130 éve, 1889. március 31-én húzták fel a francia nemzeti zászlót a párizsi Mars-mezőn az Eiffel-torony csúcsára, ezzel felavatták a francia forradalom centenáriumán rendezett világkiállítás szenzációját.
130 éves Párizs jelképe, az Eiffel-torony
A karcsú építmény akkor berzenkedést váltott ki sokakból, mára azonban a francia főváros jelképe és a világ egyik legismertebb építménye lett.
Az építő, Gustav Eiffel irodája részt vett egyebek között a Panama-csatorna és a budapesti nyugati pályaudvar tervezésében, nevét mégis legértelmetlenebb építménye tette halhatatlanná. Eiffel már az 1888-as barcelonai világkiállítás szervezőit megkereste, de azok túl drágának és „különösnek” találták a tornyot és elutasították.
Ezután a párizsi világkiállítás pályázatára nyújtotta be a Maurice Koechlin svájci építészmérnök készítette terveket és hétszáz ajánlat közül az övét választották ki. Az építkezés 2 évig, 2 hónapig és 2 napig tartott, a háromezer munkás két és félmillió szegeccsel illesztette össze a 18 038 vasdarabot.
A terv komoly ellenérzéseket keltett. Az 1886-os év során számos különféle füzetet és cikket tettek közzé az ellenzők.
A Le Temps-ban például „Monsieur Eiffel és a torony elleni tiltakozás” főcímmel egy cikk jelent meg a világkiállítás munkatársának, Monsieur Alphand-nak címezve. Az irodalom és a művészet világából számos ismert ember írta alá, mint pl. Charles Gounod, Guy de Maupassant, ifj. Alexandre Dumas, François Coppée, Leconte de Lisle, Sully Prudhomme, William Bouguereau, Ernest Meissonier, Victorien Sardou, Charles Garnier és mások. Egy anekdota szerint a leghevesebb ellenzők közé tartozó Maupassant a torony elkészülte után minden nap annak vendéglőjében ebédelt – mert szavai szerint ez az egyetlen hely Párizsban, ahonnan nem látszik az építmény.
Miután a torony építése befejeződött, a kritikai hang is lecsendesült a befejezett mestermű elfogadásával egyetemben, és annak a hatalmas népszerű sikernek a fényében, amellyel a párizsiak üdvözölték: a tornyot 2 millió látogató kereste fel az 1889-es világkiállításon. Az ellenkezés azóta sokat változott, az Eiffel-tornyot műalkotásnak is tekintik, s ritka az a Párizsban játszódó film, ahol az ablakban ne rémlene fel jellegzetes sziluettje.
Az Eiffel-torony 1930-ig, az Empire State Building elkészültéig a világ legmagasabb épülete volt, 300 (a torony tetején található antennával 324) méteres magassága egy 80-emeletes háznak felel meg. Súlya 10 ezer tonna, magassága a hőingadozás következtében 18 centiméterrel változhat, erős szélben 6-7 centiméter a kilengése. Három fogadószintjén éttermek, bárok, boltok kaptak helyet, az 57 méter magas első emeletre 328, a 115 méter magas másodikra további 340 lépcsőfok vezet fel, a 276 méter magas harmadik szintre csak lift visz fel. A felvonók minden évben 100 ezer kilométert tesznek meg, s minden évben két tonna papírt használnak fel a belépőjegyek nyomtatásához.
Évente több mint 55 millió frankot költenek liftcserére és egyéb karbantartásra. Az „Öreg Hölgy” időről időre kisebb-nagyobb renováláson esik át, hiszen az acélszerkezetet több festékréteg védi a rozsdásodástól, a szín többször is változott, kezdetben barnásvörös volt, majd okkersárga, ma bronzszínű, és felfelé világosodik. 2009-ben például a 19. „sminkjét” végezték el rajta, azaz átfestették a tornyot.
A torony honlapja szerint a hétévente esedékes újrafestéshez minden alkalommal 60 tonna festékre van szükség, a biztonsági kötélzet hossza 50 kilométer, a védőhálók területe két hektár, továbbá több mint 1500 ecset, 5000 csiszolókorong és 1500 munkaruha is elfogy. A légtornásznak is beillő toronyfestők száma 25, a csúcson kezdik és az alapoknál végzik.
A veszélyes munkának a múltban voltak ugyan sebesültjei – karcolások, ütések -, ám a 120 év alatt egyetlen ember sem vesztette életét. De sokaknak megfájdul a térde, válla, a festéshez felvett különböző nehéz pózokban. A múltban előfordult, hogy az Eiffel festői ki sem kötötték magukat, ennek tanúi voltak a munkájukat megörökítő olyan híres fotósok is, mint például Marc Riboud, akinek egyik leghíresebb felvétele a Párizs fölött „az égben” dolgozó munkást örökítette meg.
Az Eiffel-tornyot évente több mint hatmillióan keresik fel, eddig több mint 230 millióan váltottak ide jegyet. A torony a világ leglátogatottabb fizetős műemléke, s a világviszonylatban legtöbb turistát fogadó Franciaország egyik fő látványossága. A torony nem szűnő sikerének biztosítéka, hogy hosszú évtizedek óta Párizs a világ elsőszámú célpontja: a Fények városát több tíz millióan keresik fel minden évben.
Párizs vonzerejét mindenekelőtt a kulturális öröksége biztosítja: a Louvre múzeuma és az Eiffel-torony mellett a francia fővárosban 1803 turisztikai látványosság található, ezek között 173 múzeum és 470 közpark, híd, Szajna-parti és egyéb köztéri pihenőhely.
