Elsősorban szatirikus hangvételű és erkölcsi célzatú paraszti életképek művészeként ismerjük – ragadvány neve, a Paraszt Bruegel is ezt tükrözi – a 450 éve, 1569. szeptember 9-én elhunyt idősebb Pieter Bruegel németalföldi mestert. A neves flamand festőcsalád legidősebb tagja a 16. század legnagyszerűbb flamand festője volt.
„A nagy németalföldi mester – akit a művészettörténet „Paraszt Bruegel” néven különböztet meg a művészcsalád többi tagjától – a realista holland és flamand művészet egyik megalapítója. A XVI. század első negyedének végén született, fél évszázadot sem ért meg, de e rövid élet során örökéletű művészeti alkotások s a XVII. század festészetére is kiható művészeti eredmények születtek.
Bruegel munkálkodása az egyre erősödő németalföldi forradalmi mozgalom éveire esik, amelyben a nép a spanyol elnyomás és a feudális uralom alól akart szabadulni. Művészete e forradalmi megmozdulás kísérőjeként fellépő haladó eszméket tükrözi. Bruegel a nemzeti irányú németalföldi tájképfestészet megteremtője. A természetet mindig életképi jelenetekkel összekapcsolva mutatja be, alakjait elragadó közvetlenséggel, nyers humorral ábrázolja.”
„A 16. század derekán élt németalföldi festő óriás, idősebb Pieter Bruegel egy flamand festődinasztia első és legjelentősebb tagja volt. Bár alapvetően szatirikus hangvételű és erkölcsi célzatú paraszti életképek művészeként ismerjük – ragadvány neve, a Paraszt Bruegel is ezt tükrözi -, kortársainak elismerését még elsősorban rajzolóként vívta ki. Művei tele vannak emberséggel és szokatlan iróniával. Fiatalon halt meg, de így is közel 40 darab, kivételes atmoszférájú képet hagyott hátra az utókornak életről, halálról, játékról, ünnepekről, és leginkább a középkortól búcsúzó flamand tájak varázslatosságáról.”
A 16. századi németalföldi festészet egyik legnagyobb alakjának életéről keveset tudni. 1525 és 1530 között születhetett, egyes vélemények szerint Breda városában, más feltevések szerint egy környékbeli parasztcsaládban, ezért olyan elevenek a falusi életet ábrázoló képei. Pieter Coecke van Aelst műhelyében tanult, az antwerpeni festőcéh mestereként 1551-ben jegyezték be. Ezután itáliai tanulmányútra indult, eljutott egészen Szicíliáig, majd huzamosabb ideig Rómában dolgozott. Útja során festett tájképei, sajnos, elvesztek. Hazatérve 1563-ig Antwerpenben élt, ekkor elvette mestere, Pieter Coecke lányát, és Brüsszelbe költözött. Házasságából két fia született, mindkettő festő lett, de ifjabb Pieter és Jan is Brueghel formában írta nevét. Élete zűrzavaros, nagy változásokat hozó időszakban telt, Európát a humanizmus és a reneszánsz eszméi hatották át, terjedt a lutheri reformáció, s nem sokkal halála előtt tört ki a németalföldi szabadságharc a spanyol uralom ellen.
Munkásságának első korszakában a könyvkiadás központjának számító Antwerpenben rajzok, rézmetszetek készítésével vívta ki kortársai elismerését, amelyeket Hieronymous Cock rézmetsző és kiadó sokszorosított. Festői tevékenysége életének csupán utolsó évtizedére terjed ki, első képe 1553-ból származik, első hiteles, dátummal jelzett festménye, a Tizenkét közmondás 1558-ban készült. Korai képein a 15. századi németalföldi festészet nagy mestere, a rejtélyes Hieronymus Bosch hatása érezhető. Számos moralizáló, szatirikus, mitológiai témájú és vallásos allegóriát ábrázoló művet alkotott. 1555-ben jelent meg Nagy tájképek című rézmetszet-sorozata, az alpesi átkelés emlékeivel. 1557-ben kezdett hozzá a hírnevét megszilárdító A hét főbűnt ábrázoló metszetsorozatához, majd 1559-ben a Hét erény-sorozathoz, kompozícióinak középpontjában nőalak áll, körülötte csodálatosan elrendezett jelenetek sora látható.
Ő volt az első, aki festményein a paraszti életet, a népszokásokat, az egyszerű emberek szórakozásait ábrázolta. Korai ilyen alkotása a Gyermekjátékok, a Farsang és böjt harca, s népi közmondásokat, példázatokat jelenített meg (A vakok, A flamand közmondások). A kor kívánalmainak megfelelően gyakran festett vallásos, bibliai tárgyú képeket, de ezeken keveset törődött a szent tartalommal, olyan témákat választott, ahol a saját környezetét is bemutathatta. Egyik leghíresebb alkotása, a Bábel-tornya a nyüzsgő, eleven építkezést ábrázolja, háttérben egy jellegzetes németalföldi látképpel, A betlehemi népszámláláson a bibliai alakok belevesznek a téli flamand falu népcsődületébe. A betlehemi gyermekgyilkosság című festményén a spanyol katonák gaztetteit festette meg. A vallásos képeivel egy időben alkotott tájképei a természet és az ember együttélését ábrázolják.
Művészetének érett szakaszában a népélet ábrázolása lett a fő témája. Az Évszakok sorozatának hat nagy festményén az év tizenkét hónapjának falusi életét mutatta be, különböző foglalatosságokat a változó természetben. Utolsó éveiből három paraszti életképe maradt fenn: a Lakodalmas tánc, a Paraszttánc és a közismert Parasztlakodalom, mely az első vajas kenyeret ábrázoló festmény. Korai képein ragyogóak a színek, később tompított, finom barnákat, zöldeket és szürke árnyalatokat használt. Az embereket távoli, parányi figuraként ábrázolta, csak élete utolsó éveinek nagyalakú kompozícióin látható kevesebb és nagyobb alak. Zsánerképein nyoma sincs az idealizálásnak, nagyszerű realizmussal örökítette meg a paraszti élet jeleneteit, alakjait, tájait. A képeiről készült aránylag olcsó metszeteknek és idősebb fiának, ifjabb Pieternek köszönhetően – aki pályafutása alatt számos másolatot és változatot készített apja műveiről – a halálát követő évszázadban művei széles körben elterjedtek.
Ma a legnagyobb, 12 képes gyűjteménnyel a bécsi Szépművészeti Múzeum rendelkezik. Itt rendezték meg minden idők legnagyobb Breugel-kiállításátis, a 408 ezer látogató csaknem 30 festményt, az összes fennmaradt olajkép háromnegyedét és a grafikák, rajzok felét láthatta. Lehet, hogy ez volt az utolsó ilyen tárlat, mert a képek annyira sérülékenyek, hogy mozgatásuk már veszélyes. A mester Keresztelő Szent János prédikációja című képét a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzik. Lech Majewski lengyel filmrendező 2011-ben készített filmet Malom és kereszt címmel, amely Az út a Kálváriára című monumentális, több mint 500 alakot megjelenítő Breugel-festmény történetét meséli el, néhány karakterre összpontosítva.
