230 éve, 1785. július 6-án Szegeden kora egyik legnagyobb fizikusának tartott – Móra Ferenc által „virtusos” emberként aposztrofált – Szablik István fizikus-tanár egy 69 centiméter átmérőjű, meleg levegővel töltött ökörhólyagot bocsátott fel a magasba.
A francia Montgolfier fivérek 1777-ben kezdték meg kísérleteiket egy levegőbe emelkedő jármű megalkotására, amelyeknek eredményeként 1783. június 5-én Annonay városka vásárteréről a magasba emelkedett az első vászonból készített, papírral bélelt és kenderhálóval körbefont hőlégballon. A kísérletet augusztus 27-én egy selyemmel és gumival bevont, hidrogénnel töltött léggömbbel ismételte meg Párizsban Jacques-Alexandre César Charles. Joseph és Étienne Montgolfier szeptember 19-én újabb ballont indított útnak XVI. Lajos király jelenlétében, de ennek már utasai is voltak, egy juh, egy kacsa és egy tyúk. Ember először 1783. november 21-én szállt fel, a bátor Pilatre de Rozier és Francois Laurent, Arlandes márkija mintegy fél óra alatt kilenc kilométert tett meg Párizs fölött.
A siker nemcsak Franciaországot, hanem az egész világot lázba hozta, és a kísérletezések Magyarországon is megkezdődtek. A pesti egyetem fizikaprofesszora, Horváth Baptista János a témában kiadott egy kis könyvet: Az aerosztatikus gömbök elmélete című munkája, amelyben a ballonok működését tárgyalta, világviszonylatban is az elsők között foglalkozott a léggömbök elméletével. Horváth adjunktusa, Nemetz József János jelentős állami költségen a Montgolfier fivérek példáját próbálta követni, két alkalommal is sikertelenül.
Szintén a kísérletezők között volt a magyar jakobinus mozgalom vezetője és mártírja, Martinovics Ignác, aki élete során több tudományos tanulmányt írt, kísérleteket folytatott, találmányokat alkotott. Martinovics elkészítette egy ember szállítására is alkalmas léggömb tervét, de ez – anyagi nehézségek miatt – nem valósulhatott meg, egy kisebb léggömbje pedig rövid emelkedés után lezuhant.
Az áttörésre 1784. március 1-jén került sor, amikor Győrben Domin Ferenc József jezsuita tanár a nézők álmélkodására egy hidrogénnel töltött, 32 centiméter átmérőjű, ökörhólyagból készült léggömböt eresztett fel a magasba, ami az első eredményes, nyilvánosság előtt végrehajtott kísérletként vonult be a hazai tudomány történetébe. Szintén az elsők közt kezdte léggömb-kísérleteit Szablik István (1746-1816) fizikus-tanár, aki saját költségén készített léggömbjeit papírral bélelte, és melegített levegővel juttatta fel a magasba 1784. július 27-én a pesti piarista kollégium udvarán. A bemutatóra még a városi tanács is kivonult, és a léggömb „üdvözlésére” vers született. Szablik kísérletét augusztusban a Duna-parton két alkalommal is megismételte a nagyközönség üdvrivalgásától kísérve.
A sikeres kísérletek után a piarista tanárt Szegedre helyezték, ahol a piarista gimnázium igazgatója, a rendház főnöke lett, és folytatta a tudományos munkát. 1785. július 6-án a Tisza-parti városban egy 69 centiméter átmérőjű, meleg levegővel töltött ökörhólyagot bocsátott fel a levegőbe. Az eseményen jelen volt a tudománypártoló erdélyi kancellár, Teleki Sámuel is. A kora egyik legnagyobb fizikusának tartott – Móra Ferenc által „virtusos” emberként aposztrofált – Szablik később szembekerült II. József tanügyi rendeleteivel, s ezért 1790-ben elmozdították állásából. Ezt követően iskolafelügyelőként dolgozott, majd több városban tanított.
Az első ember kormányozta léggömb Magyarországon 1811. június 3-án emelkedett a magasba fedélzetén két bécsi fizikussal, dr. Kraskowitzcal és dr. Männerrel. A textilből készült léggömböt, amelynek selyemháló burkolata volt, hidrogénnel töltötték meg. A léggömb nemcsak embert szállított, hanem állatokat is, a kis selyem ernyőkkel ellátott háziállatok a nézők ámulatára sértetlenül ereszkedtek le a földre. A budapesti Városligetből felbocsátott léggömb egészen Gyöngyösig repült, s ott utasaival simán földet ért.
