„Ha egyedül vagyok a szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.” – Karinthy Frigyes, aki a humorban nem ismerte a tréfát 125 éve született.
Százhuszonöt éve, 1887. június 25-én született Karinthy Frigyes író, költő, műfordító, a múlt századi magyar irodalom egyik legeredetibb alakja.
„Megszületett a halandzsa, a világ legtisztább nyelve, mely csak szavakat ismer, s a beszé́lő vagy hallgató tetszésére bízza, mit gondoljon, s mit értsen a szó mögött!” Karinthy Frigyes
Sokgyerekes budapesti kispolgári család sarja, apja költők és filozófusok barátja, a Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja volt. Az ifjú Karinthy eleven szellemi közegben, művészeti, irodalmi, filozófiai viták légkörében nevelkedett. A Markó utcai reálgimnázium 15 éves tanulója volt, amikor első regényét folytatásokban közölte a Magyar Képes Világ című lap. Az érettségi után egyszerre kezdett bölcsészeti, orvosi, természettudományi stúdiumokat, de diplomát soha nem szerzett. Nyitott és érdeklődő elme volt, foglalkoztatta a tudomány és a technika fejlődése, a film és a rádió, ő maga is kipróbálta a repülőgépet és a léghajót.
„én szép és drága feleségem… szeretett, és megengedte, hogy szeressem”
1908-tól a Nyugat munkatársa, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza majd Rejtő Jenő barátja volt. 1912-ben egyszerre jelent meg két novelláskötete, két humoreszkgyűjteménye, s az irodalmi paródiáit tartalmazó Így írtok ti, amellyel egy csapásra ismert és népszerű lett. Egy évvel később elveszi feleségül a kétgyermekes Judik Etel színésznőt, találkozásuk ugyan nem mondható minden szempontból makulátlannak, kapcsolatuk mégis életének legboldogabb időszakát jelentette Karinthy számára. A befutott, ünnepelt színésznő ugyanis, feladva karrierjét, legfontosabb feladatának azt látta, hogy férje számára meleg, szeretetteljes családi otthont teremtsen. A szintén a színésznői pályát feladó Kosztolányiné a következőt írta: „Az életben teátrális volt, a színpadon bámulatosan életszerű, főképpen realista szerepekben.”
„Én szép és drága feleségem… szeretett, és megengedte, hogy szeressem” – írta feleségéről az író. 1914-ben megszületik a költő nagyfiú, Karinthy Gábor, aki szinte egész életét pszichiátriai intézetekben tölti.
„Én szép és drága feleségem… szeretett, és megengedte, hogy szeressem” – írta feleségéről az író. 1914-ben megszületik a költő nagyfiú, Karinthy Gábor, aki szinte egész életét pszichiátriai intézetekben tölti.
Az első világháború kitörése után kinyilvánította pacifizmusát, a Swiftet idéző Utazás Faremidóba című regénye és a Holnap reggel című drámája is háborúellenes motívumokat tartalmaz. Szatirikus publicisztikájának csúcsát a Krisztus és Barrabás című kötet jelentet meg. Az 1916-os Tanár úr kérem írásaiban archetipikus helyzeteket és magatartásformákat testesít meg.
Kiegyensúlyozott életet él a háború ellenére is, éppen ezért jelentett számára nagy tragédiát, amikor felesége öt évvel később az 1918-as spanyolnáthajárvány áldozata lett. Naplójába ekkor ezt írta: „Úgy érzem, agyamban daganat képződött… Nyomorék lettem egész életemre.”
Karinthy megszenvedi a feleség halálát, de két év múlva újra nősül, feleségül veszi hat évvel fiatalabb Böhm Arankát, akit ugyancsak a férjétől kell megkérnie, és ha Karinthy addig nem találta megfelelően izgalmasnak az életet, a forró vérű Böhm Aranka, izgalmassá teszi. 1921-ben megszületik író fiuk: Karinthy Ferenc. Házasságuk a nő és férfi örök párharcának ékes és meglehetősen zajos bizonyítéka volt: Karinthy egészen másképp írt Arankáról, mint első feleségéről: „Te buta, furcsa, édes és rettentően keserű, aranyos és szép és csúnya és tehetséges, nyugtalan, te, te nagy, nagy baj és öröm a világon, nagy szerencsétlenség az én szegény fejemben.”
Majd a Capillária című művében így fogalmazza meg érzéseit: „Férfi és nő hogyan érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi a nőt, a nő a férfit.”
A legendásan szabad szellemű és -szájú asszony hűtlenkedéseiről, például Déry Tiborral folytatott viszonyáról legendák sora szól. Állítólag, amikor megkérdezték Arankát, miért kéri számon Fricin a vélt félrelépéseit, amikor ő maga sem hűséges, ezt válaszolta: „Elég gyalázat, hogy tűri, én nem tűröm.”
Nem mondhatom el senkinek
A polgári forradalmat üdvözölte, a Tanácsköztársaságot már nem, a fehérterror ideológiáját kipellengérezte, így hát támadták jobbról, balról is. A szélsőséges diktatúrákat az elsők között tűzte vitriolba mártott tolla hegyére, az emberi ostobaság, a szellemi tunyaság megnyilvánulásai, a torzult világ jelenségei elé tartott görbe tükröt. Regényeiben, humoreszkjeiben, elbeszéléseiben a hagyományos formákat a groteszk, az abszurd, a fekete humor irányába fejlesztette tovább. 1930-as Nem mondhatom el senkinek című verseskötete számos formai bravúrja mellett mély filozófiai-gondolati tartalmával is kitűnik.
Karinthy minden írása görbe tükör, az olvasóról például a következőket írja: „Sajátságos, a természettudósok tanúsága szerint csak igen ritkán megfigyelhető jelenség, melynek okát a terápia sikertelenül keresi. Külalakja egészen olyan, mint az embereknek és a többi íróknak: táplálkozik és lélegzik. Tartózkodási helye bizonytalan.”
Karinthy mind a műveiben, mind a fennmaradt anekdotákban nyomott hagyott az egy életre szóló barátságáról Kosztolányi Dezsővel.
„Csakhogy az ő irodalmi torzképei egyáltalán nem mókák. Bírálatok ezek egytől egyig, álarcos vagy álruhás bírálatok, a bírálatok legnemesebb fajtájából valók: az alkotást nem fogalmakkal és elméletekkel jellemzik, hanem érzékileg és érzékletesen. Ő a szó hétköznapi értelmében sohasem „utánoz”: nem egy regényt vagy egy verset figuráz ki, hanem az egész mű, az egész művészet velejét. Akkor sem ez a végcélja. Bohókás szövegében, akár jó a jó versekben, mindig kiszökken egy részlet, mely mintegy vezérdallama mondanivalójának, s valahova messzebbre mutat. Ez a részlet jelképpé válik. Elgondolkoztat bennünket, és megdöbbent. Leleplez valamit, amit addig nem láttunk ennyire világosan. Torzképeit oly alaposan átgondolja, oly keményen építi föl és szerkeszti meg, hogy végül – elolvasásuk után is – távlat nyílik elénk, mintha magasban jártunk volna, és kilátótoronyból néztünk volna le a lapályra.” – Írja a kortárs barát, Kosztolányi Dezső, akinek felesége, Halmos Aranka (szerelmi háromszög fel-fellángolt a hármas között) így írt férje, Kosztolányi és Karinthy barátságáról:
“Külsőben semmiképpen sem hasonlítottak egymásra, annál inkább lelki alkatban. Mindketten rendkívül érzelmesek, kamaszosan játékosak, konvenciómentesek. Fütyültek minden hivatalos tekintélyre, a sajátjukéra is. Kosztolányi akaratlanul is tudott tekintélyt tartani, míg Karinthyval mindenki, még a környezetébe került legsilányabb szellemű ember is frère et cochon módján bánt, vagyis mintha együtt őrizték volna a disznót.”
Utazás a koponyám körül
Talán a nehézségekkel teli mindennapok, az örökös pénzhiány, a permanens családi háborús helyzet is hozzáteszi a magáét, amikor a harmincas évek közepén megbetegszik.
Böhm Aranka nemtörődöm hozzáállása ismét megmutatkozott: orvos létére elbagatellizálta a tüneteket akkor is, amikor férje már több alkalommal rosszul lett. Így Karinthyban akkor tudatosult, hogy esetleg agydaganata van, amikor egy ismerősének kórházi látogatása során elbeszélgetett egy agydaganatos beteggel, aki ugyanazokat a tüneteket sorolta fel, mint amelyek őt kínozták. Sürgősen műtendő agydaganat lett a diagnózis. A műtétet 1936 májusában, Stockholmban végzi el a neves svéd professzor, Olivecrona. Az „élményből” született meg a túlvilági kalandozásról szóló Mennyei riport és az agyműtétre reflektáló Utazás a koponyám körül című regénye is.
A műtét után öt évre szóló nagyszabású írói tervet készített (a listán regények, színdarabok, verseskötet szerepelt) de csak tárcákra, karcolatokra futotta erejéből. Karinthy Frigyes 1938. augusztus 29-én halt meg Siófokon.
Böhm Aranka nemtörődöm hozzáállása ismét megmutatkozott: orvos létére elbagatellizálta a tüneteket akkor is, amikor férje már több alkalommal rosszul lett. Így Karinthyban akkor tudatosult, hogy esetleg agydaganata van, amikor egy ismerősének kórházi látogatása során elbeszélgetett egy agydaganatos beteggel, aki ugyanazokat a tüneteket sorolta fel, mint amelyek őt kínozták. Sürgősen műtendő agydaganat lett a diagnózis. A műtétet 1936 májusában, Stockholmban végzi el a neves svéd professzor, Olivecrona. Az „élményből” született meg a túlvilági kalandozásról szóló Mennyei riport és az agyműtétre reflektáló Utazás a koponyám körül című regénye is.
A műtét után öt évre szóló nagyszabású írói tervet készített (a listán regények, színdarabok, verseskötet szerepelt) de csak tárcákra, karcolatokra futotta erejéből. Karinthy Frigyes 1938. augusztus 29-én halt meg Siófokon.
Karinthy kiváló műfordító is volt, neki köszönhetjük a frappáns nyelvi fordulatokban gazdag Micimackót, s ő ültette át magyarra a Tom Sawyer kalandjait is. Bár az egész életében tervezett nagy művet, az Új Enciklopédiát soha nem írta meg, helyette, mintegy mellékesen létrehozott egy hatalmas és műfajilag is igen gazdag életművet, amelynek szinte minden darabjában az emberi elme, az irodalom és a nyelv játékosságát hangsúlyozta. Hatása bármely más magyar írónál általánosabb, ötleteit, szójátékait nemzedékek ismételgetik.
Születésnapját a magyar humor napjaként ünnepeljük, ekkor ítélik oda a humoros műfaj terén nyújtott kimagasló teljesítményért a Karinthy-gyűrűt is.
