„Néhányan azt állítják, a házak falakból állnak. Szerintem ablakokból.” Friedensreich Hundertwasser festő és grafikus, az osztrák képzőművészet „fenegyereke” 85 éve, 1928. december 15-én született.
„A természet törvényei a művészet törvényei is: a spontán kreativitás véletlenszerű játékai. Még a természetben fellelhető szépségek leglátványosabb apró részletei is minden indoklás nélkül tárulnak elénk: mi célt szolgálnak a csodálatos minták a pillangó szárnyain vagy a páva tollazatán?”
1928. december 15-én született és Friedrich Stowasser néven anyakönyvezték, ebből „németesítette” a Hundertwassert (a sto számos szláv nyelven, horvátul is százat jelent). Teljes művészneve a Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser volt, ebből a Friedensreich magyarul békével teli, a Regentag esős nap, a Dunkelbunt pedig sötéttarka.
A bécsi Képzőművészeti Akadémiát otthagyta, és autodidaktaként tanult tovább, főleg 1951-es marokkói és tunéziai útjai hatottak rá. 1952-ben nyitotta meg első kiállítását Bécsben, egy évvel később megfestette első spirálját, 1958-ban Penészkiáltványt írt az építészeti racionalizmus ellen.
Bejárta a világot, 1972 és 1983 között Párizstól Tokióig, öt kontinensen láthatták vándorkiállítását. Utazásai során előadásokat tartott, meztelen performanszokat mutatott be, miközben felolvasta a Meztelenbeszéd a harmadik bőr jogáért című írását. Az ember öt bőréről beszélt, amelyek a saját bőrünk, a ruházat, a ház, a szociális környezet (a családtól a nemzetig) és a globalitás.
Már az 1950-es években világpolgárként élt, a civilizáció kritikusaként lépett fel, foglalkoztatta a környezetvédelem. A polgárpukkasztó Hundertwasser mozgalmat indított Jogod az ablakhoz – kötelességed a fa iránt elnevezéssel, melyben az ablakok kötetlen elhelyezését és tetőkertek telepítését hirdette. Humuszvécé-kiáltványában javasolta a fekália visszajuttatását a természet körforgásába.
Festészetében, homlokzatterveiben, postai bélyegein, ruhaterveiben harsány színeket használt, kereste az ember és a természet megbékélésének lehetőségeit. Lenyűgözték a spirális formák, elutasította az egyenes vonalakat, „az ördög eszközének” tartva őket. Művészetelméletét transzautomatizmusnak, festészetét organikus festészetnek nevezte, a szürrealisták automatizmusának példáját követte.
Egyik leghíresebb alkotása a bécsi Hundertwasser ház és a tőszomszédságában álló múzeum, ahol a festő műveiből állandó kiállítás látható.
Az 1983-1985 között épült ház meghatározhatatlan formái, a tetején és erkélyein létesített kertek, hullámzó padlói és környező járdái, a logikát nélkülöző változatos szerkezeti elemei, burkolatai és aszimmetriái látogatók tízezreit vonzzák. A művész így vallott: „Néhányan azt állítják, a házak falakból állnak. Szerintem ablakokból.” A házzal szemben a művész által tervezett kis „bevásárlóközpont” található, itt főleg ajándéktárgyakat árusítanak, de látványosság a vécé is, amelynek alkotója különös figyelmet szentelt.
1981-ben a bécsi Képzőművészeti Akadémia professzora lett, megkapta a nagy Osztrák Állami Díjat. Utolsó vállalkozása 1999-ben a magdeburgi Hundertwasser-ház volt, melynek felavatását már nem érhette meg: 2000. február 19-én halt meg egy hajón a Csendes-óceánon, úton Új-Zélandból hazafelé, Európába. A zabolátlan, rendkívül eredeti művész, aki törekvéseivel feltűnést és botrányokat keltett, bírálatok kereszttüzében állt, már néhány évvel halála után klasszikussá nemesedett.
Művei sohasem a meghökkentés céljából születtek, számára mindig az volt a legfontosabb kérdés, hogyan élhetne harmonikusan együtt az ember és a természeti környezet.
