A Dr. Moreau szigete, A láthatatlan ember, A világok harca vagy A vakok országa a szórakoztatás mellett a tudományos fejlődés veszélyeire akarta felhívni a figyelmet. 150 éve született Herbert George Wells angol regényíró, publicista, a tudományos-fantasztikus irodalom egyik klasszikusa.
A Kent megyei Bromleyban született 1866. szeptember 21-én. Apja bolttulajdonos és – egy végzetes lábtörésig – hivatásos krikettjátékos volt. Üzlete azonban nem volt túl jövedelmező, ezért feleségének házvezetőnői munkát kellett vállalnia. A gyermek Wells magányos kisfiú volt, bátyjai jóval idősebbek voltak nála, anyja pedig nem engedte a környékbeli fiúkkal játszani. Többnyire magával vitte a munkába, s a kisfiú így unalmában a takarítandó házak könyvtárát bújta. 1879-ben apja üzlete csődbe jutott, Wellsnek ott kellett hagynia az iskolát, rőfössegéd, majd gyógyszerésztanonc volt, s végül egy középiskola diáktanárja lett. Közben szorgalmasan tanult, s 1884-ben egy ösztöndíj segítségével a londoni Normal School of Scienc biológia szakos hallgatója, a neves professzor, Thomas Henry Huxley növendéke lett. A biológia mellett fizikát és geológiát is hallgatott, de foglalkozott evolúcióelmélettel, az ökológia, a genetika kérdéseivel is. 1890-ben zoológiából szerzett diplomát, s ezt követően különböző magániskolákban tanított, szaktárgyai mellett angolt és rajzot is.
1891-ben feleségül vette unokahúgát, Isabelt, de házasságuk csak négy évig tartott. A válás után Wells rögtön újra megnősült: egy tanítványát, Amy Catherine Robinst vett el, aki két fiút szült neki. 1903-ban tőle is elvált, s nem is nősült újra, ám legendásan sok szerelmi kapcsolata volt – többnyire csinos, fiatal, tehetséges és művelt nőkkel -, emiatt a szexuális forradalom egyik első harcosának is tartják.
1893-ban tüdővérzés miatt abba kellett hagynia a tanítást, s ettől kezdve írásaiból élt, a Pall Mall Gazette egyik állandó szerzője lett.
Rövid elbeszélések, esszék után 1895-ben jelent meg első tudományos-fantasztikus regénye, Az időgép, amelyet nem sokkal később követett a többi, ma már klasszikusnak számító Wells-regény: a Dr. Moreau szigete, A láthatatlan ember, az ominózus A világok harca, amelynek Orson Welles rendezte 1938-as rádióváltozata óriási pánikot okozott az Egyesült Államokban, az Emberek a Holdban. A regények témáival, az időutazással, a földön kívüliek inváziójával, a genetikai manipulációval Wells a tudományos fejlődés veszélyeire akarta felhívni a figyelmet, mindemellett fordulatos történeteivel szórakoztatni is kívánta olvasóit. Több művét többször is feldolgozták a filmesek, így a Dr. Moreau-ban Marlon Brando, Michael York, Burt Lancaster játékát csodálhattuk, a legújabb A világok harca-feldolgozásban pedig Tom Cruise játszik főszerepet.
A XX. század első évtizedeiben Wells figyelme a társadalmi kérdések felé fordult, egyrészt a modern személyiség, az egyén morális problémái, a közösséggel való kapcsolata, másrészt közéleti kérdések foglalkoztatták. 1903-ban belépett az új utakat kereső értelmiségi szocialista Fabiánus Társaságba, amellyel azonban néhány év múlva részint magánéleti, részint ideológiai viták miatt megromlott a kapcsolata. Az ebben az időszakban írott társadalmi regényeiben (Kipps, Tono-Bungay, Anna Veronika) több önéletrajzi elem is található.
Az évszázad elején a szépirodalmi művek mellett számos tanulmányt is megjelentetett, amelyekben az emberiség jövője, az emberi fejlődés távlatai foglalkoztatták, s egyre határozottabban képviselte a világméretű társadalmi átalakulás szükségességének gondolatát. Elméleteit profetikus, utópisztikus tanulmányokban, regényekben fogalmazta meg (Formálódó emberiség, Modern utópia, Amikor az üstökös eljön, Új világ a régi helyén, Az új Machiavelli).
Az I. világháború idején felemelte szavát az embertelenség ellen, kiment a frontra, ellátogatott Oroszországba, majd a kialakuló Szovjetunióba is, ahol Leninnel és Sztálinnal is találkozott. A háború után írott ismeretterjesztő, elméleti munkáiban az általános haladás, béke és igazságosság érdekében egy világállam létrehozását tartotta szükségesnek, sajátos elképzeléseiért kortársai megrögzött kommunistának tartották Wellst, noha nézetei szerint a marxizmus például olyan merev és steril világnézet, amely nem alkalmas egy új, valóban demokratikus társadalmi rendszer kialakítására. Gondolatait egyik legnépszerűbb művében, A világtörténet alapvonalaiban fogalmazta meg, amit később Julian Huxleyval és saját fiával közösen trilógiává bővített (Az élet csodái, Az emberiség munkája, gazdagsága és boldogsága). 1934-ben Wellst a Nemzetközi PEN Klub elnökévé választották, s haláláig posztján maradt.
A II. világháború kitörése minden utópisztikus reményét szétzúzta, az emberiség jövőjét már nem tudta bizakodással szemlélni, utolsó tanulmányában is mélységes pesszimizmusát fogalmazta meg.
Londonban halt meg 1946. augusztus 13-án. Népszerűsége nálunk is óriási volt, főleg az első világháború előtt és a két világháború közötti időszakban, amikor művei sorozatosan megjelentek magyar fordításban is.
