Ron Carter szerint „Miles volt az igazi…” 1926. május 25-én született az Illinois állambeli Altonban a jazz történetének egyik legfontosabb személyisége, Miles Davis trombitás, zeneszerző, zenekarvezető, a jazz állandó megújítója.
Tizenhárom évesen kapta első trombitáját. Tizennyolc évesen Billy Eckstine zenekarában játszott, olyan ifjú titánok társaságában, mint Charlie Parker, Dizzy Gillespie és Dexter Gordon. 1945-ben pedig már Parker bebop-zenekrának tagja volt, és ezután időről-időre Parker számos felvételén hallható.
1948-ban a neves hangszerelő, Gil Evans vette pártfogásába Davist, és ekkori együttműködésük terméke a Birth of the Cool (A cool születése) című lemez, amely egy visszafogottabb stílus előhírnöke volt. (Később, 1957 és 1959 között Davis még néhány igen szép lemezt készített Gil Evans nagyzenekarával, köztük Gershwin „Porgy és Bess”-ének földolgozását, és a „Sketches of Spain”-t, amelyen Rodrigo híres „Concierto de Aranjuez”-e is megtalálható).
„Nem csak hülye, szomorú is voltam, mert minden este a klubokat jártam Sartre-ral, meg Juliette [Greco]-val, vagy kiültünk a kávéházak teraszára, boroztunk, ettünk és beszélgettünk. Juliette kért, hogy maradjak, sőt Sartre még azt is megkérdezte, hogy miért nem házasodunk össze.” (Miles Davis – Quincy Troupe: Miles)
Az ötvenes évek első felében számos felvételt készített többek között a tenorszaxofon-óriás Sonny Rolinsszal. 1955-ben alakított első híres kvintettjébe pedig meghívta a tenorszaxofon óriásai közül is a legnagyobbat, John Coltrane-t, s ez a zenei kapcsolat nagyszerű koncertek és lemezek sorát eredményezte az ötvenes évek második felében. Kiemelendő ezek közül az 1956-ban megjelent négy album („WorkinÍ”, „SteaminÍ”, „CookinÍ”, „RelaxinÍ”). Az 1959-es „Kind of Blue”-n Coltrane mellett egy másik nagy szaxofonos, Cannonball Adderley is hallható.
A hatvanas évek közepére alakult ki – jónéhány személycsere után – Davis második nagy kvintettje, amelyben Wayne Shorter szaxofonozott, Herbie Hancock zongorázott, Ron Carter bőgőzött és Tony Williams dobolt – csupa nagyszerű zenész, aki ma is sokat hallható pódiumon és lemezen. E felállás leghíresebb albuma talán a „Miles Smiles”.
Az évtized végén megjelent „In A Silent Way” és „Bitches Brew” már Davis jazzrock-korszakának nyitánya, többek között olyan, azóta már világhírű muzsikusokkal, mint Chick Corea, Keith Jarrett, John McLaughlin, Jack DeJohnette.
Pályafutásának hátralevő részében ezt az utat járta, az elektromos hangzások, rockos és egyéb ritmusok mind újabb lehetőségeivel kísérletezett. Közben 1975-ben egészégi okokból visszavonult, és csak 1981-ben jelentkezett új lemezzel, melyet azután haláláig még vagy tíz követett.
A magyar közönségnek kétszer is alkalma volt látni és hallani Davist a Budapest Sportcsarnokban: először 1989-ben, majd mindössze fél évvel halála előtt, 1991 márciusában járt nálunk.
