Dwight Filley Davis neve keveseknek cseng ismerősen, pedig ez a név díszíti a sportvilág egyik leghíresebb trófeáját. 115 éve, 1900. augusztus 8-án rendezték az első teniszmérkőzést a Davis Kupáért a Boston melletti Longwood Cricket Club telepén.
Dwight Filley Davis neve keveseknek cseng ismerősen, pedig ez a név díszíti a sportvilág egyik leghíresebb trófeáját. A rangos Davis Kupáért, vagy ahogy többen nevezték Dwight serlegéért először az Egyesült Államok és Nagy-Britannia küzdött meg.
Davis a Harvard egyetem hallgatója volt, és emellett szenvedélyes teniszjátékos. Egyetemista társával, Holcombe Warddal 1899 és 1901 között sorra nyerték a férfi páros bajnokságokat, 1901-ben Wimbledonban másodikként végeztek. Davis 1899-ben, egyéniben, az egyetemek közötti teniszbajnokságot is megnyerte. Úgy gondolta, elérkezett az ideje, hogy nemzetközi versenyt szervezzen. Már korábban is javasolta, hogy az addig évente megrendezett Anglia-Írország teniszverseny bővüljön ki a Nagy-Britannia és az Egyesült Államok közötti férfi amatőr válogatott mérkőzésekké. „Olyan hatalmas nemzetközi mérkőzéssorozatot kell létrehoznunk, hogy az ne csak itt, hanem az egész földkerekségen érdeklődést keltsen” – mondta a kupa névadója.
1900-ban a saját költségén egy csaknem 7 kg súlyú, 33 cm átmérőjű ezüsttálat készíttetett az előkelő bostoni Shreve, Crump and Low ékszerészetben 750 dollárért. A salátástálra emlékeztető trófeát a bajnoknak szánta, amelyet a szerencsés győztes egy évig őrizhet. A leendő viadalnak az International Lawn Tennis Challenge Trophy nevet adta, majd első lépésként kiterjedt levelezésbe kezdett Amerika-szerte.
A torna iránt azonban nem mutatkozott érdeklődés, ezért Nagy-Britannia teniszklubjait kereste meg, de egyedül a Lawn Tennis Association fogadta el a meghívását. Babe Gore-t és Herbert Roper Barrettet nevezték egyéniben, akik ekkor vesztettek Wimbledonban, párosban pedig Ernest Black egészítette ki őket. A mérkőzés a Longwood Brookline Cricket Club pályáján Massachusetts államban zajlott le. A házigazdák 3-0-ra nyertek a britek ellen, Davis természetesen tagja volt a győztes hazai gárdának.
A páros mérkőzésekbe 1904-től Belgium és Franciaország, 1905-től Ausztrália (Ausztrálázsia néven), 1913-tól Németország is bekapcsolódott. Magyarország 1924-től vesz részt a kupasorozatban. A versenyeket 1913-ig füvön játszották, ezután rendezték meg az első keménypályás mérkőzést. A kupa végső nevét 1945-ben, Dwight Davis halála után nyerte el.
Az indulók nagy száma miatt a részt vevő nemzeteket zónákra osztották, 1980-ban bevezették a két európai, az amerikai, és az ázsiai zóna mellett a kiemelt csoportot. Az Egyesült Államok 32, Ausztrália 29 alkalommal nyerte el a kupát, őket követi Nagy-Britannia 9 győzelemmel.
A kupáért többek között olyan teniszcsillagok játszottak, mint Fred Perry, Jimmy Connors, Bjorn Borg, John McEnroe, Mats Wilander, Ivan Lendl, Stefan Edberg, Boris Becker, Andre Agassi, Pete Sampras, Goran Ivanisevic, Roger Federer, Rafael Nadal és Novak Djokovic.
„Ha tudom, mekkora jelentőségre tesz szert a Davis-kupa, a trófeát ezüst helyett aranyból öntetem” – nyilatkozta nem sokkal halála előtt Davis, aki élete végéig a tenisz szerelmese maradt. Később jelentős politikai karriert futott be, Calvin Coolidge elnök hivatali ideje alatt hadügyminiszter-helyettes (1923-25), majd hadügyminiszter (1925-29) volt, ezután megválasztották a Fülöp szigetek kormányzójává (1929-32). 1956-ban bebocsátást nyert a Tenisz Hírességeinek csarnokába.
