Nem palotában, hanem egy nyomorúságos műteremházban született a 20. század művészetének számos remekműve. A Montparnasse legendás La Ruche épülete egykor a világ minden tájáról érkező fiatal alkotók menedéke volt – itt dolgozott többek között Amedeo Modigliani is.
A párizsi „Méhkas”, ahol megszületett a modern művészet
A világ minden részéről érkezett fiatal művészek bohém szállásaként volt ismert a két világháború között a Párizs délnyugati részén, a Montparnasse-on található La Ruche (szó szerint: a méhkas) néven ismert különös épület. A párizsi Pinacotheque új kiállítása több mint 120 vászonnal és rajzzal idézi fel e régi idők kreatív pezsgését, azon belül pedig főleg Modigliani és Soutine művészetét.
Tudtad, mi volt a La Ruche?
Ha ma a párizsi Montparnasse utcáin sétálunk, nehéz elképzelni, hogy egykor itt lüktetett a modern művészet egyik legizgalmasabb központja. A La Ruche – magyarul A Méhkas – különleges műteremház volt, amely a 20. század elején olcsó otthont és inspiráló közösséget kínált a fiatal festőknek, szobrászoknak és költőknek.
Az épület neve sem véletlen: a műtermek úgy sorakoztak egymás fölött, mint egy méhkas sejtjei, lakói pedig szinte éjjel-nappal alkottak.
Ahol minden nyelven a művészetről beszéltek
A Montparnasse igazi nemzetközi olvasztótégely volt. Francia, olasz, orosz, lengyel, spanyol, angol és japán művészek éltek egymás mellett, miközben a közeli kávéházak – a La Rotonde vagy a Le Dôme – az eszmecserék, viták és barátságok helyszíneivé válta
A környéken megfordult többek között Marc Chagall, Ossip Zadkine, Guillaume Apollinair, Ernest Hemingway, Gertrude Stein, James Joyce, Man Ray és Jean Cocteau is. A korszak művészei számára Montparnasse ugyanazt jelentette, amit néhány évvel korábban Montmartre.
Modigliani, aki hitelbe ebédelt
A La Ruche legismertebb lakója kétségkívül Amedeo Modigliani volt. A festő gyakran olyan szegénységben élt, hogy a közeli vendéglőben hitelre étkezett. Mégis ezekben az években alakította ki utánozhatatlan stílusát: a hosszú nyakú nőalakokat és a mandulavágású szemű portrékat, amelyek ma a modern festészet legismertebb alkotásai közé tartoznak.
Barátja, Chaïm Soutine szintén ebben a pezsgő művészközegben bontakoztatta ki tehetségét.
Nyomorúságos műtermek, halhatatlan alkotások
A legendás műtermek korántsem voltak idilliek. Télen alig lehetett fűteni őket, nyáron elviselhetetlen hőség uralkodott bennük, a szegénység pedig a legtöbb alkotó mindennapjait meghatározta. Mégis itt születtek a fauvizmus, a kubizmus és az avantgárd számos emblematikus művei.
A korszak szellemiségét jól összefoglalta a művészvilág egyik visszaemlékezője: Montparnasse-on nemcsak festettek és írtak, hanem szabadon éltek, vitatkoztak, ünnepeltek és új művészeti irányzatokat teremtettek.
A titkos gyűjtemény, amely meglepte a világot
A La Ruche történetét és Modigliani világát évekkel később egy különleges párizsi kiállítás is felidézte. A tárlat legnagyobb szenzációját **Jonas Netter** rejtve őrzött gyűjteménye jelentette, amely évtizedeken át szinte ismeretlen volt a nagyközönség előtt.
A gyűjtő közel negyven Modigliani-festményt szerzett meg, amikor azok még korántsem számítottak világhírű alkotásoknak. Kortársai értetlenül fogadták választását, ma viszont ezek a művek a 20. századi festészet legbecsesebb darabjai közé tartoznak.
A La Ruche története ma is emlékeztet arra, hogy a művészettörténet legfontosabb fejezetei nem mindig fényűző palotákban, hanem szerény padlásszobákban és zsúfolt műtermekben íródtak.
Ha Cultura.hu stílusához szeretnéd még közelebb vinni, a cikket ki lehet egészíteni egy rövid keretes résszel is, például „5 érdekesség a La Ruche-ról” vagy „Ha Párizsban jársz…” ajánlóval.
