125 éve született Honthy Hanna, „a” primadonna, aki szinte minden jelentős operett főszerepét magáénak mondhatta.
A Hügel Hajnalként anyakönyvezett Honthy Hanna 1893. február 21-én született, Hügel János apja nyomdász, Hanrich Emma anyja varrónő volt. Alig volt három éves, amikor apja elhagyta a családot, édesanyja és nagymamája nevelte fel nehéz körülmények között. Nagy szegénységből küzdötte fel magát. Példa értékű az is, ahogy idős korában, egyedül, betegen is tartotta magát, méltósággal és emberi nagysággal élt és úgy is távozott a világból.
A kislány az Operaház balettiskolája mellett gyermekszerepekben lépett föl, színi mesterséget Rákosi Szidinél, éneklést a világhírű tenorista Anthes Györgynél tanult. Hajnal Hajnalka néven a Népoperában, majd vidéki társulatoknál játszott, huszonhét évesen szerződött Pestre.
Szubrettként került egy színpadra Fedák Sárival, aki a nála jóval fiatalabb pályatársban – joggal – riválisát látta, s alaposan megkeserítette életét. A szubrettből így is primadonna lett, s bár aratott sikert prózai színpadon is, évtizedekig a daljátékok és operettek ünnepelt sztárja maradt.
1949-ben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, de búcsút kellett mondania a hagyományos primadonnaszerepnek, még a nyugdíjazás gondolata is felvetődött. Az államosított operettszínház első igazgatója, Gáspár Margit azonban mást gondolt: az 1952 utolsó napjaiban bemutatott Lehár-operettben, a Luxemburg grófjában a szövegkönyvet átigazító Békeffy István és Kellér Dezső főszereplővé léptették elő az előkelő viselkedésű félvilági kerítőnőt, Madame Fleuryt. E szerepkörben az ötvenedik évén már jóval túl járó Honthy megújult, s még huszonöt évig színpadon maradt.
Honthy Hanna és Törzs Jenő főszereplésével Rejtő Jenő Aki mer, az nyer című zenés darabját 150-szer adták elő, de legnagyobb sikerét a számára átírt Csárdáskirálynő Cecíliájaként aratta, amelyet még nyolcvanévesen is játszott (a darabban korábban a fiatal primadonnát, Sylviát alakította). A többször is felújított operett levehetetlen volt a műsorról, külföldön is turnéztak vele, a moszkvai fellépés színháztörténeti eseménnyé vált. Az egyébként is operett-kedvelő moszkvaiak körében hatalmas sikert arattak, s Nyikita Hruscsov pártvezető egy Moszkvics-autóval fejezte ki hódolatát. .
A primadonna szinte minden jelentős operett főszerepét magáénak mondhatta. Fényes Szabolcs kiválóan dolgozott együtt például olyan közismerten nehezen kezelhető (egyesek szerint hisztérika) primadonnákkal, mint Honthy Hanna, Fedák Sári és Karády Katalin, de megtalálta a hangot a Latabárokkal is. Fényes neki írta a Maya címszerepét, Lajtai Lajos Három tavasz című operettjét jutalomjátékként kapta, az életét játszhatta el a háromgenerációs szerepben. Ragyogó színpadi jelenség volt, magas fokú mesterségbeli tudással és színészi képességgel, légkört teremtett, betöltötte a teret. Nyolcvanéves születésnapján jutalomjátéka is az egész életét végigkísérő Csárdáskirálynő volt.
„Nagyszerű alakítókészsége, pompás énekhangja, tánctudása, elragadó színpadi megjelenése csakhamar az élvonalba állították és a közönség kedvence lett, s ezt a pozícióját haláláig megtartotta. Hosszú pályája során szinte az egész operettrepertoárt végig játszotta. Folytatója és képviselője volt a klasszikus nagyoperett stílusának, nagyszerű humorral, iróniával, később öniróniával fűszerezett alakításai, színpadi „kiszólásai” páratlan népszerűséget szereztek számára” – írja az Életrajzi lexikon. Egész életén át hihetetlen önfegyelemmel csak a színházra, a fellépésre koncentrált, legendák szólnak fegyelméről, szigoráról. Utánozhatatlan marad, ahogy az édeskés mese és a keserű valóság közötti hangulatot kifejezte, ahogy eljátszotta az operettes stílust, miközben ironizálva kikacsintott, megteremtve az álom és a valóság közötti harmóniát. Magénélete Honthy Hanna, akiről az a hír járta, hogy színésztársaihoz, főleg a nőkhöz nem volt éppen felhőtlen a viszonya, a bájos, kedves Lehoczky Zsuzsát örökbe akarta fogadni. A mindenkori politikai hatalom támogatta a műfajt és kiváló képviselőjét, mert feledtetni tudott, a közönség pedig esténként tombolt.
Honthy Hanna a magyar színházi élet nagyasszonya, vagy ahogy Molnár Gál Péter nevezte: a színházi élet Első Hölgye volt. 1950-ben érdemes művész, 1953-ban kiváló művész lett, s ugyancsak 1953-ban kapta meg a Kossuth-díjat. 1978. december 30-án halt meg Budapesten.
