Szerelem, Emlékeim az Alvilágból, Ítélet nincs, A befejezetlen mondat Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Kedves bópeer, és sorolhatnánk még. Modern irodalmunk talán a legerősebben politika követő és a nagyvilág irodalmi életében ismert alkotója a szépíró Déry Tibor volt.
„- Nagyon megöregedtem? – kérdezte B.
– Amíg élek, szeretni foglak – súgta az asszony.” (Déry Tibor: Szerelem)
Déry Tibor Kossuth-díjas író, műfordító, a XX. századi magyar próza meghatározó alakja 35 éve, 1977. augusztus 18-án hunyt el.
„A jó mondat eleven, mint maga a teremtés.”
1894-ben született Budapesten, gazdag nagypolgári családban. A Budapesti Kereskedelmi Akadémia elvégzése után tisztviselőként helyezkedett el, de már ekkor is írói pályára készült. Déry családjáról Önéletrajz című írásában vall, így bepillantást kapunk szüleivel való viszonyába is. 1917-ben az Érdekes Újság pályázatára írt Lia című kisregénye nagy botrányt kavart, és szeméremsértés vádjával perbe fogták.
Versei, novellái jelentek meg a Nyugatban. 1918-ban belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, az 1919-es Tanácsköztársaság idején tagja volt az Írói Direktóriumnak. Akkor is lelkes kommunista maradt, amikor államosították édesapja budapesti bérházát (Wesselényi utca 13.), aki ezért öngyilkosságot követett el, elugrott az ötödik emeleten.
Édesanyja, a javarészt németül beszélő, a háztartási könyvébe Geothe-idézeteket jegyző asszony többször is felbukkan írásaiban. Közvetlenül az Emlékeim az Alvilágból ostromnaplója idézi, meg a „pedáns életvitelű, szokásaihoz szigorúan ragaszkodó asszonyt, aki életét többé-kevésbé polgári kényelemben töltötte”. Nyolcvankét éves volt az ostrom alatt, de amikor a detektívek egy feljelentésre értük jöttek – nem hagyta abba megszokott, reggeli tornáját.
A forradalomhoz csatlakoztak a magyar avantgárd írói is. Kassák Lajos folyóirata internacionalista különszámot adott ki, Déry Tibor versei a forradalom szolgálatára szólítottak fel az Énekelnek és meghalnak címet viselő kötetében.
A Tanácsköztársaság bukása után rövid időre börtönbe került, 1920-as szabadulása után megnősült, és feleségével Ausztriába emigrált, ahol a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett. 1923-ban Párizsba, majd Perugiába utazott, ahol megírta Az óriáscsecsemő című drámáját.
Az emigrációba szóródott művészek újra meg újra egyesültek, ám a magyar irodalomban csak jóval később találják meg a helyüket és szerepüket – mint Kassák Lajos vagy Déry Tibor, vagy akár József Attila, aki itthon maradt, ám az egész világ „proletár” költői között a legjelentékenyebb lírikussá fejlődik. Hazatérve Kassák Lajossal és Illyés Gyulával a Dokumentum című folyóiratot szerkesztette. Nyughatatlan természet volt, 1929-ben, válása után, Prágába utazott, megfordult Ausztriában, a skandináv országokban, élt Berlinben, német lapoknak dolgozott.
Böhm Aranka
Óriási botrányt, közfelháborodást keltett Déry Tibor 1969-ben megjelent Ítélet nincs regénye, amelynek Ódivatú szerelem című terjedelmes fejezete az erotikus részleteket sem mellőzve tárta kendőzetlenül a nyilvánosság elé K. Arankával vívott szerelmi párharcát. Déry 1928-ban ismerkedett meg barátjának, Karinthy Frigyesnek a híresen feleségével, Böhm Arankával, szenvedélyes viszonyukról s öt évvel később szakított vele.
„Így vezettettem be, egy gyors óra leforgása alatt abba a lélektani műhelybe, melyben a földi szerelem előkészületei folytak, mindaddig csak férfiaknál tapasztalt szabadszájúsággal, a látszólagos természetesség provokációival. A trágár szónak más az erotikus értéke, ha a társaságunk egy nőtagja ejti ki nyilvánosan, más, ha egy utcalány.” (Déry Tibor: Ítélet nincs)
Négy évtized távlatából az író emlékezete azt rögzítette, hogy „Aranka ugyan szinte kéretlenül hullt az ölembe, de már másnap elkezdte véget nem érő kanyargó menekülését, illetve azt, amit én annak hittem: ezzel tartott meg öt évig a szüntelen, tüzes udvarlás állapotában. Még a birtoklás perceiben, odaadó s egyetértő teste fölött sem hittem el, hogy az enyém… enyém volt-e valaha is, ma sem tudom.”
1933-ban kezdett hozzá A befejezetlen mondat című nagylélegzetű regényéhez, amelyet Illyés Gyula és Lukács György az új magyar realista nagyregényként üdvözölt.
1938-ban magyarra fordította André Gide Visszatérés a Szovjetunióból című antikommunista művét, de a hatóságok értetlensége miatt mégis „kommunista propaganda folytatása” címén helyezték vád alá, ítélték börtönbüntetésre. 1944-ben kapcsolatba lépett az ellenállási mozgalommal, hamis iratokat szerzett a menekülőknek. 1945 után a kommunista párt egyik hivatalos írója lett, a Csillag című folyóiratot szerkesztette. Ismét megnősült. 1947-ben Baumgarten-, 1948-ban Kossuth-díjat kapott.
1950-ben megjelent a Felelet első kötete, két év múlva a második kötetet éles bírálat fogadta, mert az illegális kommunista párt ábrázolásában eltért a hivatalos ideológiai elvárásoktól. Az író nem volt hajlandó átdolgozni a regényt, amely befejezetlen maradt.
Bertha Bulcsú Írók műhelyében című interjúkötetében Déry így válaszolt: „Ami testi közérzetemet illeti… hát öreg vagyok. De elélek még egy darabig. Ami szellemi-lelki közérzetemet illeti: a világban nem érzem jól magamat. Amióta az eszemet tudom, ellenzéki vagyok. Nem értek egyet. Ez az alkatom legjellemzőbb tulajdonsága, nem értek egyet sem az egésszel, sem a részletekkel. Ami pedig az itthoni dolgokat illeti, kissé őfelsége ellenzékének érzem magam, alkatomból és mesterségemből kifolyólag is. Nem egészen értek egyet – mint ahogy a világgal sem – azzal, ami idehaza történik, de szívesebben nem értek egyet ezzel, mint bármely más, általam ismert rendszerrel.”
A börtön
1955-ben vette feleségül Kunsági Mária Erzsébet színésznőt, azaz Böbét, akitől kortársai – élükön Örkény Istvánnal – a nagy korkülönbség miatt vehemensen óvták a már korosodó írót. Az élet korán nehézségek elé állította a szerelmeseket 1955-ben pártfegyelmit kapott, mert aláírta az írók és művészek memorandumát (Eörsi Istvánhoz, Zelk Zoltánhoz és sok más íróhoz, költőhöz hasonlóan), amely a Rákosi-féle művelődéspolitika megváltoztatását követelte és szembefordult a rákosista diktatúrával, mélyen elítélve annak bűneit.
1956-ban a Petőfi-körben elmondott beszéde miatt zárták ki a pártból, a forradalom alatt Nagy Imre oldalára állt. Déryt 1957 áprilisában, 63 éves korában letartóztatták, s a „nagy íróper” egyik fővádlottja ellen lefolytatott koncepciós perben 9 év börtönre ítélték. Az ítéletet az „államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése” miatt mondták ki rá, s e bűntényben való részvétel vádjával még három írót ítéltek el, Háy Gyulát, Zelk Zoltánt, és Tardos Tibort. Büntetését 1961-ben felfüggesztették, majd teljes amnesztiát kapott. De Déry alaptermészetén a meghurcoltság sem változtatott – pályáját élete végéig motiválta a politika.
A börtönévek alatt Déry édesanyja öreg volt, 93 felett járt, az író nem akarta, hogy fiának meghurcolása és a letartóztatás, majd a börtönre ítélés híre sokkolja. Külföldi filmforgatásokról írt leveleket, Böbe pedig, mint cinkostárs eljátszotta az asszony előtt a kegyes hazugságokat. Ám első levelét feleségének írta:
„Édes kis Böbém, egyetlenem! Legfőbb mondanivalóm számodra, hogy nagyon szeretlek, nagyon boldog vagyok veled, s hogy további életem során egy percig sem akarnék nélküled élni. … szerelmedre, derűdre olyan szükségem van, mint a levegőre.”
Ahogyan társai, Déry Tibor is dolgozott a külvilágtól való elzárás évei alatt. Börtönjegyzete megrendítő olvasmány, mert bár alig utal az átélt fizikai, morális és pszichikai szenvedésekre, magában rejti a hőst, a diktatúrával kibékülni nem akaró embernek a megaláztatását, küzdelmét emberi méltóságáért és felülemelkedését megaláztatásán. A rácsok mögött írta G. A. Úr X-ben és A kiközösítő című regényét.
„…máig sem felejtem el (…) azokat a pillanatokat, amikor a tárgyaló-teremben, ítélethozatalkor vagy később benn a börtönben, vagy a börtönkórházban a magam értékskálája szerint férfiatlanul viselkedtem, ma is arcomba szökik a vér.” (Déry Tibor: Ítélet nincs)
Modern irodalmunkban talán legerősebben politika követő és a nagyvilág irodalmi életében ismert alkotója a szépíró Déry Tibor meg a bölcselő Lukács György. Mindketten a budapesti nagypolgárság köreiből léptek ki a politikailag is elkötelezett, marxista ihletésű forradalmi irodalom színterére. Mindketten fordulatos pályát futottak be. Déry avantgardista költőként kezdte. Elbeszélőként olyan prózával folytatta, amelyet a stílusok eltérő változatát egyesítő realizmus jellemez. Műveiben hol élesebben politizál, hol általános emberi eszmények szolgálatában áll, de mindig a társadalmi visszásságokat bírálja. Igazi ellenálló és lázadó. Lukács Györggyel életük végéig szoros barátságban álltak. 1958 októberében, amikor Borisz Paszternak vehette át az irodalmi Nobel-díjat, Lukács György úgy vélte, inkább Déry Tibornak járt volna. Állítólag konkrét javaslatokat is tett a díjazás érdekében.
1960-ban amnesztiával szabadult, az irodalmi életbe 1963-ban a Szerelem című elbeszéléskötetével tért vissza. Ismét utazhatott, számos műve jelent meg külföldön, a nyugat-berlini Akadémia, a hamburgi Szabad Akadémia és a mainzi Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta.
A hatalom ironikusan csipkelődő kritikusaként, de elismert alkotóként élte le utolsó másfél évtizedét, életművének egyik csúcsa az Ítélet nincs (1969) című életrajz. Ekkor született műveiben (Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról, Kedves bópeer...!) a modern próza újító megoldásaival élt. Több könyvét is megfilmesítették, a Felelet és A befejezetlen mondat, a Szerelem, a Simon Menyhért születése is sikert aratott, a Képzelt riportból pedig népszerű musical született, amelyet mind a mai napig műsorukra tűznek a színházak. Presser Gábor, Adamis Anna, Pós Sándor. Marton, Tahi Tóth, Almási, Balázs, Kern, Szakácsi, Koncz, Hegedűs D. … 1973 tavaszán mutatta be a Vígszínház a kisregény adaptációját.
„De voltunk néhányan, talán hatvanan-nyolcvanan a háromszázezerből, akik elhatároztuk, hogy eltakarítjuk az égig bűzlő szemetet; addig nem megyünk haza, amíg be nem gyógyítjuk a föld sebeit, ahogy egyikünk mondta.” (Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról)
Műveit német, angol, francia, olasz, lengyel, holland, svéd, dán, norvég és finn nyelvre is lefordították. Világhíres írónk. Internacionalista, de a szónak az eredeti értelmében az, vagyis nemzetköziség párti, hiszen már kora gyermekkorában rengeteget utazott és élt külországban. Mindenütt otthon volt.
Program:
Déry Tibor portré
Időpont: 2012. augusztus 19. 15:05
Helyszín: M2 televízió csatorna
