455 éve hunyt el Michelangelo Buonarroti, minden idők egyik legsokoldalúbb alkotója. Jóllehet a reneszánsz mester festői és rajzolói zsenialitásához kétség sem fér, szobrászként és építészként is maradandót alkotott.
Michelangelo Buonarroti olasz szobrász, festő, építész, költő, a késő reneszánsz és az egyetemes művészet kimagasló mestere 1475. március 6-án, Capresében született nevén Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni néven. Elődei hitelezők voltak, de apja elszegényedett, s időnként Firenze közigazgatásában dolgozott. Csak későn, 13 évesen lett festőtanuló, három évre Ghirlandaio mellé szerződött.
Michelangelo hosszú élete folyamán soha nem volt hajlandó beismerni, hogy Ghirlandaio műhelye számottevő hatással bírt volna művészetére és fejlődésére. Egy év múlva otthagyta, mert úgy érezte, hogy nem tud, mit tanulni. Pedig ha más nem, az bizonyosan mestere érdeme, hogy megismerkedhetett Lorenzo de’ Medicivel. Michelangelo azonban becsvágyó természete és tehetségébe vetett rendületlen hite folytán minden sikerében saját géniuszának elismerését akarta látni. Szerencsére a kor, amelyben élt, kedvezett a művészeknek és a művészeteknek.
Lorenzo de Medici fejedelem fogadta udvarába, ahol a fejedelem műgyűjteménye, főleg az antik szobortöredékek is hatottak rá. Michelangelo tizenhat éves volt, de már számos jelentős művet alkotott: korai domborműve a Lépcsős Madonna és a Kentaurok csatája. Ma mindkettő a firenzei Casa Buonarroti gyűjteményében található. A végzetes 1492-es esztendő azonban Michelangelo életét is megváltoztatta. Lorenzo de’ Medici halálát követően az örökösöket – élükön a tehetetlen Pieróval – Savonarola, a fanatikus dominikánus prédikátor elűzette Firenzéből.
Első nagy szobra a Bacchus, ennek sikere nyomán bízták meg 1498-ban az azóta is méltán ismert Pietá elkészítésével. Ma a római Szent Péter-bazilikában látható, mint a krisztusi áldozat és a belső szépség egyik legtökéletesebb megformálása. A művész ekkor mindössze huszonkét éves volt. Ifjúkora távolról sem csupán a tanulás és a kezdeti szárnypróbálgatások időszaka volt, hiszen számos érett remekmű született már ekkor a kezei alatt. 1501-ben alkotta meg talán legismertebb szobrát, a Dávidot, amelyet a firenzei Dóm számára rendeltek. A klasszikus formákat életszerű aszimmetriával gazdagító alak a reneszánsz embereszmény megtestesítője.
Rímek 80.
MICHELANGELO: (MIKOR ELŐSZÖR MEGLÁTTAM SZÉPSÉGED)
Mikor először megláttam szépséged:
ájtatosan csodáltalak és hosszan;
már-már azt képzeltem: sassá változtam,
aki puszta szemmel az égbe nézhet.
Ráébredtem: a gőg hozta rám mindezt,
mert szárny nélkül elérni az egekben
lebegő angyalt éppoly lehetetlen,
mint értelemmel megismerni Istent.
Ha maradhatnék vakító szépséged
mellett, mely roppant fényével betölt:
boldog lennék. Ha nem, mit ér az élet?
Nem szült még oly erős testőrt e föld,
ki tőled meg tud védeni. Elégetsz,
mikor velem vagy; ha elmégy, megölsz.
(Fordító: Faludy György)
Madonnaábrázolásaira (Szent család, Pitti Madonna) érezhetően hatott Leonardo, aki ekkor tért vissza Firenzébe. Michelangelo ezután hatalmas munkákba kezdett, amelyek rendre meghaladták erejét, mégsem dolgozott segédekkel. Csak vázlatok készültek a Palazzo Vecchio nagytermének freskójához, Az anghiari csatához, a 12 apostol szobra közül csak Máté alakját kezdte el. Ez az első torzója azok közül, amelyek máig elbűvölik az utókort.
Firenzéből II. Gyula hívására Rómába ment, ahol a pápa síremlékét kellett elkészítenie. Először negyvenalakos kompozícióról volt szó, ám a pápa a Szent Péter bazilika építésének és folyamatos háborúinak költségei miatt csökkentette a programot, végül a szobrász sértődötten otthagyta a Várost. II. Gyula nyomására Firenze visszaküldte őt, ezután Bolognában készített a pápáról új szobrot a ledöntött helyébe, majd Rómában a c-kápolna mennyezetfreskóival bízták meg. Ez méretét és műfaját illetően is hatalmas kihívást jelentett. Igen gyorsan, szinte vázlatok nélkül dolgozott, egyedül, a födém alatt görnyedve. 1508-12 közt készült az emberiség mítoszainak 40×13 m-es panorámája, alakjai kifejezőek és monumentálisak, s az alkotás kínjait is tükrözik. Ezután folytatta Gyula pápa síremlékét, melynek központi alakja Mózes lett. A végül hatalakos alkotáson a próféta alakja az erő és intellektus hihetetlen egységét sugározza a néző felé. Ehhez készült a Louvre-ban őrzött két rabszolga-szobor is, amelyeknek bonyolult beállításai példa nélküliek a reneszánszban.
II. Gyula pápa 1513-ban bekövetkezett halála után a Medici-családból származó X. Leó Firenzében a San Lorenzo családi kriptájának kialakításával bízta meg. Közben Firenze erődítményeit tervezte, s a kor színvonalán készült építményrajzai is művészi értékűek. Ekkori szobrai: Apolló és Győzelem, az utóbbi beállítását sokan utánozták.
1534-től Rómában élt, de ekkor már elvesztette családtagjait, s ránehezedett az öregség. Az ifjú arisztokrata Tommaso Cavalierihez írt leveleit sokan homoszexuális kapcsolatuk jelének tartják, de talán csak a magányos öreg művész kapcsolatkeresését jelzi. Később Vittoria Colonna márkinővel kötött barátságot.
75 szonettet, 95 madrigált írt, versei Petrarca formai megoldásait, az újplatonizmus szellemét tükrözik, de a művész lelki gyötrelmeit is, s szellemi önéletrajzának tekinthetők.
Michelangelónak legnagyobb csatáját önmagával kellett megvívnia. Művei, melyekben gazdag szelleme műalkotássá lényegült át, örökös vívódásokról, belső konfliktusokról tanúskodnak, melyek idővel csak tovább mélyülnek majd.
1534-ben III. Pál pápa rendelte meg Az utolsó ítéletet a Sixtus-kápolna záró falára. A döbbenetes látomás középpontjában az ítélkező Krisztus ül, s a művész a képen ellenfeleit is kiszerkesztette. A mű mutatja stílusának változásait a 25 évvel korábbi mennyezetképhez képest, szakítását a reneszánsz szépségeszménnyel. Idős korában inkább írt, festett és építészeti terveket készített: Diocletianus termáinak templommá alakítását, a Campidoglio teret és a Szent Péter templomot tervezte, ennek 42 méteres kupolája egészen az ő műve. Bár egyiket sem tudta befejezni, de utódai sokat megőriztek elképzeléseiből. Közben befejezte a Farnese-palotát – ezt tartják a barokk kezdetének -, a pápai család lakhelyét és a firenzeiek római templomát. Freskót festett a Vatikán Paolina-kápolnájába, s belekezdett a Pietá (450 dukátot kap az egy éven belül átadott szoborért) és a Rondanini Pietá című szobraiba, az első torzóban önarcképét sejtik.
Alakjai többnyire tragikus hősök, akik kitörni igyekeznek a földi korlátok közül. Művészete nem közelíthető meg a vonalak és tömegek elemzésével, s máig hatással van az utódokra. Követői közt Caravaggio, Tintoretto, Rubens, Delacroix és Rodin említendő meg.
