Több mint egyéves felújítás és átépítés után megnyitotta kapuit vasárnap Bécsben a Klimt-villa, Gustav Klimt egykori műterme.
A bécsi szecesszió kiemelkedő alakja 1911-től rendezte be műtermét a Bécs Hietzing városrészében álló épületben, és 1918-ban bekövetkezett haláláig alkotott ott. A villát 1923-ban neobarokk stílusban jelentősen átépítették, s így alig hasonlított arra, amilyen Gustav Klimt idejében volt.
A festő születésének 150. évfordulója alkalmából meghirdetett idei Klimt-emlékév keretében az osztrák állam kétmillió euróból helyreállíttatta a műterem eredeti állapotát. Az átépítés során helyreállították az eredeti tetőteraszt és a nagy műtermi ablakokat is, amelyek két méterrel a mostani homlokzat mögött találhatóak.
Noha korabeli fotókat kiállítottak a belső térben, nem alakítanak ki hagyományos értelemben vett múzeumot a villában. Ehelyett az épületet emlékhelyként és kulturális rendezvények helyszíneként hasznosítják.
Az épülethez a ma Klimt-villának nevezett épületet a művész a mai formájában soha nem látta. Ő ugyanis 1911-ben egy földszintes kis kerti házat bérelt ki, amelyet 1923-ban a területet emlékhelyül megőrizni akaró zsidó Klein család építtetett át „Rózsalovag-stílusúra”: kétoldalt felfutó külső lépcsőkkel, lapostetővel és balusztráddal.
A 2. világháború alatt a nácik által kisajátított épületet a világháború után visszadták az örökösöknek, akik 1954-ben eladták az osztrák államnak. Utóbbi iskolaként használta a területet, ekkor cserélték például kontyos tetőre az épület oly jellegzetes lapos tetejét. 1998-ban megalakult a Gustav Klimt Emlékhely Egyesület, amely megkezdte a festő utolsó műtermének felkutatását. Mivel az egyesület bizonyítani tudta, hogy a neobarokk épületnek Klimt műterme az alapja, és utóbbinak egyes részei eredeti állapotukban maradtak fenn, a terület 2000-ben felkerült az osztrák állam elidegeníthetetlen tárgyainak listájára – és egyben elkezdődtek a jövőbeli hasznosítását célzó kutatások.
Különböző próbálkozások után, 2007-ben a Belvedere vette át a területet, amely szerette volna „kihámozni” a műtermet a ráépített villa alól, de a műemlékvédelmi hivatal és az állam tulajdonában lévő történelmi épületek gondozását végző eszközkezelő, a Burghauptmannschaft ellenállásába ütközött. Így végül a Művészeti és Gyógypedagógiai Kuratóriumhoz került a villa, amely a környező épületekben harminc éve működtet óvodát, napköziotthonos iskolát, felnőttképzési akadémiát és nappali foglalkoztatót fogyatékossággal élő emberek számára.
