„A zöld halmot, szürke bércet / Mély sötétség zárja már; / Szűkebb szűkebb udvarával / Összefut a láthatár.” Tompa Mihály református lelkész költészetét valaha Petőfivel és Arannyal együtt emlegették. Temetése nemzeti gyász volt.
A költői triász (Petőfi-Arany-Tompa) elfeledett tagja, Tompa Mihály 1817. szeptember 28-án született Rimaszombaton (ma Rimavska Sobota). Az erdélyi Háromszékből kivándorolt, elszegényedett nemesi családból származott, apja csizmadia volt, anyja csizmadia lánya. Anyja korai halála után nagyszüleihez került a Borsod megyei Igricibe, itt járt iskolába. Tanítója javaslatára helyi földbirtokosok gyermekei mellé került, mint szolgadiák. 1832-től Sárospatakon tanult. Egy időre Sárbogárdra ment segédtanítónak, majd ismét Patakon tanult jogot, bölcsészetet és teológiát.
A nehéz sorból kilépő, érzékeny, művészi lelkületű Tompa első versei 1840-ben jelentek meg, de igazi sikert az 1841-ben az Athenaeumban megjelent Alkonyatkor című versével aratott. Tevékenysége feltűnt Kazinczy Gábornak és Szemere Miklósnak, akik előkelő házakhoz ajánlották nevelőnek. 1844-ben Bártfai levél címmel verset írt Petőfihez, aki Felelet Tompa Miskának címmel válaszolt.
1844-ben befejezte tanulmányait Patakon, s Eperjesre ment, ahol Kerényi Frigyessel kötött barátságot. 1845 áprilisában Petőfi meglátogatta őket, ennek eredménye az a három vers, melyet költői versenyben írtak egy erdei lakról.
TOMPA MIHÁLY: NYÁRI ESTÉN
(részlet)
Nyugszik a nap. – A lugasban
Kettecskén beszélgetünk;
Lábainknál, a homokban
Játszadoz kis gyermekünk.
Borúl a táj, ködlik a tó
S a part, melyet habja mos;
Csak a magas jegenyefák
Sudara még aranyos.
A zöld halmot, szürke bércet
Mély sötétség zárja már;
Szűkebb szűkebb udvarával
Összefut a láthatár.
E lugas a nagy világból
Mindaz amit láthatunk;
Egész világ ez minékünk:
– Mind a hárman itt vagyunk!
1845 végén Pestre költözött, ahol kiadatta a Felvidéken gyűjtött népmondáit. Az 1846-ban megjelent kötet azonnal elfogyott. Pesten bekerült a Tízek Társaságába, együtt lakott Várady Antallal és Petőfivel, akivel azonban hamarosan összeveszett. Ezután Miskolcon lelkészi vizsgát tett és Bején vállalt református papi állást.
Későbbi feleségével, Soldos Emíliával 1847. december 16-án Fügén egy estélyen ismerkedett meg. A kedves, gyöngéd és vidám lány mély mély benyomást tett a költőre, s a vonzalom kölcsönös volt. Szuhay Mátyás című költői beszélye dicséretet kapott a Kisfaludy Társaság pályázatán, Tompa 1847-ben a Társaság tagja lett, s kiadta Verseit. 1848 tavaszán gyógykezelésre a németországi Gräfenbergbe utazott, majd tábori lelkészként részt vett a schwechati csatában. A szabadságharc alatt Arany János és Vas Gereben lapjának, a Nép Barátjának munkatársa volt. 1849 tavaszán a Gömör megyei Kelemér papja lett, majd megnősült, mindennapjait azonban beárnyékolta kisfia halála.
1851-ben Hanvára került lelkésznek. Itt írta Levél egy kibújdosott barátom után című versét, melyet Kerényi amerikai halálhíre ihletett. 1852-ben többször zaklatták, le is tartóztatták, állítólag A gólya című verse miatt, noha az még 1850-ben jelent meg, T. szignóval. 1853-ban ismét fiuk született, Tompa újra hónapokat töltött vizsgálati fogságban.
1853-ban adta ki Virágregéit, 1854-ben megjelent Verseinek második kötete. 1855-ben családjával Arany János együtt egy hónapot töltött nála, később, depressziós időszakaiban Arany leveleivel igyekezett a lelket tartani benne. 1857-ben második fia is meghalt. 1858-ban az Akadémia tagja lett. Sokat betegeskedett, látása is romlott. Utolsó éveiben folyamatos küzdelmet vívott betegségeivel és a halál fenyegetésével.
Korai költeményei az almanach-líra stílusát követték, később népdalokat írt, melyek igen népszerűek lettek: „Télen-nyáron pusztán az én lakásom, / Békót tettem kesely lovam lábára”. Első nagy sikerét népmondáival érte el, melyek a mondai hagyományon alapultak, de anyagukat szabadon kezelte.
TOMPA MIHÁLY: UTOLSÓ VERSEIM
Kedves nőmnek
(részlet)
III.
Gyakran sirod hantját, virágit
Öntözve, kedves kis fiam!
Vagy ülve bús szivvel fölötte,
Az est késő óráiban:
Elgondolám, mint játszadoztál
Egykor zajongva térdemen,
Elgondolám: mily rosz magadnak
A bús üregben odalenn.
Várj! … nem soká ketten leszünk ott,
Sirod választom nyughelyűl;
De ah, akkor szegény anyácskád
Hogy marad itt fenn egyedűl?!
A forradalom előtt Petőfi hatására ő is radikálisabb lett, szatirikus indulattal ostorozta a gazdagokat (A hangyákhoz), és a bécsi gazdaságpolitikát (Olcsóság). A szabadságharc alatt toborzó verseket írt, költészete azonban igazán az önkényuralom alatt bontakozott ki. Arannyal együtt ő öntötte versbe a nemzet nagy fájdalmát, ápolta a szabadságharc emlékét s megszólaltatta az elnyomás gyűlöletét. Erre moralizáló és a burkolt érzelmeket kifejező stílusa tette alkalmassá. A gólyához, Levél egy kibujdosott barátom után, A madár, fiaihoz.
1853-tól ismét a magánélet dominált lírájában, a családi örömökről dalolt Itthon vagyok, Nyári este című verseiben. Őszi tájnak… című darabjával eljutott a modern hangulatlírához.
1859 után, a politikai élet megélénkülése idején írt versei, az Új Simeon, az Ikarus, a Télben, A sebzett szarvas a nemzet reményeit, várakozását fejezte ki rejtett, allegorikus formában. Elbeszélő költeményei mára elavultak, hajdan oly népszerű Virágregéin kiütközik a szentimentalizmus és a didaktikus moralizálás. Népies költészetét valaha Petőfivel és Arannyal együtt emlegették, de később háttérbe szorult, a Nyugat korára szinte elfelejtették őt. Nagy kortársai mellett jelentősége valóban másodrangú, bár néhány allegorikus verse a magyar költészet kiemelkedő remekműve, bizonyos sorai ma is szólásként élnek: „Fiaim, csak énekeljetek”, „Szívet cseréljen az, aki hazát cserél”, „Mint oldott kéve, széthull nemzetünk”. Tompa élete végéig hirdette a nemzeti függetlenség eszméjét, elutasította a kiegyezést. Halála előtt az Akadémia nagydíjjal jutalmazta költői munkásságát. Keleméren ma emlékmúzeuma látható.
