„Pesti Duna-part télen / Épül az ország / Az Erzsébet-híd télen” 110 éve, 1903. október 10-én adták át a forgalomnak a kezdetben Eskü-téri hídként emlegetett dunai átkelőhelyet, a budapesti Erzsébet hidat.
Reményik Sándor: Hidak
Egy hídon mentem át, az Izvoron.
Furcsa hidacska volt:
Két szál fenyő,
Csak úgy, egymásba róva,
Az Izvor lent dalolt.
Egy percre én akkor megálltam ott,
Behúnytam a szemem,
Hallgattam, hogy az Izvor mit dalol, –
S egy látást láttam:
A Dunát láttam messze, valahol,
S az Erzsébet-híd ércpilléreit.
Száztíz éve, 1903. október 10-én adták át a forgalomnak a kezdetben Eskü-téri hídként emlegetett dunai átkelőhelyet, amelyet még építése közben neveztek el az 1898-ban Genfben meggyilkolt, a magyarok körében rendkívül népszerű Erzsébet királynéról – a főváros kérésére, s az uralkodó jóváhagyásával.
A híd megépítésének szükségességét először 1885-ben Pálóczi Antal építész vetette fel, s indítványát a parlament meg is szavazta és az 1893. évi XIV. törvénycikkben döntött a dunai átkelő megépítéséről a Vámház-téri (Szabadság) híddal egyetemben. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1890-es szakvéleménye viszont így hangzott: „Az Eskü-téri híd építése mindenképpen és teljességgel célszerűtlen, kivéve a gyalogközlekedés ez esetben lényegtelen álláspontját.” Szerencsére a testület később megváltoztatta álláspontját.
A nemzetközi tervpályázatra 53 munka érkezett, az első díjat a német Julius Kübler egynyílású kábelhídja kapta. A minisztérium mint beruházó azonban a hazai ipart akarta pártolni, amely még nem volt képes a megfelelő kábeleket előállítani, ezért a kiviteli terveket végül Czekelius Aurél készítette el Kherndl Antal műegyetemi tanár statikai elméletei alapján. Ők lánchidat álmodtak meg (a 15 méteres tartóláncelemek Diósgyőrben készültek), de ez ekkor már nem volt korszerű szerkezeti megoldás. A híd építése miatt hosszabbították meg a Kossuth Lajos utcát a Duna-partig, bontották le a Városháza olasz reneszánsz stílusú palotáját, és majdnem a Belvárosi templomot is, amely végül megmenekült, de a híd feljárója a közvetlen közelében halad el.
Az 1897-ben kezdődött munkák során a budai hídfő megcsúszott a Duna felé, ezért a hídfők elé mindkét parton betontömböt helyeztek el. A vasszerkezetet a MÁVAG elődje gyártotta, karbonacélból. Az építés során a budai hídfő megcsúszott a Duna felé, ezért a hídfők elé mindkét parton betontömböt helyeztek el. A pillérek tartószerkezeteit romantikus vasdíszek borították, a torony tetején funkció nélküli csúcsok magasodtak. A szerkezet súlya 11 ezer 170 tonna, az építési költség 12,4 millió korona volt.
A hidat 1903. október 10-én a király képviselője, József főherceg jelenlétében adták át a forgalomnak. Forgalomba helyezésekor a két pillér közötti 290 méteres távolságával az Erzsébet-híd volt a világ legnagyobb nyílású közúti lánchídja.
Átadásakor a két pillér közötti 290 méteres távolsággal az Erzsébet híd volt a világ legnagyobb nyílású közúti lánchídja (1926-ban épült egy 340 méteres nyílású lánchíd a brazíliai Florianopolisban). A létesítmény teljes hossza 378,6 méter, a két 44,3 méteres parti nyílást nem lánc tartotta. A 11 méter széles kocsiút mellett a gyalogosok számára kétoldalt egyenként 3,5 méteres járda készült, s a láncok e járdák külső oldalán helyezkedtek el.
A híd elsőként teremtett Budapesten a Duna két partja között villamos kapcsolatot, a vágányok kétoldalt, a járdák mellett kaptak helyet. Az útburkolat kezdetben fakocka volt, amelyet később kiskockakőre cserélték. Noha a forgalomba-helyezés 1903. október 10-én a király képviselője, József főherceg jelenlétében megtörtént, a villamosforgalom azonban csak 1914. augusztus 14-én indult. Az útburkolat kezdetben fakocka volt, amelyet később kiskockakőre cserélték. Budapest lakossága lelkesen vette birtokába az építményt, de mivel adójával közvetlenül is hozzájárult az építési költségekhez, sérelmezte, hogy az átkelésért hídpénzt kellett fizetni, amelyet a hídfőknél lévő épületekben szedtek. Úgy vélték, hogy mert az emberek úgy vélték: adójukkal közvetlenül is hozzájárultak az építési költségekhez. A híddíj összege 2 krajcár volt, s ez a kortársak szerint visszatartotta a forgalom egy részét. A hídpénzt az 1918-as őszirózsás forradalom idején törölték el.
Az Erzsébet hidat a németek 1945. január 18-án felrobbantották. Az újjáépítéskor a vámépületeket lebontották, és a híd már kábelhídként épült újjá, a régi kontúrokat megőrizve, feleannyi acélanyaggal. A Sávoly Pál tervei alapján újjáépített Erzsébet hidat 1964. november 21-én avatták fel, utolsóként a lerombolt budapesti Duna hidak sorában. A hídon 1973-ig járt villamos, azóta kétszer három nyomsávos.
Az Erzsébet-híd ma is a főváros kelet-nyugati tengelyének (Kerepesi út – Rákóczi út – Hegyalja út) fő eleme. Megjelenése is korszerű, az egyszerűség és funkcionalitás uralkodik rajta, a főváros egyik jelképe. A dunai átkelőforgalom mintegy ötöde halad át rajta, napjainkban kb. 85 ezer személygépkocsi-egység, és több mint 600 ezer személy. A régi Erzsébet-híd megőrzött elemeit a Közlekedési Múzeum előtt állították ki.
