380 éve halt meg Peter Paul Rubens flamand festő, a barokk egyik legnagyobb mestere, akinek személyes varázsa és tehetsége megnyitott minden kaput. Rubens a festményei mellett tervezett falikárpitokat, szobrokat és mennyezetfreskókat, önarcképei ma is számos titkot rejtegetnek.
Életében egyetlen róla szóló munka sem jelent meg, és hírnevét csupán kortársai lelkes megjegyzései és verses formában írott dicshimnuszai bizonyítják. Peter Paul Rubens flamand művész a tizenhetedik század egyik legfontosabb művésze volt, akinek megrendelői sikeres diplomaták, tudósok és udvaroncok voltak. Festészeti stílusát, művészetét a nemesség nagyra becsülte, aminek köszönhetően életének nagy részében befolyásos alak volt. Rubens oltárképek, történelmi festmények, portrék és tájképek készítésére szakosodott. Egyedi stílusa megragadta a barokk esztétikát.
Figyelembe véve tehetségét a portrék készítésében, Rubens életében kevés önarcképet festett. Bár azt figyelembe véve, hogy állítólag utált portrékat festeni, érthető. A megrendelt munkáktól eltérően, Rubens önarcképei személyes projektek voltak, melyek saját alkotói vágyából fakadtak. Több portrét készített mindkét feleségéről, valamint gyermekeiről és barátairól, ezek között nem egyen szerepel ő maga is. Megfigyelhető különbség, hogy míg az érzelmi kötődéssel teli családi önarcképeken mozgalmasnak ható, színes, növényekkel díszített háttérben szerepelnek, addig az egyéni önarcképeken a művészt sima háttérrel mutatja be önmagát, egyszerű ruhát visel és közvetlenül a vászonról néz ki. Arckifejezése kifejezéstelen, már-már üres, éppen ezért váratlan hatással bír, miközben a nézőre mered.
Rubenshuisban lógó önarckép csupán a négy példa egyike. Ez egy informális portré, valószínűleg arra az évre festett, amikor Rubens 53 éves korában feleségül vette Helena Fourmentot. Rubens állítólag utálta a portrék festését, bár korának egyik legtehetségesebb portréfestőjeként is ismerték.
1577. június 28-én született a vesztfáliai Siegenben. Jogász apját katolikus létére a megszálló spanyolok kálvinistának vélték, ezért családjával 1568-ban Antwerpenből német földre menekült, itt született Pieter Pauwel Rubens – vagy ahogyan Magyarországon ismert a neve, Peter Paul Rubens -, a festő. Kölnben katolikus iskolába járt, majd apja 1587-es halála után Antwerpenben tanult festészetet. Első ismert műve, a Fiatal férfi képmása 1597-ben született, az antwerpeni festőcéh 1598-ban vette fel. 1600-ban Gonzaga mantovai herceg szolgálatába állt, aki híres művek másolásával bízta meg. Rubens beutazta Itáliát, főleg a velenceiek, Tiziano, Veronese és Tintoretto ragyogó színei és drámai kompozíciói hatottak rá.
Rómában megismerte Carracci és Caravaggio barokk stílusát, mely a természethűséget a reneszánsz mesterek heroizmusával ötvözte. 1605-ben a klasszikus művészetet és irodalmat tanulta Rómában, s régi szobrokat és érméket gyűjtött. 1608-ban ment haza, ekkoriban a függetlenségért küzdő hollandok és a spanyolok közti 12 éves fegyverszünet Flandria gazdasági fellendülését hozta. Habsburg Albert spanyol kormányzó udvari festőjévé fogadta, így Rubens mentesült a hivatalos kötöttségek s az adó alól. Műhelyt alapított, pazar házat épített s elvette a 19 éves Isabella Brantot. Egybekelésüket Kettős önarcképén örökítette meg.
Rubens hatalmas életműve segédek és tanoncok segítségével jött létre: ő kis olajképet vázolt fel, s külön az egyes alakokat, segédei festették a nagy képet. A fő részleteket maga készítette, majd egységesítette a művet. Műtermében sok alkalmazott segít neki (Snyders, Van Thulden, vagy rövidebb ideig a bársonyos Brueghel), legjelesebb segédje Anthonis van Dyck volt. Festményeiről rézkarcok készültek, így kompozíciói Európa-szerte ismertté váltak. Az 1610-es évekre alakult ki a rubensi modor, az élettől duzzadó, lendületes alakok kavargása, a fények-színek érzéki játéka.
Tervezett falikárpitokat, szobrokat és mennyezetfreskókat is – utóbbiakat az antwerpeni jezsuita templom számára, amely később leégett.
1621-ben lejárt a fegyverszünet, s Albert özvegye diplomáciai megbízással Európa udvaraiba küldte a festőt, aki a hollandokkal is béketárgyalásokat kezdett, ám eredménytelenül. Ekkor már egész Európa festőfejedelemként ismerte, az uralkodók és miniszterek modellt ülve neki megvitatták az államügyeket. 1622-ben Medici Mária francia régensnő hívta Párizsba, ahol az ő életéről szóló 21 képpel díszítette a Luxembourg-palotát. Más műfajokban is több nagyszerű képet festett, a Szalmakalap kiváló portré, az egzotikus Oroszlánvadászat divatos vadászjelenet, a Tájkép Philémonnal és Baucisszal a természetábrázolás remeke.
Megbízást kapott Anglia kibékítésére Spanyolországgal, s elérte, hogy 1630-ban békét kössenek. Madridban tanulmányozta Tiziano műveit, s megismerkedett IV. Fülöp festőjével, Velázquezzel. Londonban megfestette a Whitehall Lakomaházának mennyezetképét, Cambridge díszdoktora lett s I. Károly (később IV. Fülöp is) lovaggá tette.
Az 1626-ben megözvegyült Rubens 1630-ban újra nősült, a 16 éves Heléne Fourment megindító kései portrékra ihlette. Heléne öt gyereket szült neki, őt ábrázolta Vénusz és Adonisz című képén is. Köszvénye olykor akadályozta, mégis idősen is számos jelentős képet festett, így több önarcképet.
Rubens a flamand barokk művészetének egyik legnagyobb alakja, sikerei a művészet történetében példátlanok. Áradó stílusa – bár ma kissé bombasztikusnak érezzük – kora legjellemzőbb alkotójává tette. Művészete központi témája az emberi test ábrázolása, kavargó aktjai vásznai nagy részét kitöltik. Tudós, régiségbúvár, művelt humanista, életerős, kiegyensúlyozott ember volt. Hatása van Dycktől Renoirig, Watteau-tól Gainsborough-ig, Giordanótól Murillóig kimutatható.
