Szamaraskordé és hintó helyett autók. Carl Benz 125 éve adta be szabadalmát a négyütemű motorjára, azaz az autózás kezdetét ünnepli a világ és a Mercedes-Benz.
Carl Benz 1886. január 29-én nyújtotta be a 37435-ös számmal jegyzett szabadalmát, azaz autóét, azaz a háromkerekű motoros kocsiját, a „Benz Patent-Wagen-t”. Ekkor született meg az első autó, amely valamennyi későbbi modell elődje lett.
Az 1945-óta több, mint 30 millió autót gyártott Mercedes-Benz ebből a gyárból indította világkörüli útjára 3 üzemanyagcellás B-osztályát és itt mutatta be „Aesthetics 125” formatanulmányát, mely egyelőre mindössze egy, a márka szerint jövőbeli modelljeit vizionáló tanulmány.
Az autó feltalálója, Carl Benz és a vele egyidőben alkotó, Gottlieb Daimler cégei 1926-ban egyesültek, ezzel megszületett a Mercedes-Benz márka. Carl Benz talán maga sem gondolta volna, hogy találmányának köszönhetően gyökeres változás indul el az autózás és az emberiség történetében is.
125 éve is közlekedtünk
Ma már elképzelhetetlennek tartjuk az autónélküliséget, ez a közlekedési eszköz egész életünkhöz, érzelmeinkhez, mindennapjainkhoz szorosan kapcsolódik. Míg a pöfögő gépkocsik „el nem lepték” az utakat, a lovaskocsi volt a fő használati eszköz, a fogyasztói igények és az ipari forradalom szükségszerűen hozta a fejlődést, és a lovat a hőerőgép váltotta fel. Angliában pedig 1865-től 1896-ig érvényben volt a „vörösz zászlós törvény”, ami előírta, hogy a gőzautók előtt ötven méterrel nappal vörös zászlót, éjszaka pedig vörös lámpát kell vinnie valakinek.
A a XIX. század másik nagy találmánya, a vasúttal ellentétben, az autók elterjedése nehezebb útat járt be. A technikai kérdések nehéz feladatok elé állították a konstruktőröket, sok sikertelen próbálkozás után aztán a robbanómotor vált be az autók számára mint járműmotor, a dízelmotort pedig általában a nagy tömegek mozgatására tartották fent. Az életveszélyesnek tartott nyaktörő (óránként 15-20 kilométeres) sebességgel való „száguldozás” nem nyerte el azonnal a széles közönség tetszését.
Ellenzők világszerte
Egyenesen apokalipszist kiáltottak ki az ellenzők; úgy vélték, hogy ez azúj közlekedési forma tömeges munkanélküliséget okoz majd, de annak a nézetnek is voltak képviselői, amely az állattenyésztés és a földművelés tönkremenetelét jósolták meg. Az esztéták pedig egyszerűen csak félresöpörték az automobilokat, mint utazási eszközt, azzal az indokkal, hogy hiába gyors, ha nem olyan szép, mint egy hintó.
II. Vilmos német császár is szkeptikusan tekintett erre a vívmányra, 1890-es években kijelentette: „Az automobilt múlandó jelenségnek tartom. Szerintem a lovaké a jövő.”
Szmog előttem, szmog utánam
Noha szmog akkoriban még nem volt, az autók keltette port és bűzt már ekkor is sokan kifogásolták. Annak ellenére is, hogy a lóvontatású járművek is jócskán szennyezték a környezetet. Nem kevesebb mint 1100 tonna trágyát és 270 ezer liter vizeletet hagytak maguk mögött a négylábúak 1900-ban New York utcáin.
Természetesen hiába volt a sok ellenző és a még több szkeptikus, a verseny a feltalálást követően azonnal eldőlt a géperejű járművek javára, még akkor is, ha a világ jó néhány táján használják még az állatokat közlekedési eszközként.
Az autók régebben még kézzel, egyenként készültek, ma már futószalagokon haladnak, és eközben egy fémvázra szerelik az alkatrészeket. (Például az elektronikát, az üléseket, a motort, a felfüggesztéseket stb.) Az első futószalagon gyártott autó a Ford T modell volt. Az autógyártásba a japánok az elsők jelenleg, de az USA is közel jár hozzájuk és csak utánuk következik Európa.
