„Ami van, van, ami volt, volt, ami lesz, lesz. Vagy nem lesz?” 100 éve született Gore Vidal, az amerikai irodalom egyik legprovokatívabb és legszellemesebb alakja.
Regények, esszék, forgatókönyvek és színdarabok szerzőjeként folyamatosan feszegette a tabukat, miközben könyörtelen élességgel ostorozta a politikát, a társadalmat és a kulturális elit képmutatását.
„De hol lennének a művészek dilettánsok nélkül? Szükségetek van ránk, hogy értékeljünk benneteket, hogy meghatározzunk benneteket, hogy gyönyörködjünk bennetek.” (Gore Vidal: Washington, D. C.)
A politika árnyékában nevelkedett
Gore Vidal (Eugene Luther Gore Vidal) 1925. október 3-án született West Pointban, gyermekkorát anyai nagyapja, Thomas P. Gore szenátor mellett töltötte. A politikai élet kulisszatitkaihoz való közelsége egész pályáját meghatározta. A második világháborúban katonaként szolgált, majd az élményekből született első regénye, a Williwaw rögtön sikert aratott.
1948-ban jelent meg a The City and the Pillar, amely a homoszexualitás addig példátlanul nyílt ábrázolásával irodalmi és társadalmi botrányt kavart. Vidal ezzel azonnal a közbeszéd középpontjába került, és attól kezdve sosem riadt vissza a provokációtól.
Sokoldalú alkotó, hollywoodi kitérőkkel
Az ötvenes években Edgar Box álnéven krimiket írt, színdarabjai és filmforgatókönyvei pedig a Broadwayn és Hollywoodban is sikert arattak. Közreműködött a Ben Hur forgatókönyvében, és bár több filmhez kötődött íróként, olykor látványosan elhatárolódott az eredménytől – így például a Caligula botrányfilmjétől.
A Julianus, a Washington, D.C. vagy a szatirikus Myra Breckenridge mind azt mutatják, hogy Vidal egyszerre tudott történelmi tablókat és vitriolos társadalomkritikát alkotni. A hetvenes évektől esszéíróként is meghatározóvá vált: szarkasztikus, gyakran kegyetlenül őszinte írásai az amerikai politikáról, kultúráról és hatalmi játszmákról szerte a világon ismertté tették.
„Mindig furcsának találtam, hogy egy olyan ország, amelynek jóléte minden tekintetben a bevándorlók olcsó munkabérein alapszik, hogyan lehet ennyire konokul idegengyűlölő.” (Gore Vidal: Amerikai komédia)
A történelem újraírója
Vidal több regényciklusban ábrázolta az Egyesült Államok történelmét sajátos szemszögből. A Burr, az 1876 és a Lincoln provokatív módon formálták újra a nemzeti hősökről kialakított képet, sokszor kiváltva a közvélemény felháborodását.
Kétszer is indult a Demokrata Párt színeiben a választásokon, ám politikai karrierje nem teljesedett ki. Írásaiban és interjúiban azonban folyamatosan jelen volt a közéletben. Szigorú ítéleteket mondott amerikai elnökökről: Obamát intelligensnek, de tapasztalatlannak tartotta, G. W. Busht pedig egyenesen „az ország legostobább emberének” nevezte.
Vidal nyíltan vállalta homoszexualitását, de elutasította, hogy aktivistaként határozzák meg. Hosszú évtizedeken át élt együtt élettársával, akivel a világ számos pontját beutazta. Sírboltjukat még közösen tervezték meg.
Munkásságát 1993-ban National Book Awarddal, 2009-ben pedig életműdíjjal ismerték el. Esszéi és regényei nemcsak irodalmi értéket képviselnek, hanem éles tükörképei az amerikai társadalom önellentmondásainak.
