Boncza Berta, a múzsa

130 éve született Boncza Berta, azaz Csinszka, Ady Endre költő, majd Márffy Ödön felesége és múzsája.

„Csinszka ​akaratos, makacs, de játékos, vágyakkal teli és élni akaró gyermek volt, jókedvű gamin, akinek csipkelődő szelleme és csúfondáros hajlandósága csakhamar jól összehangolódott Ady ostorvágósan suhogó, maró, epés emberszólásával. Bandit érdekelte Csinszkában a vidéki ‘úri’ lány, a nem pesti és nem zsidós, ingerelte fiatalsága, lánysága, kereszténysége, osztálybelisége (erdélyi fél-mágnás – konferálja be Hatvanynak). Tetszett házassági hajlandóságának az eredeti szituáció is: a ‘vár’ és Budapesten a haragos apa (…) Izgatta a harc a zord apával, a konzervatív Tisza-baráttal, de mindenekfelett tetszett a kislány, a különös, kedves, szeleburdi teremtés, akinek lényében nincsenek konvenciók, aki nem ismeri a gátakat, épp ezért nem is retten meg előttük, és akiben a gyerekes külső s a pajzán modor ritka nagy emberséget takar.”” (Bölöni György)

Boncza Berta 1894. június 7-én született az erdélyi Csucsán. Apja Boncza Miklós, földbirtokos, jogász, országgyűlési képviselő volt, ő szerkesztette a Magyar Közigazgatás című szaklapot. Lányát, aki a hatalmas park közepén álló, várnak is nevezett Boncza-kastélyban nőtt fel, nagy szigorban nevelte. Berta azonban otthoni körülményei ellenére szép és egzaltált, modern, felvilágosodott lány volt. Rebellis, akár Ady.

BONCZA BERTA: [SZEMED SZENTELTVIZEKNEK KÚTJA,]

Szemed szenteltvizeknek kútja,
az utad a Krisztusok útja.
Szent uj tüzek, vágyak és harcok,
Páris, asszonyok, hivő arcok, –
nincsen előtted uj már semmi.
A nagyvilágot összejártad,
titkát, bűnét láttad, csodáltad
és mégis tudsz még gyermek lenni,
szüzen pirulni, szégyenkezni.
A vágyad, hited, álmod tiszta,
aludni a bölcsőd vár vissza,
drága, félelmes, szent, kegyetlen,
de megható vagy, de egyetlen!…
(1915, Csucsa)

1911-ben írt először kamaszos rajongással a költőnek, s verseket küldött neki, ezután rendszeresen leveleztek. Volt benne némi kékharisnya-hajlam, Szendrey Júlia szerepét képzelte magának Ady, a költő mellett.

Ady számára – aki 1912-ben szakított Lédával – a lány kivált sok rajongója közül, mert az Érmindszenttől nem túl távol eső Csucsán lakott, s az idősödő bohém egyre inkább szükségét érezte egy igazi otthonnak. Személyesen 1914-ben találkoztak, amikor Ady átruccant Csucsára, hogy megismerkedjen „kis húgával”.

„Ebbe a nagy sötétségbe – az elűzött Léda helyett – egy intézeti lányt fúj be a végzet. Míg szívét az utolsó látomások zúzzák, a vén legénynek van ideje ezért a lányért harcolni s mint feleségével összebújni s együtt bujdokolni” – írja Németh László a Vitathatatlan Adyban.

Csinszka nagyanyja szeretettel fogadta, de Boncza Miklós – Tisza István párthíve, méltó ellenfél Ady számára – mereven ellenállt házasodási terveiknek. Nem is adta a beleegyezését, árvaszéki engedéllyel keltek egybe. Ady jó barátja, Bölöni György szerint „sokféle szándékból terelődött össze Ady házassági akarata. Legőszintébb volt mindezek között, hogy ezt a friss, csikós, idomíthatatlan gyereklányt kívánta és megszerette. Bertuka sem titkolta, hogy akarta Adyt, hogy kihívta, és kényszerítette a sorsot, hogy neki Ady Endre kell”.

Az esküvő Budapesten, 1915. március 27-én, Bárczi István polgármester előtt volt, majd a Szilágyi Dezső téri református templomban. Boncza Miklós végül is nem adta beleegyezését a házassághoz. A szülői beleegyezést he-lyettesítő gyámhatósági jóváhagyást Adyéknak a megyei árvaszéki hivataltól kellett kérniük. Ekkor Boncza kijelentette: két évig se tart a frigy, de ha mégis, akkor meglátogatja őket, de a határidő előtt három hónappal meghalt.

Csinszka öröksége egy újsághír szerint 370 679 korona volt, ami sokat segített életszínvonaluk fenntartásához, noha Ady Lajos szerint a Hatvany Lajossal kötött szerződés következtében bátyja anyagilag független volt feleségétől. Mindenesetre Csinszka „gyönyörű napokként” jellemezte ezt az időszakot. Az örökségéből berendezett lakásban Ady első otthonát teremtette meg.

ADY ENDRE: AKKOR SINCSEN VÉGE
(Kicsi Csinszkámnak küldöm.)

Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag ez a ma,
Hogy, ha egy életet akarsz,
Ma nézz jól a szemembe.

Végig-nézhetsz a vágyak boltján,
Láthatsz ezer kirakatot,
Neked én vagyok egyedül
Gazdagon és mogorván.

Neked én vagyok neked-szántan
És hogyha nincsen örömöd
És hogyha nem érted a mát,
Mindegy: én meg nem bántam.

Az adhatás gyönyörüsége
És a ma öröme telít
És hogyha véget mondanál,
Hát – akkor sincsen vége.
(1914)

A Csinszka név Adytól származik, aki magát tréfából lengyel grófnak, Csacsinszkynak adta ki, s Berta lett Csacsinszka. Ennek becéző rövidítése lett a Csinszka, melyet később írói névként is használt. Szinte semmi sincs már a költő verseiben a Léda-zsoltárok díszeiből, már-már fülledt erotikájából. Őszinte vallomásokkal gazdagítja irodalmunkat. Ady szerelmi lírájának legszebb, gyöngéd melegséget sugárzó darabjai hozzá szólnak: Őrizem a szemed, Ceruza-sorok Petrarca könyvén, Vallomás a szerelemről, Akkor sincsen vége, De ha mégis?, Egy háborús virágének.

Házasságuk némileg menekülés volt a háború valósága elől. A világháború első éveiben Csucsán laktak, a kastély melletti kis, kétszobás házban. A környezet csöndje, a természet közelsége jó hatással volt Adyra. Számos látogatójuk volt: Ady szülei, Ady Lajosék, Bölöni György, Fenyő Miksa, Rippl-Rónai. Csinszka különösen apósával került jó viszonyba. Adyt kétszer is behívták, másodszor néhány napra be is vonult Kolozsvárra, míg felmentését meg nem kapta, de a Csucsán átvonuló katonavonatok is közel hozták a háborút.

1917 őszén Pestre költöztek, a Veres Pálné utca 4. szám alá, a Boncza Miklóstól örökölt lakásba. Csinszka lelkesen rendezte be otthonukat, de a költő ekkor már nagyon beteg volt. Ady 1918. november 22-én, negyvenegyedik születésnapja éjszakáján „szörnyű belső meghasonlásában és kétségbeesett gyötrődésében” széttépte kedves diákkori bibliáját. Tisza István halála mélyen megrázta, noha sok mindenben nem értett egyet vele. Ady idegsokkot kap és dadogni kezdett, ami Ady Lajos szerint „az erős idegroham s utána kisebbfoku hudés” 1918 novemberének első napjaiban érte a költőt.

A házaspár amúgy is gondokkal teli mindennapjait mélyen megrázza, hogy Vészi Gyula, Vészi József fia feleségével együtt spanyolnátha áldozatává vált, csakúgy mint kedves barát, Kaffka Margit és Beck Ő. Fülöp öccse. Ezekben a napokban írta Kosztolányi, hogy „Ady Endre halálosan beteg. Mostanában többször izen érettünk. Látni akarja Didét, engem is. Eddig titkolt szeretetét most nem rejtegeti. Fakuló, tág szemével rajongással tekint költőtársának arcába”.

Ady Endre 1919. január 27-én meghalt. Csinszka mindössze 24 éves ekkor.

BONCZA BERTA: TÜKÖR

Ezüstös tóként fénylik a lapja,
indulat soha föl ne kavarja
a tava tükrét.
Meg ne sérüljön,
törött üvegje
ki ne kerüljön
a szemét közé, házak piszkába.
Pompázzon kényes, fényes rabságban.
Könnyes szemünkkel bele ne nézzünk,
ne lássa soha, belül mit érzünk,
ne tartsa elénk, mikor elestünk,
milyen sáros lett elesett testünk.
Puder felhőzze, párfőm locsolja,
torzúljon arcunk édes mosolyba,
gondverte lelkünk ezer bús ránca,
roskadó lábunk reszkető tánca,
hulló hajunknak megritkult lombja
szökkenjen újra ifjonti lombba,
ha belenézünk.

Mert visszanéznek
kínzott arcaink… Őrült kisértet!
(1931 ősze)

Ady halála után Babits Mihályt ostromolta leveleivel és verseivel. 1922-ben feleségül ment Márffy Ödön festőművészhez, a Nyolcak posztimpresszionista művészcsoport tagjához, akinek e házasság társadalmi megbecsülést és anyagi biztonságot jelentett. Márffyt a Nyolcak művészcsoport tagjaként szokták említeni, bár más iskoláknak is kiemelkedő tagja volt.  Márffy több jelentős portrét festett Csinszkáról.

1915. március 28. és 31. közötti napok egyikén ismerkedett meg Márffy Ödön Csinszkával, írja Rockenbauer Zoltán a Csinszka, ​a halandó múzsa című kötetében. Ady és Boncza Berta házasságát követő napokban az ifjú feleséget szinte „kézről-kézre” adták a költő barátai, mindenki meg akarta ismerni. „Egy d.u. Itókával [Bölöni] Gyurkáért megyünk akkor találkozom Ödönnel, aki katona” – írta Csinszka a memoárvázlatába. Márffy hadifestőként tüzérfőhadnagyi rangban szolgált, és snájdig tiszti egyenruhájában minden bizonnyal jó benyomást tett Csinszkára. Ő maga így emlékezett vissza:

„Bölönyi Gyurkáék mutattak be neki. Akkor már Bandi felesége volt. A bemutatás után megint sokáig nem láttam [t.i. Csinszkát]. Nem kerestem a társaságukat. Szerettem Bandit, de nem tudtam elviselni a környezetét. Mindig tele volt lehetetlen emberekkel. Ugy rajzottak körülötte, hogy nem lehetett a közelébe férni. Néha aztán az utcán találkoztunk, amikor egyedül voltak. Ilyenkor boldogan csatlakoztam, nagyon örültem és nagy sétákat tettem velük.”

Csinszka emlékiratai és a költővel váltott levelezése az Ady-kutatás alapvető forrása. Saját költeményei Csinszka versei címmel 1931-ben jelentek meg Márffy illusztrációival, darabjai jórészt Ady-utánérzések. Egyénisége, szerepe Ady mellett, új házassága sok vitát kavart. A visszaemlékezések szerint nyugtalan lélek volt, de mindkét művész – a költő és a festő – az angyali múzsát látta benne. 1934. október 24-én halt meg Budapesten.

Életem könyve című visszaemlékezései 1990-ben, levelezése Babits Mihállyal (Drága Csinszka, Drága Mis) 1994-ben jelentek meg. Története részletesen Tabéry Géza: A csucsai kastély kisasszonya, Robotos Imre: Az igazi Csinszka, és Benedek István: Ady Endre szerelmei és házassága című könyvéből ismerhető meg.