„Ki ír, ki olvas, mind egyformán menekülni óhajt, és eljutni igyekszik valahová.” 15 évvel ezelőtt, életének 85. évében hunyt el Polcz Alaine pszichológus, író, a Magyar Hospice Alapítvány életre hívója, Mészöly Miklós író felesége.
„Semmit sem viszünk magunkkal a sírba. És most csak lekötnek, megkötöznek a tárgyak. Amit nem használunk, ami fölösleges – oda kell adni másnak. Mi fölösleges? Amire egy évig nem volt szükség. A tárgyak arra valók, hogy átmenjenek a kezünkön.” (Polcz Alaine: Rend és rendetlenség)
Polcz Alaine 1922. október 7-én született Kolozsváron. 1949-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karának pszichológia szakán. Ugyanebben az évben kötött házasságot Mészöly Miklós Kossuth-díjas íróval.
Pályája kezdetén felnőtt elmebetegekkel folytatott művészeti terápiát, majd gyermek-ideggondozóban játékdiagnosztikával foglalkozott, játékteszteket dolgozott ki, a SOTE II. számú Gyermekklinikáján a súlyos beteg, haldokló gyermekek és a hozzátartozók pszichológusa volt.
Fontos műveket publikált a gyerekek haláltudatáról; tanatológiai, pszichológiai munkái kézikönyveknek számítanak. A nevéhez fűződik a gyógyíthatatlan betegek testi és lelki szenvedéseinek enyhítését, a humánus kezelést, az emberi méltóság megőrzését célul kitűző Magyar Hospice Mozgalom megalapítása és elindulása, ő volt a Magyar Hospice Alapítvány elnöke.
„Lassan megérzi az ember azt, hogy csendesül. Azt hittem rettenetes rossz érzés, amikor engedjük elfutni azt, amit még elterveztünk. Ma már megértem. Sorban engedem el a terveimet. Ez nem csalódás, inkább valami csöndes belenyugvást jelent. A határok szűkülnek, az idő egyre rövidebb, és és kisebb bennem a tenni vágyás.” (Polcz Alaine: Ideje az öregségnek)
A gyermekek pszichés és idegrendszeri betegségeinek gyógyítását szolgáló új diagnosztikai módszerek kidolgozásáért, a Magyar Hospice Alapítvány létrehozása érdekében végzett munkásságáért, írásaiban is tükröződő, mély humánumtól vezérelt segítő tevékenységéért 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.
„Megint az öregség. Az ember megfontoltan mozog, mert vigyáznia kell, mert ügyetlen, mert lelassult a ritmusa. De ez egészen más, mint mikor egy egészséges fiatal a mozdulat szépségével, elme derültségével, mélységével nyúl valami felé. Ma, ha tudja is, nem érzi, nem éli át, amit csinál. Elveszett a tevékenység önmagában rejlő öröme. Mivégre a nagy rohanás? Végigrohanjuk az életet, körül sem nézve. Megyünk az életen át, sietve. Milyen jó, hogy nekem gyermekkoromban nem kellett rohanni. Egy-egy este vagy délután milyen végtelen volt. Igaz, nem is voltak feladatok, nem gondolt az ember a jövőre. Élte az életét, nem volt telefon, és senki sem sietett. Be tudtunk lépni a kairoszba. Csöndesen, anélkül, hogy észrevettük volna, bent voltunk a kairoszban. A végtelen időben.” (Polcz Alaine: Ideje az öregségnek)
Mélyen megrázó Egész lényeddel című könyvében vall Mészöly Miklóssal való életéről, házasságáról. A cím nagyon kifejező, hisz a könyv végsősoron „az ember egész lényében élő szeretetről szól”. Az írónő saját bevallása szerint a szerelemről ír könyvet. De a nagy kérdés kutatásán kívül beavat férje egy-egy írásába, illetve azok hátterébe. Kik voltak az egyes szereplők mögött lévő valós személyek, illetve hogyan gondolta Mészöly azt, amit leírt. Azon túl, hogy Polcz Alaine leírta házasságukat, megragadott valamit minden szerelem és minden kapcsolat történéséből is.
„Arra is rájöttem, hogy amióta élek, nem találkoztam senkivel, aki Hozzád hasonlítana emberségben, gondolkodás mértékében meg miegymásban. (Persze azért ronda eb is vagy, a szélsőségek békében megférnek.) A ronda ebséged nem fontos, de mi, nők, mérhetetlenül kicsinyesek vagyunk, és a kicsi dolgok kötik le a figyelmünket. Például az dühít, hogy miért nem veted be az ágyadat. Ez nem is volna baj! Mi lenne ha folyton csodálnálak? – De néha a sok kicsi nyüzsög a levegőben és elfedi előlünk a lényeget.” (Mészöly Miklós – Polcz Alaine: A bilincs a szabadság legyen)
Írói tevékenységéért is több elismerésben részesült: Asszony a fronton című dokumentumregényét 1991-ben az Év könyve jutalommal díjazták. Irodalmi munkásságáért 1992 a Déry Tibor-jutalmat is megkapta. Főbb művei: Meghalok én is? A halál és a gyermek, Asszony a fronton, A halál iskolája, Rend és rendetlenség.
