkodás, a titok szimbóluma.
Dió és alma. A tudás fája, az Életfa. Az eredendő bűnre a tudás megszerzésére emlékeztet bennünket a fára kötött alma. A dió is bölcsesség-jelkép. Az emberi agyhoz hasonlatos mintázatú, a picike dió magjában ott rejtőzik a hatalmas fa lehetősége, de ennek a fának emberöltő-vagy még annál is hosszabb idő-kell, hogy bőven termőre forduljon. A dió a jövendő nemzedékbe vetett hitet is jelképezi.
A csengettyű, a kis harangocska jelzi, hogy „megérkezett az angyal”. Hangja hozza meg a karácsony hangulatát sok családnál. A pogány kultúrákban démonűző hatást tulajdonítottak a hangjának. A csengettyű hangja rezgésbe hozza a levegőt. Ezzel jó energiákat- ahogy a feng-shui mondja, jó csít- teremt.
A gyertya a három sík, a test, a szellem és a lélek, vagyis a viasz, a kanóc és a láng, a szent háromság üzenete, a fiú megszületése, a fény megérkezése. A gyertya fénye nem nyomhatja el a szellem fényét. Az égősor jelentése ugyan ez.
Akár hungarikumnak is lehetne nevezni a szaloncukrot, melynek készítésével a XIX. század első harmadában kezdtek foglalkozni a magyar cukrászok. Sok kis műhelyben még a második világháború után is kézzel rajzolták a csomagolópapírt, csavarták a sztaniolt.
A fára akasztható, selyempapírba és csillogó sztaniolba csomagolt édességet azóta is kizárólag a magyarok készítik. Ha a világban bárhol szaloncukorral találkozunk, az feltehetően Magyarországon készült, s ha mégsem, akkor előfordulása csak az ott élő magyaroknak köszönhető.
(Forrás: Mikulasfalva.hu)
