A politikai indíttatású gyilkosság fogalma már a 15. század előtt sem volt ismeretlen Magyarországon. A magyar történelem „koncepciós” perei közül az egyik legkiemelkedőbb a forrásokban „Vajdafi” Lászlóként is szereplő Hunyadi Lászlóé.
Jelentőségét nem elsősorban az idősebb Hunyadi fiú személye adja meg, hanem az elítéléséhez, kivégzéséhez vezető körülmények, az esemény közvetlen előzményei és hatása.
Ötszázötvenöt éve, 1457. március 16-án háromszor sújtott le a bakó Budán, a Szent György téren felállított vérpadon. A kivégzésre ítélt áldozat a harmadik csapás után még élt és felegyenesedve kegyelemért kiáltott. A bakó azonban negyedik ütésével befejezte munkáját, véget vetve Hunyadi László, a törökverő Hunyadi János fia, Mátyás király bátyja életének.
„S ahol jön, Ahol jön Egy fekete holló, Hunyadi Paizsán Ül ahhoz hasonló.” (Arany János: „Mátyás anyja”)
A kék mezőben egy fekete holló arany ágon áll és a csőrében arany gyűrűt tart, míg a holló feje fölött egy ezüstösen fogyó hold és az aranyszínben pompázó nap ragyog. A címerpajzsban ott van az vörös-ezüst sáv és a vörös mezőben, zöld hármashalmon nyugvó ezüst kettős kereszt is.
Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet elsőszülött fia 1433-ban jött világra. Erdélyben nőtt fel, nevelője, a művelt Vitéz János váradi érsek a humanista eszmékkel ismertette meg, a katonai ismereteket pedig apja hadjárataiban sajátította el. Amikor az 1448-as, vereséggel végződött rigómezei ütközet után Brankovics György szerb despota elfogatta a menekülő Hunyadit, apja helyett ő ment túsznak a fejedelem udvarába. 1450 táján szabadult, 1452-ben pozsonyi ispán, 1453-ban horvát-szlavón bán lett, még ugyanebben az évben V. László király a csehek elleni felvidéki hadjárat főkapitányának nevezte ki.
„Megesküdt a király
Hunyadi Lászlónak:
„Esküszöm az égre,
Az ég istenére,
Bántani nem foglak.” ”
Amikor apja 1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári diadal után nem sokkal meghalt, Hunyadi László természetesnek tartotta, hogy ő lépjen örökébe, megkapja birtokait és tisztségeit. Számításait azonban keresztülhúzta Hunyadi legnagyobb vetélytársa, az ifjú és gyönge királyt befolyása alatt tartó Cillei Ulrik. Az 1456 októberi futaki országgyűlésen V. László Cilleit tette meg országos főkapitánynak, és neki adta a Hunyadiak kezében lévő királyi várakat és jövedelmeket is. A tanácskozáson kisebb hadsereggel megjelenő Hunyadi László ebbe azzal a feltétellel egyezett bele, hogy ne kelljen a jövedelmekkel elszámolnia, és garantálják a Hunyadi család birtokait.
A várak átadása Nándorfehérvárral kezdődött, ahová csak a királyt és a főurakat engedték be. Katonáiknak a falak alatt kellett tábort verniük, Hunyadi ugyanis attól tartott, hogy Cillei az alkalmat felhasználva le akar vele számolni.
1456. november 9-én a két főúr vitája végén Cillei kardot rántott, de végül őt vágták le. A Hunyadi hatalmába került király „természetesen” megbocsátotta nagybátyja és bizalmasa halálát, sőt Hunyadit főkapitánnyá és főtárnokmesterré nevezte ki. November 23-án pecsétes levélben fogadta meg, majd kezét a Bibliára téve meg is esküdött Szilágyi Erzsébetnek, hogy fiait nem éri bántódás, őket testvérének, anyjukat anyjának fogadta.
A gyenge és állhatatlan V. László Budára visszatérve a bosszúszomjas Cillei-párt befolyása alá került, akik elhitették vele, hogy Hunyadi a koronára vágyik, és merényletre készül ellene. A megrettent király a főurakat törökelleneshadjárat címén Budára kérette, és 1457. március 14-én a Hunyadi fiakat és híveiket elfogatta.
A Garai nádor vezette alkalmi ítélőszék még aznap, a formaságokat mellőzve hűtlenség, árulás és felségsértés miatt főbenjáró ítélettel sújtották, azaz halálra ítélték valószínűleg mindkét Hunyadi fiút, ám azt a 14 esztendős Mátyáson nem hajtották végre, hanem a királlyal előbb Bécsbe, majd Prágába kellett mennie fogolyként. A huszonnégy éves Hunyadi Lászlót viszont a kivégző pad elé vitték.
„S föláll László vitéz,
De megbotlik lába,
S estében negyedszer
Sujt hozzá a mester
És fejét levágja!”
Az ítéletet két nappal később, 1457. március 16-án este hajtották végre a Szent György téren. A legenda szerint a hóhér szánalomból sorra elhibázta az ütéseket, úgyhogy Hunyadi László a harmadik csapás után is élt, sőt felemelkedett.
A szokásjog alapján ilyen esetben kegyelem járt volna, a bakó azonban parancsra negyedszer is lesújtott, és most már nem hibázott. Mátyás később, immár királyként testvére holttestét Gyulafehérvárott apjuk mellé temettette.
A később trónra jutott fiatal Hunyadi Mátyás több lépése is mutatja, milyen gyorsan tudta a megbocsátást gyakorolni, amivel nagymértékben növelte tekintélyét, de szinte feledte bátyja sorsát. Az új király nem állt bosszút László haláláért. Az egykori ítélkezők közül azt, aki később átállt az ő pártjára, teljesen kegyelmébe fogadta. Üldözés nélkül várta meg a gyilkosok természetes halálát, minden bizonnyal annak tudatában, hogy királyi trónját bátyja halála nélkül nem nyerhette volna el 1458. január 24-én.
Hunyadi László tragikus sorsa mindig is közismert volt és megrendülést váltott ki. Számos művész merített a történtéből. Talán a legismertebb feldolgozása Erkel Ferenc Hunyadi László című operája, amit 1844-ben mutattak be, amely a magyar zenetörténet jelentős darabjává vált. Madarász Viktor Hunyadi László a ravatalon címmel, Benczúr Gyula Hunyadi László búcsúja címmel festett képet, Petőfi Sándor A király esküje címmel írt róla balladát.
Forrás: MTI Sajtóadatbank, Magyar Országos Levéltár
