A tájleírás alapján szinte teljesen pontosan azonosítható, hogy hol állt egykor az a nádkunyhó, majd később téglaház, amely Fekete István Tüskevár és a folytatásaként megírt Téli berek című regényének „főszereplője”, de legalábbis fő helyszíne volt.
Az író ugyan mindkét könyvében kerülte a településneveket, de miután a Fenékpusztához közeli Diás-sziget volt gyakori tartózkodásának helyszíne, s mert itt folyik össze az ős-Zala és a Hévízi-csatorna, a regénybeli útmutató ma is odavezeti az olvasót Matula, Tutajos és Bütyök „születési” helyéhez.
Talán már pontosan nem is lehet nyilvántartani, hogy hány millió példányszámban látott napvilágot Fekete István egyik legnépszerűbb regénye, a Tüskevár, de az szinte bizonyos, hogy nincs olyan generáció, amely ne olvasta, vagy látta volna tévésorozat formájában a Kis-Balaton élővilágát talán legérzékletesebben bemutató alkotását. Az 1950-es években született művet és folytatását a mai nemzeti park területén írta, s bár soha nem lakott itt, de hosszú éveken át rendszeresen visszatért hosszabb-rövidebb időre a számára kedves természeti környezetbe.
Írók otthona – Fekete István Matula-kunyhója, Fenékháza
„Balról elmaradtak a dombok, és most már egész szélességében kitárult a táj. Jobbról a Balaton ködös, csillogó messzesége, balról végtelen nádas egy-egy óriás fával, bokros ligettel, míg messze, a közepe táján, kiemelkedő zöld halom.
– Az ott sziget? – mutatott Gyula az erdőszerű kiemelkedésre.
– Tüskevár.
– Vár?
– Vár volt állítólag valamikor, de akkor még sziget is volt. Akkor még odáig ért a Balaton, de a patakok telehordták iszappal a nagy öblöt, és most már sekély a víz, és nádas az egész. Annyi bizonyos, hogy Tüskevár nemigen lehetett ellenség kezén, mert aki egyszer beletévedt ebbe az irdatlan nádasba, hát az örült, ha a bőrét kihozta belőle. Azt hiszem, inkább búvóhelye lehetett a végváriaknak, szegénylegényeknek s az örökös rettegésben élő szegény népnek is.” (Fekete István: Tüskevár)
Felavatták a felújított Matula-kunyhót a Kis-Balatonnál lévő Diás-szigeti Fekete István-emlékhelyen, Fenékpusztán. A Kis-Balaton a hazai természetvédelem emblematikus helye, ahol egy teljesen formabontó, mégis tájba illő, külső energiaforrást nem igénylő látogatóközpontot hoztak létre, földtakarással és növényekkel a tetején, napelem-parkkal, talajszondás fűtési rendszerrel. A Kis-Balaton Látogatóközpont megépítése a Fekete István-emlékhely fejlesztését is magában foglalta.
A Diás-szigetre már úgy érkezik a látogató, hogy a folyóparton a víz fölé hajló fák, nádas és sás fogadja. A kis szigeten a korabeli halászati eszközök is látható, többek között a vejsze, amely valaha nádfonatból készült, és függőlegesen a sekély vízbe eresztve halterelőként és csapdaként szolgált.
Folyamatosan nő az érdeklődés a térség iránt, miközben a látogatók fogadására már régóta alkalmatlan a meglévő infrastruktúra. A tervek szerint 2020 június közepéig épül meg a Kis-Balaton kapujának is nevezhető új látogatóközpont a Vönöczky Schenk Jakab-kutatóház szomszédságában, mintegy 1300 négyzetméteren, moziteremmel. Lesznek kültéri attrakciók, köztük játszótérrel. A projekt részeként a Diás-szigeti emlékház mellett felújították a Matula-kunyhót is, és sor kerül eszközbeszerzésekre.
A Diás-szigeten található Fekete István-emlékhely, az ottani kiállítások, az 1950-es évek elején épült házban kaptak helyet. A kizárólag szakvezetővel látogatható emlékhelyen megtekinthetjük az egyedi élővilág képviselőit (fásszárú, lágyszárú, szárnyas, tollas, puhatestű…), a Zala folyót, a nádast, valamint megismerhethjük a Kis-Balaton táj- és kultúrtörténete mellett a hazai természetvédelem első, kezdeti mérföldköveit. Közelebb kerülhetünk gyerekkorunk egyik kedvenc írójához, Fekete Istvánhoz azáltal, hogy felfedezhetjük az életútját bemutató emlékszobát, és a Kis-Balaton természeti értékeit bemutató Vönöczky Schenk Jakab emlékszobát. Az emlékház mellett áll a Tüskevár hangulatát idéző Matula-kunyhó.
A Matula-kunyhó valójában az író szálláshelyéül szolgált. Berendezése egyszerű: két fából ácsolt ágy, rajta szalma szolgál „matracként”, a fal mellett apró asztal. A döngölt földpadlós építmény talán négy négyzetméter lehet. Ebben a környezetben vetette papírra a Tüskevárt. A kunyhót később elbontották, mert 1954-re megépült a ma is álló ház. Ennek dolgozószobájában született azután a Téli berek, és a kisróka kalandjait bemutató, rajzfilmként is óriási sikerű Vuk.
Aki végigjárja a túra útvonalát, hallhat arról, hogy ki is volt valójában Matula bácsi, élő vagy kitalált személy volt-e. Nevét és alakját az író több ember valós személyiségjegyeiből alkotta. Somogyfajszon egy gyerekkori barátjának nagyapját hívták Matulának, de az öreg regénybeli alakjában ott van a természetvédelmi őr, Futó Elemér nagyapjának személyisége is.
Az 1900-ban a Somogy megyei Göllén született és 70 éves korában elhunyt Fekete István mezőgazdász végzettséget szerzett. Első regényét, A koppányi aga testamentumát az Országos Gárdonyi Géza Társaság történelmi témájú pályázatára írta 1936-ban, s egyből első díjat nyert. Hamarosan beválasztották a magyar írók szűk körű társaságába, de a kommunizmusról vallott nézetei miatt 1946 után évekig nem jelenhettek meg a természetről és az állatvilágról szóló írásai sem.
A Diás-szigeten álló téglaház egyik szobája ma Fekete István emlékhelye. Korhű berendezése mutatja, hogy milyen körülmények között alkothatott a Kis-Balaton szerelmese. A sarokban álló könyvespolcon pedig szinte valamennyi művének megtalálható egy-egy példánya.
A ház egy másik helyisége ugyancsak emlékszoba, Vönöczky Schenk Jakabról nevezték el, aki a múlt század első harmadában meghonosította Magyarországon a madárgyűrűzést. Ebben a szobában a gyerekek és a felnőttek is számos érdekességet láthatnak: vannak itt madárszőtte fészkek, levedlett siklóbőrök, bogarak, kagylók és tojások, amelyek mind a Kis-Balaton gazdag élővilágát hivatottak képviselni. A Madártani Intézet egykori igazgatója, a magyar ornitológia és természetvédelem kiváló alakja, a hazai madárgyűrűzés megszervezője volt. Nevére gyakran hivatkozunk, munkásságát számos publikáció méltatja.
